Az égetők kéménye általában 50 méter magas vagy akár e fölé is kúszik. Ez látszólag megnyugtató, hiszen mire ilyen magasságból a talajszintre keverednek a légszennyező anyagok, addigra jócskán felhígulnak. Igen ám, de ezzel a kéménymagasítással van egy kis probléma! A kibocsátott mennyiség ezzel nem csökken, csak szétszóródik nagy területen, így nem kis területen lesz magas a szennyezőanyagok koncentrációja, hanem nagy területen kicsi. Ha jobban belegondolunk, ez igazából ugyanakkora terhelést jelent. A kis terheléssel ugyanis az a probléma, hogy az égető mellett számos más üzem van, gyárak, autók, lakossági kémények terhelik környezetünket, és a szennyezés a magas kémények miatt akár Lengyelországból is érkezhet.

A szmoghelyzetek pedig többek között azért alakulhatnak ki, mert a nagy kémények olyan magas háttérszennyezettséget okoznak, hogy még a Hortobágy közepén is jelentős a szennyezőanyagok koncentrációja.

Ne legyünk tehát nyugodtak egy magas kémény láttán. Különösen akkor nem, ha a szemközti domboldalra építettük a házunkat, mert akkor a szennyező csóvát szinte hígítás nélkül kapjuk. Sokszor elnézem a jómódú villasorokat a hegyoldalakban és a velük szembenéző pesti kéményeket. Ha tudnák, amit most már a Kukabúvár olvasói tudnak, talán tehetősebb támogatói is akadnának a hulladékégetés elleni küzdelemnek.

Van még egy gond. A szmogriadó a négy legjellemzőbb légszennyező anyaggal foglalkozik. Ez fontos, de alig esik szó a többi, kis mennyiségben kibocsátott, de jóval veszélyesebb rákkeltő vegyületekről. A dioxinokról, a nehézfémekről, az aromás szénhidrogénekről és társaikról, amelyek kibocsátásában a hulladékégetés gyakran „piacvezető”. Ideje lenne már ezek miatt is riadóztatni.

Ui.: ha valaki szeretne ingyenes e-mailes szmogriasztást kapni, keresse fel a legszennyezes.hu oldalt!