Mi az upcycling és a recycling?

  • 2017. december 04.
  • CsViki

A hulladékhasznosítás napjainkra sarkalatos kérdéssé vált, hiszen a környezetszennyezés mértéke évről évre nő, a tágabb ökoszisztémára is jelentős átalakító hatást gyakorolva. Sokan az újrahasznosításban látják a megoldást, így gyakorta hallani a recycling és upcycling folyamatokról. De mi a különbség a két fogalom között? És miért előnyös egyik vagy másik módszer? - teszi fel a kérdést a greenfo.hu.

A címbeli kifejezések a két hulladékhasznosítási fogalom angol alakjára utalnak, és a hulladékkezelés két fontos lépését jelzik – a hulladékpiramis külön szintjét is képviselik. A magyar fordítás megtévesztő lehet, mivel mindkettőt fordítják újrahasznosításnak, holott jelentős különbség van a két módszer között.

A recycling, más szóval a hulladékok anyagukban történő újrahasznosítása, amelyet jórészt a szelektív hulladékgyűjtés- és feldolgozás fed le. Ide sorolható a PET-palackok gyűjtése alapanyagként történő újbóli felhasználáshoz, majd újabb PET-palackok gyártásához. Ilyen folyamat része az üvegvisszaváltás is, amelyet követően a törmeléket szétválogatva és előkészítve újabb üvegeket készítenek.

Ezzel szemben az upcycling egyfajta értéknövekedést jelez, azaz egy adott – hulladékként kezelendő – anyagból valami olyat alkotnak, amely értéktöbblettel bír; többel, mint csupán az alapanyag maga. Erre jó példa a PET-palackból pulóver készítése, esetleg bőrmaradékokból táska készítése.

 

Hulladékpiramis

 

Szemléletmódbeli különbség

Míg a recycling a már említett anyagában történő újrahasznosítás szintjéhez tartozik a hulladékpiramison, addig az upcycling az újrahasználathoz sorolható inkább, hiszen maradékanyagokból készül valamilyen többletértékkel rendelkező eszköz. Ez utóbbi egy fokkal tudatosabb szemléletmód, hiszen a hulladék kezelésének kérdését kikerüli, és így nem szükséges a hulladéknak minősített anyagot kezelni (mivel az ebbe a kategóriába sorolt anyagok külön tárolást, szállítást és elhelyezést igényelnek, ami pedig többletköltségekkel jár).

Mindez a gyakorlatban

Azt előre szükséges leszögezni, hogy körbetekintve a tág értelemben vett újrahasznosítás témakörében, nincs teljes mértékű egyetértés a fogalmak használatát illetően. A recycling, upcycling, reuse és repurpose fogalmakat számos esetben nem azonos folyamatokra használják a különféle források és oldalak. Azonban mindenestre érdemes áttekinteni azokat a főbb sajátosságokat, amelyek az egyes fogalmakat (és a kapcsolódó folyamatokat) jellemzik.

Az emberiség nagyfokú hulladéktermelése, illetve a lineáris gazdaság miatt a recycling folyamatára nagy szükség van , hiszen ezáltal a hatalmas mennyiségű hulladék egy része – és köszönhetően a technikai fejlesztéseknek, egy egyre nagyobb aránya – újra bevonható a gyártásba, így számottevő új erőforrások felhasználása kerülhető el, ez pedig komoly anyagi költségek csökkentését és a környezet csekélyebb terhelését teszi elérhetővé. Mivel nagy hulladékmennyiségekről van szó, és majd’ minden ember érintett benne, a különféle feldolgozási eljárásokra kiterjedt piacok kezdtek el épülni, számos határterület bontakozott ki vagy kapott a korábbiaknál nagyobb jelentőséget. Ehhez a területhez tartozik többek között a szelektív gyűjtéshez szükséges kukák biztosításától kezdve az elszállítást végző cégeken át egészen a másodlagos szelektálást és előkészítést végző, valamint feldolgozó üzemek egyaránt.

Azonban sajnos ez sem tökéletes megoldás, mert az üzemek nem tudják 100 százalékban újrahasznosított alapanyagból előállítani az újabb termékeket, mindenképp szükség van új erőforrásokra is. Emellett pedig jelenleg a hulladékok elszállítása, illetve megfelelő kezelése sem teljességgel megoldott. Még inkább elkeserítő, hogy a termelődő hulladék mennyiségének is csak igen csekély részét hasznosítják újra. Ez az arány Magyarországon például 10 százalék, holott hazánk nem is számít igazán elmaradott, fejlődő térségbeli országnak.

A recyclinggal ellentétben az értéknövelő felhasználás, az upcycling egyelőre főként egyéni szinten valósul meg, de a magánszemélyek mellett folyamatosan növekszik azon vállalkozások száma, amelyek a különféle maradékanyagokat használják fel, hogy használati tárgyakat készítsenek. Emellett azonban léteznek már olyan központok is, amelyek egyfajta elosztó helyként, illetve áruházként üzemelnek. A scrapstore egyelőre az angolszász országokban terjedt el leginkább, és neve is jelzi (az angol ’scrap’ szó jelentése maradék, selejt, darabka), hogy ezekben a maradékbazárokban a legkülönfélébb jellegű – gyártási folyamatokból származó – hulladékanyagok érhetők el, amelyeket az egyéni felhasználástól kezdve akár iskolás csoportok technika órájához vagy kreatív klubok foglalkozásaihoz is igénybe lehet venni.

Ezekben az üzletekben általában egy bizonyos összegű tagdíj fejében lehet hozzájutni az anyagokhoz. Ez a megoldás a körkörös gazdaság egyik elemét is jelenti, hiszen mindkét fél nyer az „üzleten”. A gyártóknak egyrészt nem kell hulladékként kezelni és elszállíttatni a gyártási maradékot (amely számukra pluszköltséget jelent), másrészt CSR, vagyis a társadalmi felelősségvállalási tevékenységbe is besorolható és kommunikálható lépés. A másik oldalról pedig a felhasználóknak is ideális, hiszen egy gyűjtőhelyen juthatnak hozzá számos alapanyaghoz, ráadásul mindezt igen jutányos áron. 


 Egy hely, ahol a maradék új értelmet nyer: Humusz maradékbazár

 

Humusz maradékbazár

 

A Humusz Szövetség új környezetvédelmi programja a gyártókat - akik termelésében, működésében maradékok keletkeznek - és a felesleget felhasználni tudó pedagógusokat, kreatív szakkör vezetőket, upcycling művészeket köti össze. Hogy kevesebb legyen a hulladék... 

Az országos hálózatban működő civil szervezet "Egy hely, ahol a maradék új értelmet nyer!" szlogennel indítja útjára legújabb, "Maradékbazár" néven futó programját. A Maradékbazár hidat alkot a vállalatok és az adományfogadók közt. A kezdeményezés célja, hogy a termelés és a mindennapi működés során keletkező - bizonyos fajta - anyagmaradékokat, melyek jelenleg hulladéklerakóra vagy szemétégetőbe kerülnek, olyan oktatási intézményekhez, kézműves csoportokhoz irányítsa át, melyek kreatívan újrahasznosítják, tovább használják a kapott anyagokat.


 Magyarországon is terjedőben van az upcycling szemléletmód, azonban itthon jellemzően egyéni alkotók foglalkoznak ezzel. Többek között bőr-, valamint textilmaradékokból, újságból és magazinokból, esetleg molinókból, vagy akár kiszuperált biztonsági övekből, illetve lyukas gumimatracból is készülnek alkotások. És ez csupán csak pár alapanyag, amellyel számtalan redizájn művész dolgozik. Redizájn művésznek nevezik az olyan alkotókat, akik a fenntarthatóság és környezetvédelem jegyében bizonyos alapanyagokból (akár maradékanyag, akár kész használati tárgy) új alkotásokat készítenek.

Az upycling fogalmához szervesen kapcsolódik a repurpose fogalma. A repurpose lényegében azt a folyamatot – sőt, inkább szemléletmódot – jelenti, amikor egyes tárgyaknak vagy anyagoknak új „életcélt” adunk. Ilyenre jó példa, amikor egy régi gyümölcsös rekeszből éjjeli szekrényt készítünk. Tehát az upcycling és a repurpose azonos szemléletmódra épül, azonban míg az upcycling maradékanyagokkal dolgozik, esetleg egy tárgy feldolgozását követően jut alapanyaghoz, addig a repurpose egy adott tárgyat változatlan formájában használ fel egy eltérő célra.

Összegezve a leírtakat, fontos a recycling eljárás – sőt, a mára kialakult ökológiai-gazdasági állapotokat tekintve elengedhetetlen megoldás a helyzet legalább szinten tartásához –, azonban ahhoz, hogy a jövőben csekélyebb mértékű problémákkal kelljen szembenéznünk, nem csak a technológiai fejlettségben, de a hulladékgazdálkodásban is „feljebb kell lépnünk”, ez pedig legalább az upcycling módszer egyre nagyobb arányú, aktív alkalmazását igényli.

Szóval elő azokkal a „hulladékokkal”!

Forrás: greenfo.hu / korkorosgazdasag.hu

Új hozzászólás