Nyílt levél a Globális Műanyagegyezményről tárgyaló felekhez

  • 2024. március 11.
  • Gyuri

Alább közzétesszük a Truth About Plastic és számos más szervezet közreműködésével készült nyílt levelet, amely a Globális Műanyagegyezmény tárgyalóit szólítja fel, hogy tegyenek meg mindent, ami ahhoz szükséges, hogy egy ambiciózus egyezmény szülessen.

 

Tisztelt Tárgyalók!

 

Civil szervezetek, vállalkozások és a globális civil társadalom képviselői együttesen szólítjuk meg Önöket. Sok olyan ember szószólójaként, akiket a közös ügyeik és egy nagy közös érdek egyesít. 

A Globális Műanyagegyezmény (Global Plastic Treaty) meghatározó jelenőségű és rendkívüli lehetőséget kínál a műanyagprobléma értelmes és tartós megoldására. A műanyagszennyezés[1] éghajlati, ökológiai és az emberi egészségre hatást gyakorló válságokat gerjeszt. Az ózonréteget lebontó vegyi anyagok szabályozásával kapcsolatos Montreali Jegyzőkönyv sikerén felbuzdulva cselekedhetünk, mielőtt túl késő lenne.[2]

Arra kérjük Önöket, hogy foganatosítsanak globális fellépést a műanyaggyártást ellenőrző intézkedések bevezetése érdekében. Az alkalmazott megközelítéssel el kell jutnunk a termelés és a fogyasztás fenntartható szintjéhez. Ennek összhangban kell lennie bolygónk tűrőképességével, mindeközben pedig védelmezni kell a környezet és az emberek egészségét, valamint a biológiai sokféleséget és az emberi jogokat.[3]

A megközelítés egy globális cél kitűzéséről szól, amelyet nemzetközileg elfogadott nemzeti célokon és csökkentéseken keresztül hajtanak végre. Mindehhez szükséges pontosan meghatározni az elsődleges műanyagpolimerek definícióját és a kiindulási állapotot. Továbbá szükségünk van egy hatékony engedélyezési rendszerre és kötelező jellegű nemzeti jelentéstételre.[4] Az Egyezmény által létrehozott független testületnek felügyelnie kell a kitűzött csökkentések megvalósulását, és kellő felhatalmazás birtokában biztosítania kell a kötelező nyomon követés és jelentéstételi kötelezettség rendszerének valós működését.[5]

A feladat ambiciózus, de megoldható. A termeléssel kapcsolatos szabályozást a Montreali Jegyzőkönyv sikerének mintájára kell alapozni, amely megmutatja, hogy a határozott nemzetközi vezetés és a globális fellépés hogyan képes megoldani a küszöbön álló globális környezeti vészhelyzeteket. Arra buzdítjuk a kormányokat, hogy kövessék az 5/14. számú határozatban foglaltakat a műanyagok életciklusával foglalkozó átfogó megközelítés kialakításában.[6]

Amennyiben nem sikerül megállapodni a globális felső határértékekről, a fosszilis üzemanyagok terjedése és a hozzá kapcsolódó üvegházgáz-kibocsátás, valamint a mérgező vegyszerek előállítása és felhasználása tovább fog folytatódni a műanyagiparban.[7] A COP28 az olajról és a gázról való átállásra irányuló nemzetközi akaratot tükrözte, hatóköre az „energiarendszerekre” korlátozódott. A műanyagipar mindeközben folyamatosan bővül, növekedésére vonatkozó előrejelzések szerint a termelés 2019 és 2050 között csaknem megháromszorozódik.[8] A becslések szerint a műanyagok 99%-a fosszilis üzemanyagokból származik[9], ezért ez az az elsődleges piac, amelyre az olaj- és gázipari óriások folyamatos terjeszkedésüket alapozzák. Következésképpen a műanyagokból származó üvegházhatású gázok kibocsátása az előrejelzések szerint 2050-re eléri a szén-dioxid-kibocsátásunk 13%-át, ami jelentős kihívást jelent a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5°C alatt tartásában.

Földünk olyan vegyi, hulladék és emberi egészségügyi vészhelyzettől szenved, amelynek megoldása évszázadokig tart majd. Folyamatosan tudomást szerzünk a mindenütt jelenlévő műanyagszennyezésről, valamint a levegőnket, vizeinket, a talajt és az emberi szervezetet[10] elárasztó mikro- és nanoműanyagok ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásáról. A műanyagokhoz kapcsolódó mérgező vegyi anyagok környezeti felhalmozódása olyan hatással bír – többek között az emberi egészségre –, amit egyetlen tudományos modell sem képes pontosan megjósolni. A műanyagok életciklusuk minden szakaszában szennyeznek, ezért az ellenőrző intézkedéseket a gyártás pillanatától kell elkezdeni.[11]

A jelenlegi termelési szintek ezért nem egyeztethetők össze az emberek és Földünk biológiailag diverzifikált ökoszisztémája biztonságos és virágzó jövőjének biztosításával. Ma már nyilvánvaló, hogy az újrahasznosítás, az úgynevezett „fejlett” újrahasznosítás, az energetikai hasznosítás és az égetés nem megoldás a műanyagszennyezésre.[12] A tárgyalóknak felelősséget kell vállalniuk a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való egyetemes emberi jogokért. 

Arra kérjük Önöket, hogy olyan egyezményt dolgozzanak ki, amely jogilag kötelező erejű ellenőrzési intézkedéseket biztosít az új (ún. „szűz”) műanyagok termelése és fogyasztása fenntartható szintjének elérése érdekében. E nélkül a megelőző intézkedés nélkül lehetetlen lesz kezelni a károsanyag-kibocsátást és a műanyagszennyezést. Ez azonban kikövezheti az utat társadalmunk és az azt támogató ökoszisztémák számára egy virágzó bolygó felé, egyszerre biztosítva az igazságos átmenetet azok számára, akiknek a megélhetése a fosszilis üzemanyagokhoz kötődik; a méltányos és biztonságos munkavégzést a hulladékgyűjtögetők részére; valamint globális szinten erőfeszítéseket téve a megörökölt műanyagszennyezéstől való megtisztulás érdekében.

 


 

[1] Az OECD Global Plastic Outlook c. kiadványa alapján műanyagszennyezésen a következőt értjük: „[t]ágabb értelemben a műanyaggyártásból, -felhasználásból, -hulladékkezelésből és -szivárgásból eredő valamennyi kibocsátás és kockázat.”

[2] CIEL jelentés, https://www.ciel.org/reports/reducing-plastic-production-to-achieve-clim...

[3]Különösen is azáltal, hogy kitér a földi rendszerre potenciálisan zavaró hatással bíró, ember által létrehozott kockázati tényezőkre, mint a műanyagszennyezés, valamint a szén-dioxid-kibocsátás és a sugárzási kényszer által befolyásolt klímaváltozás. https://www.stockholmresilience.org/research/planetary-boundaries.html

[4] A globális célkitűzés olyan megközelítés, amely összhangban van a Greenpeace, az Eunomia és a Zero Waste Europe, a CIEL és a Pacific Environment ajánlásaival. 
A CIEL összefoglalja, hogy a tiszta szén-dioxid-kibocsátás szempontjából az Eunomia és a Zero Waste Europe, valamint a Pacific Environment adatai alapján a műanyagtermelést 46-70%-kal kell csökkenteni; az előbbi szám a műanyag életciklusa során keletkező, nem számolt metánkibocsátás miatt valószínűleg alulbecsült érték.
A Zero Waste Europe megállapította, hogy 2050-ig 75%-os csökkentésre van szükség.
A Greenpeace legalább 75%-os, 2040-re vonatkozó értéke figyelembe veszi a hulladékproblémát, az üvegházhatású gázok kibocsátását és a közvetlen műanyagszennyezést, és összhangban áll az Everyday Plastic című jelentésükkel.
Ezek a számok csupán tájékoztató jellegűek, és ki kell majd igazítani őket, ahogyan egy olyan „átfogó és bizonyítékokon alapuló megközelítés” felé haladunk, amely figyelembe veszi a műanyaggyártás teljes hatását, kötelező jelentéstétel alapján, és olyan kritériumokat alkalmaz, mint például az alapvető fontosság, a biztonság és a fenntarthatóság (4. o., CIEL). Éppen ezért mondhatjuk, hogy a jelenlegi modellek csak részleges képet adnak a műanyagok éghajlatra gyakorolt hatásáról (uo.). Szakértői értékelésen alapuló, bizonyítékokon alapuló megközelítésre van szükség.

[5] EIA, “Convention on Plastic Pollution - Essential Elements: Virgin Plastic Production and Consumption” „A Montreali Jegyzőkönyv 7. cikke előírja, hogy a felek minden évben statisztikai adatokat szolgáltatnak az ózonréteget lebontó anyagokról (ODS) a titkárságnak. A titkárság az adatokat felhasználja az egyes felek éves ODS-termelésének és -fogyasztásának kiszámításához.” A kevés, kb. 300 nyers polimert előállító vállalat közül 100 vállalat adja a termelés mintegy 90%-át. Ez lehetővé teszi a termelésről való jelentéstételt, és ezáltal a szabályozást.[13]

[6] „A (teljes) életciklus-alapú megközelítés azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a műanyagok előállításával és felhasználásával kapcsolatos valamennyi tevékenység és következmény valamennyi lehetséges hatását, beleértve a nyersanyag kitermelését és feldolgozását (műanyagok esetében: finomítás; krakkolás; polimerizáció), a tervezést és gyártást, a csomagolást, a forgalmazást, a felhasználást és újrafelhasználást, a karbantartást és az életciklus végi kezelést, beleértve a szétválogatást, a gyűjtést, a válogatásokat, az újrahasznosítást és az ártalmatlanítást.” UNEP/PP/INC.1-7, Plastics science.

[7] https://www.iea.org/reports/the-future-of-petrochemicals

[8] https://www.ciel.org/reports/reducing-plastic-production-to-achieve-clim...

[9] Ez csupán becslés: https://www.ciel.org/reports/fuelingplastics/

[10] https://edition.cnn.com/2024/01/11/health/health-care-costs-plastic-stud...

[11] EIA, “Convention on Plastic Pollution - Essential Elements: Virgin Plastic Production and Consumption”

[12] https://climateintegrity.org/plastics-fraud

[13] UNGA, A tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jog, A/RES/76/300 (28 July 2022)

 

Fordította: Bentrama Csaba és Szabó György

Lead kép: Benjamin Von Wong