Alaptétel, hogy a reklámnak igaznak és pontosnak kell lenni – a fogyasztónak pedig joga van a tisztességes tájékoztatáshoz. A fogyasztói döntések befolyásolásának egyik eszköze a márkanév, amely a termékek azonosítását illetve a hasonló terméktõl való megkülönböztetését szolgálja. Az eljárást indító (Reflex) szerint nem csupán az jogsértõ, ha egy márkanevet valaki jogosulatlanul bitorol, – de az is, ha maga a márkanév tulajdonosa él ezzel vissza. Például ha a fogyasztókat megtévesztve azonos márkanéven és címkével két, egymástól különbözõ terméket forgalmaz. Mint tette ezt a Kékkúti Rt. a Theodora nevû ásványvizével.

A „Theodora” márkanév eredetileg (1920 óta) a Kékkúton lévõ ásványvízgyártó cég által forgalmazott, ottani kútjaiból nyert és ott palackozott ásványvizet jelentette. A „Theodora” név története, a gyárral és ásványvízzel kapcsolatos reklámok és információk egyértelmûen mind Kékkúthoz illetve a kékkúti Theodora forrásokhoz kapcsolódnak. Történelmileg ez rögzült a forgalmazókban és fogyasztókban egyaránt.

A kereslet növekedése és a Kékkúton lévõ kutak kimerülése miatt a cég 2003. márciusában Mindszentkálla mellett (Kereki-dûlõnél) új kutakat nyitott. Ettõl kedve a cég – a Kékkúti ásványvíz mellett – Theodora márkanéven és megtévesztõen hasonló címkével forgalmazta a Kereki ásványvizet is. A kereki kutak vizének íze azonban jelentõsen különbözik az eredeti (kékkúti) ásványvíztõl, az összes oldott ásványi-anyag tartalma pedig lényegesen kevesebb.

Nem véletlen, hogy a megtévesztés szempontjai között ilyen kiemelt szerepet kapnak az ásványvízben lévõ oldott ásványi anyagok. Ezek adják ugyanis az ásványvíz besorolását (kalciumos, magnéziumos, hidrogén-karbonátos stb.), jelzik az ízét, a minõségét, és közvetítik az egyes fogyasztói rétegek (betegek, gyermekek) számára az élettanilag fontos információkat. Langmár Ferenc szakértõ-harcostársunk szerint a víz alapíze szénsavval dúsítva kevésbé dominál, a magyar fogyasztók 85 %-a pedig a szénsavas változatot issza. Ezek után érthetõnek tûnik, hogy az új kút megnyitásával miért pont a „gyengébb minõségû” kereki víz lett a szénsavas és miért a megszokott kékkúti maradt szénsav nélkül.

A Versenytanács megállapítása szerint a két termék formai megjelenítése – a Theodora márkanév hangsúlyos használata és az ábrás védjegy azonossága miatt – összhatásában azt közvetíti, hogy a két termék között nincs is különbség. Márpedig ez a magatartás jogsértõ, hiszen alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására.

„A Versenytanács megítélése szerint a Kékkúti Rt. nem kívánta vállalni a márka módosításával kapcsolatos költségeket és kockázatot, ezért döntött a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartás mellett.”

A Kékúti Rt.-t birtokló Nestlé Waters illetékese szerint a címkék áttervezését azért nem látták indokoltnak, mert a magyar fogyasztó – szerintük – nem disztingvál. A kuka magyar fogyasztót nem is érdekli a víz ásványi anyag tartalma, származási helye, egyszerûen a sárga avagy kék kupakos flakonhoz nyúl, függõen attól, hogy szénsavas vagy szénsav nélküli vizet akar inni.

Ha egy új címkézés költségeit és kockázatait nézzük, akkor valóban érthetõ, miért nem szánta rá magát a cég a változtatásra. Csakhogy az ilyen svindli visszaüt, ráadásul a Kékkúti Rt. pont a hûséges, „Theodorát preferáló” vevõit csapta be. Márpedig a gyakorlatból tudjuk, hogy a csalódott fogyasztó odébb nyúl („kékkútiul” szólva más kupakot keres).

Az eset kapcsán feltáródtak a mögöttes viszonyok és érdekek is. Az egy fõre jutó ásványvízfogyasztás Magyarországon tíz év alatt a tízszeresére (50 liter/fõ/év) nõtt, ami azonban még mindig csak a fele a célul kitûzött európai átlagnak. A kiélezett versenyhelyzet újabb rámenõs reklámkampányokat (és újabb szeméthegyeket) feltételez. Az embereket nem csak arról kell meggyõzni, hogy szomjasak, hanem arról is, hogy ásványvíz nélkül ne is álmodozzanak egészségrõl. Sajnálatos, hogy ebben a nagy nyomulásban most épp a kisgyermekes anyukákat nézték ki fejõstehénnek (ld. az elõzõ KukaBúvár cikkét a „bébivizekrõl”.) Szó nemigen esik arról, hogy a vizekben istenített ásványi anyagokra az egészségesen táplálkozó embernek nincs is szüksége, vagy hogy – elméletileg- a csapból folyó ivóvíz sem tartalmazhatna egészségre ártalmas anyagokat. Na ja, csakhogy ásványvízzel kalkulálva kb. napi 180 Ft-ért juttatja be az ember szervezetébe a szükséges napi folyadékmennyiséget – míg ez tiszta csapvízzel számolva napi 35 fillér. Ami persze jelentõsen rontja az ásványvizes cégek, a kereskedõk és a mûanyagcsomagoló lobbi boltját.

Na kérem, hát ezért nem találkoznak Önök a TV-ben gyümölcs, szóda vagy ivóvíz reklámmal!

A Kereki kutakra a Kékkúti Rt. egyébként nem önszántából, hanem külsõ okok miatt kényszerült. Az eredeti (márkanevet adó) Kékkúton lévõ Theodora kutak hozama ugyanis a túlhasználat miatt jelentõsen lecsökkent. Ez viszont már környezetvédelmi kérdés is, hiszen a Kékkút abban a csodás tájképi adottságokkal megáldott Káli medencében van, ahol aggasztó méretû vízszintsüllyedést regisztrálnak. A cég vitatja ugyan, hogy van-e összefüggés a mértéktelen vízkitermelés és a közeli Kornyi tó és Sárdi rét siralmas állapota között, de ez más kérdés. És különben is. A környezetvédelmi és vizügyi hatóság tavaly a duplájára emelte a cég éves kitermelési kvótáját. A Kékkúti Ásványvíz Rt. 2003-tól immár 320 ezer m3/év ásványvíz kivételére kapott engedélyt…