Úgy öltözködünk, mintha nem lenne holnap
A világ divatéhsége egyre nagyobb terhet ró a környezetre, a már-már eldobható, egyszer használatos ruhadarabok nemcsak a Földet, de a készítőit is kizsákmányolja. Dönthetsz viszont úgy, hogy lassítasz. A recity.hu cikkében bemutat egy magyar vállalkozást is, amely fenntartható, etikus, ugyanakkor nagyon menő holmikat készít.
Egy átlagos pamut ruhadarab életútja egy ültetvényen kezdődik, valahol Amerikában, Kínában vagy Indiában. Itt termelik ugyanis a pufi kis gyapotvirágokat, amihez elképzelhetetlen mennyiségű vizet és növényvédő szert használnak fel a megfelelő terméshozam és a maximális profit érdekében. Egy megdöbbentő adat következik: egyetlen pamutpólóhoz szükséges gyapot megtermeléséhez 2700 liter vizet kell felhasználni.
Évente ugyanakkor több milliárd ilyen ruhadarabot adnak el világszerte.
A pamut alapanyagának termelésekor több növényvédő és rovarölő szert locsolnak a földekre, mint bármilyen más mezőgazdasági terméknél. Ezeknek a vegyszereknek egy része erősen rákkeltő, vagy másképp veszélyeztetik azoknak az embereknek az egészségét, akik ezeken a földeken dolgoznak. Ugyanakkor az egész ökoszisztémára hatással vannak, gondoljunk csak a méhekre, amiket szintén nem kímélnek a rovarirtó szerek, de természetesen a táplálékláncba is bekerülnek.
Jó hír, hogy létezik biopamut is, amit az élővilágra káros vegyszerek felhasználása nélkül állítanak elő. Ez azonban a világ gyapottermésének nagyjából 1 százalékát teszi ki.
A megtermelt gyapotot a szüretelés és a bálázás után a feldolgozóba szállítják, ami előfordulhat, hogy szintén a világ másik végén van. Itt a gyapotból, különböző eljárásokkal pamuttextilt állítanak elő, majd fehérítik vagy színezik. Sajnos a festék nagy része szintén rákkeltő kadmiumot, higanyt és krómot tartalmaz, ami – ne legyenek illúzióink –, a környező vizeket és a talajt is elszennyezi.
Kép forrása: Touch Me Not Facebook oldala
EMBERI TÉNYEZŐ
A fejlett technológiának köszönhetően egészen eddig a pontig szinte emberi kéz érintése nélkül is lehetséges pamutot előállítani. A ruhadarabok megvarrása viszont már emberi munkával történik, elsősorban valahol Bangladesben, Kínában, Indiában vagy Törökországban, és szintén intsünk búcsút az illúzióinknak, ha lettek volna: ezek az emberek rendkívül rossz körülmények között, és alacsony fizetésért – mondjuk ki, éhbérért – dolgoznak. Sőt, jellegéből adódóan a ruhaiparban jelentős a gyermekmunkások aránya, és a napokban látott napvilágot a hír, hogy egyáltalán nem ritka a dolgozók megalázása és az erőszak sem.
A kész ruhadarabokat ezután az indiai, bangladesi, kínai gyárakból hozzánk, fogyasztókhoz szállítják, hogy nevetséges összegekért pompázhassunk mindig több és trendibb ruhában. A világ divatétvágya pedig egyre csak nő: az elmúlt húsz évben négyszeresére nőtt a legyártott ruhák mennyisége – aminek egy része egy-két viselés után a turkálókban köt ki, vagy viseletlenül elégetik, mert nem tudták eladni.
MŰSZÁLAK
Eddig csak a pamut ruhákról beszéltünk, pedig a fast fashion ipar előszeretettel használ műszálakat is. Nos, ezekkel sem jobb a helyzet, hiszen az ilyen ruhák soha az életben nem bomlanak le a természetben, hanem itt maradnak velünk örökre. Ráadásul minden egyes mosáskor a felhasznált vegyszereken túl az anyagból elszabadult mikroszálak is szennyezik a vizeket, amiről itt írtunk korábban.
NEM KELL OLYAN SOK
A fast fashion kérdése tehát egy összetett probléma, de mit tehet az, aki nem szeretné ezt tovább gerjeszteni? Nagyon sok mindent! Először is gyakorolhatunk vásárláskor önuralmat, hiszen valószínűleg közel sincs annyi ruhadarabra szükségünk, amennyivel rendelkezünk, és amennyit még szeretnénk megvásárolni, hogy minden pillanatban trendin nézzünk ki.
Lehet ritkábban mosni, nem kell minden egyes ruhadarabnak kötelezően a szennyesládában landolnia egy felvétel után. A mi éghajlatunkon simán lemondhatunk a szárítógépről is, ami a működésével rengeteg energiát emészt fel, és amivel még inkább növeljük az öltözködésünk karbonlábnyomát.
Öltözhetünk turkálóból, a használt ruhák viselése még egészségesebb is, mivel a gyártáskor felhasznált festékeket és vegyi anyagokat addigra már részben kimosták a textilből. Habár, a legújabb nézetek szerint a világméretű second hand biznisz csak tovább pörgeti a fast fashiont azzal, hogy tényleg fillérekért jutunk a ruhához, így egyáltalán nem becsüljük meg azokat. Kivégzünk egy újabb illúziót: a turkálókban sem csodás, minőségi, vintage darabok vannak ma már, hanem az egy-két szezonnal ezelőtti fast fashion.
Használhatunk egy ruhadarabot egészen addig, ameddig vállalható, és ha pamutból van, utána felvághatjuk takarítórongynak – fontos lépést téve ezzel a hulladékmentes életmód felé.
Fotó: Jodi Hilton
FENNTARTHATÓ, MAGYAR DIVAT
Vagy megtehetjük azt a szívességet a Földnek, hogy GOTS (Global Organic Textile Standard) minősítésű ruhákat vásárolunk. Magyarországon is készül már ilyen textilből: Bilau Dea és Sáhó András két és fél éve kezdett saját ruhamárka, a Touch Me Not gyártásába. Olyan ruhadarabokat szerettek volna készíteni, amelyek nemcsak a környezeti szempontból fenntarthatók, hanem szociális, emberi szempontból is vállalhatók.
A GOTS az egyik legszigorúbb standard az összes ruhaipari minősítés közül. Számos könnyebben teljesíthető is létezik, ami csak az alapanyag termelésére, vagy a vegyszerek felhasználására vonatkozik, és olyan is van, ami az előállítás emberi oldalát minősíti. A GOTS pedig mindez egyben, vagyis az ilyen jelzésű ruhadarab előállításával sem a környezetet, sem az embereket nem károsíthatják, vagy zsákmányolhatják ki.
Dea és András ruhái nemcsak jól néznek ki, de meglehetősen magas minőséget is képviselnek. Ennek természetesen ára van, de hát ez, ha jobban belegondolunk, éppen egybevág a slow fashion lényegével: nem kell húsz pulóver, hanem csak egy, de az legyen jó minőségű, amit jó viselni, ezért a gazdája megbecsüli, vigyáz rá, nem ül le benne a fűbe, és nem abban süti a rántott húst. (És persze a színe is semleges, így a többi ruhadarabbal jól kombinálható.)
A vásárlóik, Dea elmondása szerint, felerészben a dizájn miatt választják a Touch Me Not ruhadarabokat, felerészben pedig a környezettudatosan és felelősen gondolkodó fiatalok közül kerülnek ki. Ők pedig Andrással egy alternatívát szerettek volna kínálni a fast fashionnel szemben.
Kemény harcnak tűnik felvenni a versenyt a globális ruhaiparral, a termelékenység elé helyezni a fenntarthatóságot, még annak árán is, hogy több a munka, mint a haszon. Reméljük, ha lassan is, de egyre többen megértik, hogy miért lenne annyira fontos szembemenni a trenddel!
Forrás: recity.hu
Szerző: Belső Olga
