Egy felmérés szerint az alsó tagozatos diákok iskolatáskája 4-5 kilogrammot nyom, a felsõbb évfolyamokra járók öt kilónál is többet cipelnek naponta: van, amikor majdnem hét kilót. A felmérés rámutat: a diákok heti átlagban testsúlyuk 12-18 százalékát viszik a hátukon. Nem csoda hát, ha egyre gyakoribbak a gyermekek mozgásszervi elváltozásai.

A probléma enyhítésére mutatkozik egy igen kézenfekvõ megoldás: ha szekrényeket építenének az iskolákban, nem kellene a diákoknak naponta minden könyvüket és füzetüket magukkal hurcolniuk. Csakhogy a költségvetésben – mint sok minden másra – erre sincs pénz. Magyar Bálint átvágja a gordiuszi-csomót: a szekrények árát ezért reklámokból fedezné. Vagyis – a miniszter elképzelése szerint – az iskolák az elkészült szekrények felületét reklámcélokra értékesíthetnék. Persze csak az iskolában nem tiltott reklámok jelenhetnének meg a szekrényajtókon – például fogkrémet népszerûsítõ plakátok.

Nem tiltott reklámozók még: kólák, gyorséttermek és persze a mobilosok.

Nincs menekvés, kedves gyerekek, aggodalmaskodó Anyukák és protestáló Apukák! Mindent elborít a reklám, ha még az oktatási miniszter is ezt ajánlja. Jövõ generáció: Fogyassz, fogyassz és fogyassz!

Az írás alapja a Diákok súlyos teherrel címû 2004. november 6-i Népszabadság cikk.