Ligetvári Ferenc fellépésével egyvalami alapvetõen változott: a hangulat. A minisztérium épületén belül még a falak szaga is más, más a folyosón közlekedõ apparátcsikok tekintete, számottevõen jobb a viszony a minisztérium, a parlamenti bizottság és a magunkfajta mozgalmak között, amit nem lehet eléggé értékelni. Sikerült visszahozni szakembereket a tárcához, elkezdõdött az ágazat rehabilitációja. Nyíltan vállalják az elmúlt két év botrányait (Székely képviselõ vesztegetéseit, Gordon Dénes zongoráját). Eladták Pepó Pál 13 milliós konferenciabuszát.

Egyszóval szimbolikus szinten sok a változás. Vajon lesz-e ereje, ideje ennek a csapatnak, hogy szakmailag is felhozzák a minisztérium munkáját a kívánatos szintre? Azt kérdeztük a nyári KukaBúvárban, hogy Pepó Pál távoztával változik-e érdemben a környezetvédelem áldatlan helyzete, lesz-e nagyobb súlya a tárcának a kormányon belül? A számok azt mutatják, hogy nem. Nem tudni, a kormányon belüli költségvetési osztozkodásban hová tûnt az a 20%-nyi pénz, és nem értjük, hogy miért nem ordít senki a minisztérium vezetõi közül, hogy erre az ágazatra kétszer ennyi pénz se lenne elég, nemhogy kevesebb!