Mennyire voltak zöldek az olimpiai játékok?

Kólamentes olimpiát!

A sydney-i olimpia szervezõi "zöld játékok" címkével hirdették a rendezvényt. Annak idején már az 1992-es pályázatkor hangsúlyozták ezt, és azóta az elõkészületek során környezetvédelmi szempontokat is igyekeznek érvényesíteni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (a NOB) a környezetet (a sport és a kultúra mellett) az olimpiai szellemiség harmadik pillérének ismerte el. Számos zöld szervezet kísérte figyelemmel ezeket az erõfeszítéseket, és bizony gyakran rámutattak a hiányosságokra. A Greenpeace bizonyult legéberebbnek. Tavasszal például figyelmeztettek: az olimpiát támogató nagyvállalatok "bepiszkítják" a játékokat, egyesek például - mint a Coca-Cola, az Unilever vagy a McDonald's - a hivatalos irányelvekkel szemben nem voltak hajlandóak lemondani a hûtõberendezésekben használt ún. HFC (hidrofluorkarbon) gázokról (szegények nem engedhetik meg maguknak.). Ezek a legveszélyesebb üvegházhatású gázok közé tartoznak, a széndioxidnál sokszorta nagyobb kárt okoznak. Szeptemberre aztán beadták a derekukat, egyedül a Meki maradt, csak õk tartanak ki továbbra is - ki tudja meddig? Mindenesetre Sydney felállította a mércét: az elkövetkezõ játékok már nem hagyhatják figyelmen kívül a környezet ügyét.

(Forrás: Greenpeace International)

Piszkos ügyek Mexikóban és Kanadában

Az állam veszít, a vállalat nyer -- nem ez az elsõ alkalom, amikor a NAFTA (az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) játékszabályainak megfelelõen valamely vállalat sikeresen perel egy kormányt. 1998-ban a kanadai kormány 13 millió dollárt fizetett egy vállalatnak, amiért annak környezetszennyezõ anyagát betiltatta.

Mexikóban meglehetõsen hasonló a forgatókönyv: itt a kormány 3 évnyi pereskedést követõen 16.7 milliót kénytelen letenni a Metalclad Co. asztalára. Történt ugyanis, hogy egy mexikói állam helyi kormányzata bevonta az egyesült-államokbeli cég mûködési engedélyét, amiért annak veszélyeshulladék lerakója súlyosan veszélyeztette a helybéliek egészségét. A vállalat a maga részérõl pirruszi gyõzelemnek minõsítette a döntést, hiszen eredetileg 90 milliós kártérítés-igénnyel lépett föl. A kormány viszont nem kívánja annyiban hagyni a dolgot, bár meglehetõsen nagy fába vágta fejszéjét, hiszen a NAFTA-n belül nincsen fellebbviteli bíróság.

Számos hasonló per folyik Észak-Amerikában, és ezekre hatással lehet a mostani döntés. Egy kanadai vállalat például nem kevesebb, mint 970 milliós kártérítést követel, amiért Kaliforniában betiltották az egyik, nagyobbrészt metanolból álló benzin adalékát, míg egy egyesült államokbeli vállalat a kanadai kormányt perli hasonló ügyben. Itt a kormányt kettõs tûz alá vették, hiszen úgy a Greenpeace, mint a Bázeli Akció-hálózat (BAN) azt követeli, hogy Kanada a Bázeli Egyezménynek megfelelõen állítsa le tejesen a PCB (poliklórozott bifenil) hulladékok behozatalát az Egyesült Államokból.

A NAFTA lehetõvé teszi a vállalatok tiltakozását, valahányszor egy kormány szigorítja a környezetszennyezési határértékeket, vagy betilt bizonyos anyagokat. A világgyarmatosítás (általában globalizációnak mondják) jellegzetes tüneteirõl van szó: a nagyvállalatoknak egyre nagyobb a hatalmuk, és valóban nemzetek- ill. kormányok-felettiek, hiszen akár rendre is utasíthatják azokat.

(Forrás: BRIDGES Weekly Trade News)

Indiában jó üzlet a veszélyes hulladék behozatal

India hatalmas veszélyes-hulladék lerakóvá vált. Olyan OECD országok, mint Németország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia vagy Dánia elõszeretettel tüntetik ki a délkelet-ázsiai országot "ürülékükkel". Az India által ilyen módon "megszerzett" anyagok között találjuk a cink- és széntüzelésû erõmûvekben keletkezõ hamut, a cink olvasztásából származó salakot, az ólomhulladékot és a használt elemeket. Habár az indiai Legfelsõbb Bíróság 1997-ben elrendelte a veszélyes hulladékok behozatalának leállítását, a következõ két év során több mint 100 000 tonna ilyen anyag került az országba. Érdekes módon, maga az ottani Környezetvédelmi Minisztérium felelõs a behozatal bátorításáért.

(Forrás: The ZHABA Collective)

Gépkocsi-roncs, mint veszélyes hulladék

Várhatóan 2002-tõl az EU-ban a gépkocsironcsokat veszélyes hulladéknak nyilvánítják. Azok a roncsok, melyeket nem szabadítanak meg a kenõolaj- és a fékfolyadék maradványoktól, ill. az akkumulátoroktól, nem kerülhetik el a minõsítést. Bár még nem született meg a végsõ döntés, a Bizottság sikere biztosra vehetõ. A változás többek között azt jelenti, hogy a közösség határain átszállított roncsokat szigorú vizsgálatoknak vetik majd alá.

(Forrás: Federation of Environmental Citizens Organizations)