A garéi klór-benzol hulladék évek óta körbe-körbejár az országban, legalábbis virtuálisan. Fizikai mivoltában jó része még mindig ott figyel a telepen rohadó hordókban, pedig az eddigi kormányok rengeteg pénzt költöttek ártalmatlanítására. Többször leírtuk, hogy a Geohidroterv-Palota (GP) konzorcium átcsomagolja az anyagot és egy német égetõbe szállítja "hasznosításra". Nem szép dolog más földjén ártalmatlanítani a saját szutykunkat, de nem látszott más megoldás. Aztán kiderült, hogy a gyõri égetõben bukkant fel a garéi lé, legalábbis az üres hordók (az égetõ a Palota tulajdona; az ezzel kapcsolatos környezeti és államigazgatási gondokat lásd A gyõri hulladékégetõ pereskedik c. írásunkban).

Új helyzet

Aztán a németek besokalltak, nem fogadják olyan volumenben a hulladékot, mint azt szeretnénk, pláne nem "hasznosításra". A Bázeli Egyezmény pedig kimondja, hogy csak akkor lehet külföldön ártalmatlanítani veszélyes hulladékot, ha belföldön nincs megfelelõ technológia és/vagy kapacitás.

És itt kerül megint Dorog a képbe. A dorogi égetõ régóta bizonygatja, hogy alkalmas a garéi klór-benzol hulladék égetésére. Sõt, azt állítják, hogy ugyanezt égették eddig is, csak nem a garéi teleprõl származott, hanem az Alföldrõl, és hogy 1999 óta, mióta üzemel a dioxinmentesítõ, nem volt semmi gond.

A GP-t kötelezte a minisztérium, hogy havonta 1000 tonnát szállítson ki a garéi teleprõl. Ennek kb. 80%-a továbbra is megy Németországba, a többi pedig Dorogra. A GP állítólag 1000 tonna égetésére kötött szerzõdést a Dorogi Hulladékégetõ Kft-vel. Már próbaégetést is tartottak, dioxinmérés is volt. Az eredményeket nagyon várja mindenki, és Turi-Kovács Béla miniszter pedig azt mondja, ha bármi probléma adódik, azonnal leállíttatja az égetõ mûködését (nem csupán a garéi anyag égetését!), még akkor is, ha komoly pereskedéseknek és esetleg kártérítési kötelezettségnek teszi ki az államot. Kemény Attila személyében miniszteri biztost nevezett ki a Garé-Dorog-Németország háromszög parancsnokának.

Szorongás

Dorog lakói 1985 (az építés ideje) óta szoronganak az égetõmû miatt. A Dorogi Környezetvédelmi Egyesület közvéleménykutatása alapján a megkérdezettek 71%-a igennel felelt arra a kérdésre, hogy tart-e attól, miszerint valamelyik ipari üzemben katasztrófa történik. A felsorolt cégek közül a legtöbben ezt az Égetõben tartották elképzelhetõnek. Amikor pedig azt kérdezték a dorogiaktól, állítsák sorrendbe, melyik városi üzemeket tartják a legveszélyesebbnek, akkor is a hulladékégetõ vitte a prímet (98 % "nagyon veszélyesnek", illetve "veszélyesnek" tartotta).

Ismét a dorogi aktivistát idézzük: "Üdvözlöm a fejlesztéseket. De nem bízom a cégben. Mert felötlenek bennem a rendszeres határérték-túllépések, meg a 97-es ügy, amikor szabálytalanul több száz tonna veszélyes anyagot parkoltattak a vasútpályaudvaron (amiért a hatóság ki is szabta a sokmilliós büntetést). Nem bízom meg bennük, de fõképp nincs kedvem éveken át -- amíg a garéi hulladékot hígítják-égetik -- attól félni, vajon most betartják-e az elõírásokat. De, hol van az megírva, hogy nekem hónapokon vagy éveken keresztül ilyesmitõl kelljen szorongani? Mitõl lenne joga egy külföldi tulajdonban lévõ cégnek, engem, mint dorogit halálra frusztrálni? Ezek persze nem ún. "szakmai érvek". Hanem annál ezerszer fontosabbak. Nincs afelõl kétségem, hogy egy milliárdos cég olyan szakvéleményt csináltat, amilyet akar. Csakhogy engem, mint városlakót ez piszkosul nem érdekel. Nekem csupán az a fontos, hogy ne kelljen szoronganom."