Válasz a koordinálók közleményére

  • 2010. november 01. 01:00
  • graczek

Van, amiben egyetértünk, van amit a szavak játékának tartunk. Íme, a válaszunk.

1. Nem viselik a tényleges költséget, nem a teljes kibocsátásukat kell visszagyűjteniük és hasznosíttatniuk, cserébe viszont az összes kibocsátás után fizetendő termékdíj mennyiség alól mentesülnek.

2. A gyártók nincsenek motiválva a hulladékcsökkentésre. Ez paradoxon lenne, hiszen minden vállalat azért működik, hogy minél több profitot termeljen. Ez a gazdasági társaságok kimondott célja. A fogyasztás fokozásával viszont folyamatosan nőni fog a hulladék. Sok esetben azért választják a hulladéktermelő technológiákat, mert az éri meg nekik. A gyártási és alapanyagköltségek alacsonyan tartásával nyilván jóval nagyon haszonkulccsal tudnak dolgozni. A környezetvédelmi szempontok betartása éppen ezért nem bízható a piaci mechanizmusokra. A vállalatok reklámstratégiája és az azon keresztüli tudatformálás az esetek többségében éppen az ellen hat, hogy megteremtődjön a fogyasztói kereslet a környezetbarát termékekre. Hiszen, amíg a reklámok szerint csak az lehet tiszta, amit klórtartalmú élő sejteket pusztító, durván környezetszennyező anyagokkal kezelnek, vagy egyszerűen csak zöldrefestenek olyan termékeket egy-két szlogen segítségével, miközben szó sincs annak környezetbarát mivoltáról, addig nem beszélhetünk korrekt tájékoztatásról.

3. Ez valóban így van, csökkent a lerakásra kerülő mennyiség, ugyanakkor rendkívül piacfüggő a csökkenés mértéke, hiszen a 2009-es válság is úgy bedöntötte a hulladékpiacot, hogy szinte nullára futott a hulladék ára, így leállt a szelektív gyűjtésre épülő piac. Ilyenfajta bizonytalanságokat ki kell küszöbölni a rendszerből akár egy elkülönített költségvetési alap létrehozásával. A környezet állapota nem függhet a gazdaság teljesítőképességétől.

4. A minimális túlteljesítés szinte természetes a koordináló szervezeteknél, hiszen a kötelezett tagok csak úgy kaphatják meg a mentességeket, illetve kedvezményeket, ha ezt biztosítani tudja a hasznosítást koordináló.

5. Az elért eredményeket nem vitatjuk, bár - a mai napig nincsenek még hatósági szinten sem - megbízható adatok. Koncepcionális, mindenen átható problémának tartjuk viszont azt, hogy az újrahasznosítás került előtérbe, mert ebben van az üzlet. A  hulladékkal kapcsolatban mind a hazai szabályozásban, mind az uniós hulladékos keretirányelvben a prioritást a hulladékmegelőzésnek kell kapnia, ezt követi az újrahasználat és környezetterhelési szempontból csak ezután jön az újrahasznosítás. Ehhez képest a termékdíjbevételeket a jövőben is az újrahasznosításra kívánják fordítani, háttérbe szorítva az előbbieket, és persze a gyártók által finanszírozott reklámkampányokkal is az újrahasznosításra ösztönzik mindenáron a fogyasztókat. Elhitetik velük, hogy környezetvédelmi szempontból ez az üdvözítő megoldás, holott a hulladék nem termelése, a tudatos fogyasztás, a csomagolásmentes választás az, amire a figyelmet irányítani kellene. Hozzátesszük, hogy Magyarországon még azáltal is rosszabb a helyzet, hogy a szelektíven begyűjtött, feldolgozott hulladék nagy része a legtöbb hulladékfajtánál a feldolgozást követően exportra kerül. Vagyis itthon mind a mai napig nincs meg a másodlagos nyersanyagok felvevőpiaca, pedig egy ilyen jellegű feldolgozóipar újabb munkahelyeket teremtene és a gazdaságon is lendítene. Erre már más uniós tagállamokban rég rájöttek. Nem véletlen, hogy már nem Kínába szállítjuk a hulladékunkat, hanem az uniós tagállamok piacaira.

A hasznosítást koordináló szervezetek közleménye itt olvasható. Ezek pontjaira reagáltunk.

Graczka Sylvia

Új hozzászólás