A válaszlevél 2007. február 9-i keltezéssel érkezett Dr. Erdey Györgytõl, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkárától. A válaszhoz mellékelték annak a megállapodásnak a szövegét, amelynek a másolatához a Magyar Nemzet csak fél éves huzavonát követõen, az adatvédelmi biztos állásfoglalásának hatására juthatott hozzá. A kétoldalas válaszlevél tájékoztatást ad a garéi ügy elõzményeirõl, az 1998-ban indult perrõl, valamint a KvVM lépéseirõl annak érdekében, hogy megváltoztassa a tárca kártérítési felelõsségét megállapító közbensõ ítéletet. Mint tudjuk, ezek a törekvések nem vezettek eredményre, de lényeges hangsúlyozni, hogy a felelõsség megállapítása 2004. november 30-án nem a kártérítés összegének megállapítását jelentette, hanem mindössze a jogalap tekintetében hozott végleges döntést. A szakállamtitkár szerint azonban a KvVM és a Budapesti Vegyimûvek Rt. egyetemleges felelõsségét megállapító legfelsõbb bírósági ítélet „véglegesen leszûkítette a tárca mozgásterét, hiszen az alapvetõ kérdés, miszerint a Vegyimûvek Rt. szabályosan mondta-e fel a szerzõdést avagy nem, jogerõsen eldöntésre került" (a felmondásra 1998. novemberében a tárca tudtával került sor).

A bírósági procedúra ennek ellenére folytatódott, a szerzõdésen kívül okozott károk megtérítése iránti perben az AGM Rt. mellett felperesként jelent meg az AGM Vagyonkezelõ Rt., az ARIMPEX Ges.m.b.H., valamint Andrássy János Mihály magánszemély is. A Kormány 2006. márciusában döntött az egyezség megkötésérõl, feltételként szabva a folyamatban lévõ perek megszüntetését, mérlegelve „a további biztosan prognosztizálható költségeket, kiadásokat." A kormánydöntést megalapozó elõterjesztés „felmérte és bemutatta a várható költségeket, elemezve az irányadó bírói gyakorlatot, a pénzügyi lehetõségeket és a további idõmúlás következményeit."

Az itt elmondottak felvetnek néhány további kérdést:

1. Miért egyezett bele a tárca az eredeti szerzõdéstõl való elállásba 1998. novemberében?

2. Mi indokolta az AGM Rt. mellett három új felperesnek a megjelenését a kártérítés összege iránt folyó perben?

3. Hogyan nõhetett 11 525 757 000 forintra az 1998. március 18-án megkötött vállalkozási szerzõdésben meghatározott összeg?

4. Milyen bírói gyakorlata lehet a peren kívüli megállapodásoknak, hiszen annak éppen az a lényege, hogy a felek a jogvitát (vagy a vitás kérdések egy részét) egyezséggel rendezik, amelyet a bíróság végzéssel jóváhagy, de az egyezség feltételeit nem módosíthatja?

Végül megemlíthetõ, hogy a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19/A. § (1) bekezdése értelmében a döntés-elõkészítõ, döntés megalapozását szolgáló adatok valóban a keletkezésüktõl származó tíz évig nem nyilvánosak, azonban van ugyanennek a szakasznak egy második bekezdése is, amely szerint:

„(2) A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény - az (1) bekezdésben meghatározott idõtartamon belül - a döntés meghozatalát követõen akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes mûködési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külsõ befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztetõ álláspontjának a döntések elõkészítése során történõ szabad kifejtését veszélyeztetné."

Annak tisztázása érdekében, hogy jelen ügyben ezek a feltételek ténylegesen fennállnak-e, a Pécsi Zöld Kör az adatvédelmi biztoshoz fordult.

Pánovics Attila - Pécsi Zöld Kör