Napi egy tonna zöldséget és gyümölcsöt ment meg a kukától a Wiener Tafel, Ausztria első élelmiszerbankja

  • 2017. december 05.
  • CsViki

A Wiener Tafel Ausztria első élelmiszerbankja, amit 18 évvel ezelőtt alapított három diák a hamburgi élelmiszerbank mintájára. A szervezet jelenleg négyszáz önkéntessel és húsz állandó alkalmazottal dolgozik, és évente 500 tonna élelmiszert tudnak megmenteni Bécsben és környékén. Évente több tonna megmentett élelmiszerrel segítik a menekültek ellátását, miközben főzőtanfolyamok segítségével a menekültek nyelvtanulását és integrációját is támogatják. Az index.hu cikkét olvashatjátok.

Miután megnéztük, hogyan működik a magyar Élelmiszerbank, elmentünk Bécsbe, hogy tőlünk nyugatabbra is megismerjünk egy ilyen szervezetet. A bécsi Wiener Tafel más problémákat is kezel, mint magyar testvérszervezete, és némileg máshogy működik, hiszen sok esetben különbözik a mentett élelmiszer végpontja.

 

Wiener Tafel

 

Bécsben ugyanis az élelmiszermentés kiemelkedő szerepet tölt be az országba érkező menekültek ellátásában.

A bécsi Wiener Tafel húsz állandó alkalmazottal és négyszáz önkéntessel dolgozik azon, hogy az osztrák fővárosban minél kevesebb élelmiszer kerüljön a kukába. Minket Alexandra Gruber, a bécsi iroda ügyvezető igazgatója avatott be a szervezet működésébe. Mint elmondta, jelenleg 500 tonna élelmiszert mentenek meg évente, 120 civil szervezettel dolgoznak együtt, és több mint 19 ezer rászorulóhoz tudnak mentett élelmiszert juttatni hetente.

A legtöbb élelmiszert a Bécs központi piacán, a Grossmarketen elhelyezkedő raktárukban mentik, innen naponta több mint egy tonna friss zöldség és gyümölcs kerül a rászorulókhoz. Ez azért is fontos szerintük, mert a mélyszegénységben élőknek ezekre van a legnagyobb szükségük. Olcsóbb, tartós élelmiszerekhez ugyanis könnyebben hozzájutnak, míg friss gyümölcsre a legtöbb kis jövedelmű családnak nincs pénze. Pontosan erről számolt be egyébként itthon az Élelmiszerbank is. „Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy ezek az emberek éheznek, hanem hogy a rendelkezésükre álló összegből nem tudnak változatosan, egészségesen étkezni. A Wiener Tafel ezen is szeretne segíteni” – mondta el Alexandra Gruber.

A szervezetet a Bécs központi piacán elhelyezkedő raktárában kerestük fel, a telephely nagyon új, alig fél éve nyitották a bécsi önkormányzat segítségével. Többször hangsúlyozták, hogy nagyon sok segítséget kapnak a városvezetéstől, amely maga is sok kezdeményezéssel segíti, hogy minél kevesebb élelmiszer kerüljön a kukába. Az iskolákban például önkormányzati javaslatra arra biztatják a szülőket, hogy ha beteg a gyerekük, menjenek be, és vigyék haza neki az ebédet, ha nem tudták lemondani. A Grossmarket a legnagyobb piac Ausztriában, az ország zöldség-gyümölcs ellátásának közel harmada innen kerül szétosztásra. A piacon több mint 200 kereskedő működik, akik minden reggel eljuttatják a megmaradt vagy esetleg esztétikai hiba miatt eladásra már nem alkalmas élelmiszert a Wiener Tafelhez. Ide érkezik minden délelőtt a Wiener Tafel öt autója, amelyek a velük együttműködő civil szervezetekhez szállítják az élelmiszert.

A zöldség-gyümölcs begyűjtése, rendszerezése, szétosztása és elszállítása egész délelőtt tart, dél is elmúlt már, mire minden autó kigurul a raktár elől. Ekkor az önkéntesek takarítani kezdenek, és kezdődhet a délutáni műszak. Csak amikor minden láda autóra kerül, és nagyobb lesz a hely, derül ki számomra is, hogy a raktár egyik sarkában modern konyhát rendeztek be, ahol majdnem minden délután főznek valamit. Főzős workshopokat egyébként a Wiener Tafel több külső helyszínen is tart, sokszor a velük kapcsolatban álló segélyszervezet helyszínére mennek ki főzőleckéket tartani. Ezek az alkalmak nemcsak a tudatos és egészséges táplálkozás népszerűsítését célozzák, hanem egyúttal elfoglaltságot és nyelvtanulási lehetőséget is biztosítanak a bécsi menekülteknek.

A piacon kialakított konyhájukban majdnem minden délután együtt főznek a helyi nyugdíjasokkal, és a csatlakozni kívánó menekültekkel. A megmaradt gyümölcsökből lekvárt készítenek, amit az egyesület értékesít, vagy akár segélyben kioszt. A Wiener Tafel főzős eseményeire sok menekült jár, hiszen itt találkozni és beszélgetni tudnak a helyiekkel, amire máshol nincs lehetőségük.

Mikor ott jártunk, éppen mákos almalekvár készült egy önkéntes szakács irányításával. A lekvárfőzésre több környékbeli nyugdíjas is érkezett; azt mondták, rendszeresen járnak ilyen főzős eseményekre. Előző nap éppen almás rétest sütöttek valahol, de a Wiener Tafelhez is mindig szívesen jönnek. A lekvárfőzésen egy Afganisztánból menekült fiú, Hamza is felbukkant, ő is rendszeresen jár ezekre a főzős alkalmakra. Bár lekvárt még sohasem főzött, de elmondása szerint eleve nagyon szeret főzni, és örül, hogy az iskola mellett valami egyéb elfoglaltsága is akad. 

Hamza egy éve él Bécsben, bár apja már öt évvel ezelőtt érkezett, ő szakmája szerint autószerelő, de Bécsben egy török étteremben dolgozik. Menekültstátuszt csak tavaly kapott, akkor jöhetett utána, már legális úton, repülővel a család. Afganisztánban évekig teljes bizonytalanságban éltek. Mint mondja, Európából elképzelni sem lehet, mit jelent úgy élni, hogy az embernek fogalma sincs, este mire megy haza, és ki lesz még életben a családjából. Neki több olyan rokona is van, aki reggel elindult otthonról, és soha nem került elő. Szerinte Bécsből nehéz elképzelni, milyen folyamatosan áram nélkül élni, és milyen az, amikor a legközelebbi iskola negyven kilométerre van, de oda is csak az járhat, akinek fizetni tudnak a szülei. A 18 éves Hamza különösen élvezi, hogy itt iskolába járhat. Főzés közben folyamatosan dicsérik a többiek, hogy pár hónap alatt milyen szépen megtanult németül.

A Wiener Tafel főzős eseményeire sok menekült jár, hiszen itt találkozni és beszélgetni tudnak a helyiekkel, amire máshol nincs lehetőségük, így könnyebben elsajátítják a nyelvet. Menekültstátuszt és legális tartózkodási engedélyt ugyanis csak az kaphat, aki jól beszél németül. A nyelvtanfolyamot azonban nem támogatja a kormány, így csak annak van esélye németet tanulni, aki fizet érte, vagy valamilyen egyesület segítségével tanul. Ez az oka annak is, hogy sok menekült szívesen vállal önkénteskedést osztrák szervezeteknél. Nyilván nem tömeges jelenségről van szó, a Wiener Tafel munkájában például összesen körülbelül húsz menekült vesz részt aktívan. Egyikük az iraki Rozh Ali, akivel szintén a piacon kialakított raktárban találkoztunk, pakolás közben. Rozh Bagdadból érkezett két éve Ausztriába, két fiát és feleségét egyelőre hátrahagyva. Egy kis, felfújhatós csónakkal jutott el Görögországba; mivel az út nagyon veszélyes, gyerekeit nem akarta hozni. Bagdadban vállalkozása és boltja is volt, főleg szeszes italokkal kereskedett, de egyre nehezebb volt a vállakozást üzemeltetni (tavaly be is tiltották az alkohol árusítását az iraki fővárosban), ezért úgy gondolta, inkább Ausztriában próbál szerencsét.

Tartózkodási engedélyét első körben elutasították, ennek egyik oka az is lehet, hogy még mindig nem tud jól németül. Nagyon szeret főzni, így került kapcsolatba a Wiener Tafellel, ahol már hónapok óta mindennap, reggeltől estig dolgozik. Már jól ismeri az élelmiszerért érkező szervezeteket, és hogy kinek mire van szüksége, és hova mit kell pakolni. A másik ok, amiért inkább itt tölti a napját, az az, hogy nem szeret a menekültszállón lenni, ahol nagy a tömeg és sok a konfliktus. Amikor véget ér a piacos műszak, kezembe nyomja a Wiener Tafel hírlevelét, miszerint októberben ő volt a hónap dolgozója.

Bár a mentett élelmiszereknek nagyon fontos szerepük van az Ausztriába érkező menekültek ellátásában, a legtöbb mentett élelmiszerrel a hajléktalanokat segítik. A Wiener Tafel 120 különböző intézménnyel tart szoros kapcsolatot, ezek között van hajléktalanszálló, anyaotthon, menekültszállás, egészségügyi és drogprevenciós központ és nők számára létrehozott szervezet is. Amennyire lehetőség van rá, a Bécsben mentett élelmiszert igyekeznek Bécs környékén kiosztani, már csak környezetvédelmi szempontok miatt is, hogy ne kelljen szállítani. Kifejezetten a rászoruló emberekre koncentrálnak, többnyire azokhoz próbálnak eljutni és segíteni, akiknek nincs otthonuk, utcán vagy szállón laknak. Alexandra Gruber szerint ennél sokkal több embernek lenne szüksége élelmiszer-adományra, azoknak is, akiket nem számítanak ugyan a társadalom legszegényebb rétegei közé, de veszélyezteti őket a lecsúszás és az elszegényedés.

Ebbe a rétegbe Ausztriában 400 ezer ember tartozik – Gruber szerint a Wiener Tafel hozzájuk egyáltalán nem tud eljutni.

A Wiener Tafel munkatársai mindazonáltal optimisták, mint mondják, terveik szerint a jelenleg mentett élelmiszert három éven belül meg tudják duplázni. Egyre több nagy kereskedelmi lánc is csatlakozik hozzájuk teljesen önként, Grüber szerint egyszerűen azért, mert a fogyasztóknak is egyre inkább az az elvárásuk, hogy ne kerüljön kukába az élelmiszer. Az a kereskedelmi lánc, amelyik nem foglalkozik ezzel, egyre több kritikát kap vásárlói oldalról is.

A bécsi élelmiszermentés fontos részét képezi a lakosság által mentett élelmiszer is, ami főleg a város különböző pontjain kihelyezett közösségi hűtőkben gyűlik össze. Bécsben jelenleg több mint húsz közösségi hűtő létezik, amiben bárki elhelyezheti a fölöslegessé vált élelmiszert, és bárki, bármikor ki is veheti az ételt, ha szüksége van rá. A lényeg, hogy ne a kukába kerüljön a kaja. Egy ilyen hűtő a Wiener Tafel bécsi irodájában is üzemel, éppen ottjártunkkor érkezett két hatalmas doboz szendvicskrém és saláta. A közösségi hűtők fájón hiányoznak Magyarországról, itthon azonban a szabályozás egyelőre nem teszi lehetővé a működésüket.

Ausztriában ezt kissé lazábban kezelik, bár ha szigorúan betartanák a szabályozást, ott sem működhetnének ilyen hűtők, ezt leginkább úgy kerülik ki, hogy magánszemélyek üzemeltetik. A fenntartó kötelessége ugyanis, hogy a hűtőben ne legyen romlott étel, vagy olyan, amitől bárkinek baja lehet.

Ausztriában az élelmiszerekre vonatkozó szabályozások is máshogy működnek, például a szavatossági idő lejárta után is ki lehet osztani az élelmiszert, sőt a közösségi hűtőkbe is kihelyezhetők a lejárt élelmiszerek. Sczígel Andrea, a magyar Élelmiszerbank vezetője a magyarországi helyzet kapcsán többször elmondta, nagyon megnehezíti munkájukat, hogy nálunk még segélynek sem lehet kiosztani lejárt élelmiszert. Azaz ha kapnak egy tonna, aznap lejáró kukoricakonzervet, akkor azt vagy kiosztják még aznap, vagy megy az egész a kukába. Ausztriában a szabályozás eleve nem olyan szigorú, de a Wiener Tafel most több élelmiszer-kutató bevonásával laboratóriumban készített arról egy lakossági brosúrát, hogy megfelelő tárolás esetén meddig fogyaszthatók bizonyos élelmiszerek. A publikált és általuk is követett eredmények szerint a legtöbb élelmiszer még messze a lejárati határidején túl is jó, és semmi bajunk sem lesz, ha megesszük. Az Európai Unió éppen egy hónapja tett egy olyan javaslatot, hogy csökkentett áron még a kereskedő is értékesíthesse a lejárt szavatosságú élelmiszert, amennyiben feltünteti a szavatossági idő lejártát.

Ezzel kapcsolatban egy táblázatot is összeállítottak, ami a magyar fogyasztóknak is nagy segítség lehet. Eszerint úgynevezett

  • rövid lejáratú élelmiszerek a friss tej, az ebből készült tejtermékek, mint a joghurt, a tejszín, a saláta, a hidegkonyhai készítmények, a főtt felvágott húsok, a pékáru és a cukrászati sütemények, amiknek viszonylag rövid a lejárati idejük, de ezek is bőven eltarthatók még három-öt napig a feltüntetett lejárati dátum után.
  • Ennél jóval tovább, akár lejárat után egy hétig is fogyasztható a virsli, tíz napig a friss sajtok, és a lejárati dátum után még két-három héttel is nyugodtan megehetjük a kemény sajtokat (például gouda, ementáli), és még három hétig is jó a tojás és a vaj is.
  • A lejárati dátum után egy hónappal sem kell kidobni a különféle magokat és dobozos üdítőket, a tartós tejet, a margarint (tehát ami nem tejből készül!), a mustárt és a majonézt.
  • A különböző levesporokat, müzliket, rágcsálnivalókat és csipszeket pedig a lejárati dátum után még két-három hónappal is minden gond nélkül elfogyaszthatjuk.
  • És vannak azok az eleve tartós élelmiszerek, amiken bár feltüntetnek lejárati dátumot, mert kötelező, de ez nem sok mindent jelent. A cukor, a száraztészta, a rizs, a méz, a fűszerek, a kakaó és a konzervek – még a halak is – gyakorlatilag évekkel a lejárati dátum után is fogyaszthatók.

A zöldség-gyümölcs begyűjtése, rendszerezése, szétosztása és elszállítása egész délelőtt tart. Bár a mentett élelmiszereknek nagyon fontos szerepe van az Ausztriába érkező menekültek ellátásában, a legtöbb mentett élelmiszer Bécsben a hajléktalanokat segítik. A Wiener Tafel 120 különböző intézménnyel tart szoros kapcsolatot, ezek között van hajléktalanszálló, anyaotthon, menekültszállás, egészségügyi és drogprevenciós központok és nők számára létrehozott szervezetek is.  A Grossmarket a legnagyobb piac Ausztriában, az ország zöldség-gyümölcs ellátásának közel harmada innen kerül szétosztásra. 

A Wiener Tafelnek tehát az élelmiszermentés mellett a tudatos fogyasztásra ösztönzés is célja. Itthon is probléma egyébként, hogy sokan keverik a minőségmegőrzési idő és a fogyaszthatóság közötti különbséget. Mint Alexandra Gruber elmondta, ők éppen azt szeretnék tudatosítani az emberekben, hogy a legtöbb élelmiszer a minőségmegőrzési idő lejárta után is fogyasztható, amennyiben az előírásoknak megfelelően tárolták addig. És ha az általuk összeállított táblázatot alkalmaznánk, sokkal kevesebb élelmiszer kerülne a kukába a háztartásokban is. 

 

Szerző: Kalas Györgyi

Fottó: Ajpek Orsi, index

Forrás: index.hu

Új hozzászólás