Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Hulladékgazdálkodási Törvény önmagában nem old meg semmit!

Év: 
2000
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Hulladék Munkaszövetség

A HuMuSz hatodik éve szorgalmazza hulladékgazdálkodási kérdések törvényi szabályozását. Csalódottan látjuk, hogy a nemrég elfogadott Hulladékgazdálkodási Törvény nem képes ellátni ezt a feladatot.

A prioritási sorrendben élen szereplő "Megelőzés elve" az újrahasználat és az újrahasznosítás, valamint a "Szennyező fizet elve" bár szerepelnek a jogszabályban, ám csak ajánlások maradnak, nem kötelezően végrehajtandó előírások. Hasonlóképpen kimaradtak a törvényből azok a jogi és gazdasági eszközök, amelyek ezek megvalósítását ösztönöznék vagy finanszíroznák.

Ezért a törvénytől nem várható, hogy megoldja a hulladékgondokat, a fenntarthatóság felé történő fokozatos átmenet helyett súlyos környezeti és társadalmi konfliktusok veszélyeit hordozza magában. Nincs költségvetési vonzata, állami terheket nem jelent, nem rontja a makrogazdasági mutatókat, pedig a hulladékgazdálkodás csak össztársadalmi akarat és óriási anyagi erőfeszítések árán mozdulhat el a nullpontról.

 

Felelősség

 

Régóta ádáz vita tárgya, hogy kié a felelősség a termelt hulladékért. Az ipar mindent megtesz, hogy elhitesse a döntéshozókkal, hogy a lakosságra és az önkormányzatokra kell terhelni a hulladék ártalmatlanításának költségeit, hiszen náluk keletkezik a szemét. Márpedig, ha az ipar egyszerhasználatos, sőt nehezen hasznosítható anyagokat erőltet a lakosságra, akkor elvárható volna, hogy ne hárítsa rájuk a hulladékkezelés költségeit. A törvény jelen formájában éppen ezt segíti elő, az ipar felelőssége gyakorlatilag megfoghatatlan. Egyrészt csupán óhajként és nem kötelezettségként jelennek meg a kibocsátás mennyiségére, szerkezetére, veszélyességének csökkentésére vonatkozó elvárások, másrészt a gyártó felelőssége a később képződő hulladék iránt "a kezelés költségeihez történő "hozzájárulás" kifejezéssel éri el a maximumát, amely -- valószínűleg merő tévedésből -- csupán a törvény alapelvei között szerepel.

 

Hulladékimport

 

A törvényalkotás folyamán kemény küzdelem zajlott a hulladék behozatallal kapcsolatban. A közgazdászok -- az áruk szabad áramlásának mindenek felett álló elve szerint -- a szemetet is áruvá magasztalták, így a Gazdasági, a Külügyi és a Környezetvédelmi Minisztérium "EU-elveket" igyekezett a törvényben érvényesíteni. Az Országgyűlés ezzel szemben, korlátozni kívánta a hulladékimportot, és módosította az előterjesztést. A törvény kiköti, hogy csak hasznosítás céljára szabad az országba hulladékot behozni, de -- sajnos -- ez az égetés céljából történő szabad behozatalt is jelenti, mert a törvény az "energetikai hasznosítás" és a "hulladékégetés" fogalmát nem határolja el egymástól. Megítélésünk szerint kívánatos lett volna a behozatalt tovább szigorítani oly módon, hogy csak az anyagában való újrahasznosítás céljára kerülhessen az országba hulladék.

Minden leendő uniós nemzet megteheti, hogy helyi szigorításokat alkalmaz, általában elfogadva az európai szabályozást. Az ilyen szigorítások ráadásul nem sértik a hivatkozott nemzetközi egyezményeket sem, hiszen azok részterületeket szabályoznak, így a más jellegű, átfogóbb helyi szabályozás velük és rendelkezéseikkel nem ellentétes. A szigorúbb szabályozásra komoly indokunk, hogy meglévő lerakóink többsége semmilyen környezetvédelmi előírásnak nem felel meg, illetve geográfiai adottságaink miatt igen sok a környezetileg érzékeny terület. Nem is beszélve a hulladékkezelés azon európai uniós alapelveiről, mint a "közelség" vagy az "önellátás" elve.

 

Égetés

 

A Törvény ügyesen összemossa az újrahasznosítást a hulladékégetéssel. Az égetés valójában egy vitatott ártalmatlanítási mód, és a fenti pongyolaság azzal a veszéllyel jár, hogy a szemétégetés a leginkább támogatott hulladékkezelési móddá válik, dacára annak, hogy építése és üzemeltetése óriási költségekkel, nagy lakossági tiltakozással, komoly környezeti kockázattal, pernye és salak elhelyezési gondokkal jár.

 

Megelőzés

 

Bár az alapelvek között szerepel és a prioritási sorrendnek is a legelején áll, szabályozása elégtelen. Teljesen szabadjára engedett piaccal ma Magyarországon nem lehet környezetvédelmet csinálni, bármennyire is erőltetik ezt bizonyos érdekcsoportok. A megelőzést ténylegesen elősegítő tartós és újrahasználatra alkalmas termékek és csomagolások elterjedéséhez hatékony gazdasági szabályzókra, adókedvezményekre, az újrahasznosított termékek esetében fogyasztói árkiegészítésre lenne szükség. Fontos lenne a hulladékszegény, betétdíjas alternatívák kereskedelmi választékban tartási kötelezettségének előírása is.

Az önkormányzatoknak a Törvényben jogosítványokat is kellett volna adni (a rengeteg kötelezettség mellé) a helyi hulladéktermelő folyamatok befolyásolására (pl. az eldobó csomagolások helyi kereskedelemben való korlátozására, a szeméttermelő technológiák megadóztatására, a szemétdíj térfogat után való kivetésére), sőt a helyi szemetes infrastruktúratámogatási rendszerénél sem csupán ártalmatlanító beruházásokban kellene gondolkodni, hanem esetleg szelektív gyűjtésben, komposztálásban is.

Mindez nem a piac korlátozását jelenti, hanem az energiaforrások és primer nyersanyagok alulértékeltségéből adódó visszásságok kivédését, a fogyasztók védelmét szolgálnák.

 

Szelektív gyűjtés

 

Míg az önkormányzatok hulladékgyűjtési és ártalmatlanítási feladatai a kötelező közszolgáltatás körébe tartoznak, a törvény szerint egy esetleges szelektív gyűjtési és hasznosítói rendszer kiépítése csak lehetőség. Ismeretünk szerint, még olyan, az Európai Unió által megkövetelt frakció kivonása esetében sincs előírás a tervezetben, mint a biológiai eredetű hulladékok, melyek arányát a maradék szemétben 2014-ig a jelenlegi 35%-ára kell csökkenteni. A kivonás iránti elvárás szerepel ugyan a Törvény záró rendelkezései között, ám nem elvárás, hogy ez szelektív gyűjtés útján valósuljon meg, és az sem, hogy a kivont biológiai eredetű hulladékot komposztálás útján kellene hasznosítani. Tehát azzal is megvalósul a cél, ha elégetjük.

Nem rendeli el a tervezet a kommunális hulladékban képződő veszélyes hulladék frakció különválasztását, szervezett szelektív gyűjtését és ártalmatlanítását sem. Megdöbbentőnek tartjuk azt a jogalkotói felelőtlenséget, amely félve az ezzel kapcsolatos költségektől és központi finanszírozási igénytől, szemérmesen hallgat a témáról egy olyan országban, ahol 2000 műszaki védelem nélkül működő kommunális lerakó szennyezi a talajt és az élővizeket.

A szelektív gyűjtés és hasznosítás -- gazdasági háttér nélkül -- csak elmélet. A központi támogatási rendszer erre a területre semmit sem nevesít, meghatározatlan a gyűjtés módja, a hasznosítói háttér iránt támasztott elvárás. Az az egy viszont markánsan megjelenik, hogy ahol szelektív gyűjtés van, azt a lakosság köteles igénybe venni. Képzeljük el ezt a jelenlegi budapesti viszonyok között, ahol a hulladékudvarok hétköznap munkaidőben tartanak nyitva.

 

Végrehajtás

 

A Törvény legnagyobb hiányossága, hogy szövege számtalan helyen utal 35-féle később megalkotandó jogszabályra, amelyek mind alacsonyabb rendű jogszabályok lesznek. Ezért a törvényhozásnak nem lesz befolyása a kerettörvény tartalommal történő megtöltésére és ennek határidejére sem.

A törvény gyengesége szépen illusztrálja a Környezetvédelmi Minisztérium jelenlegi állapotát és a környezetvédelem ügyének kormányon belüli helyzetét.