Az elmúlt napokban lehetõségem nyílt egy kérdõívet kitöltetni olyan gyerekekkel, akik néhány nappal korábban részt vettek a cég fejtágításán. A keretben a kérdõív kérdései és a gyerekek által adott válaszok százalékos megoszlása olvasható. Értékeljük kérdésenként a gyerekek válaszait: hogyan manipulálja a gyermekeket a "környezetvédelmi oktatóprogram"!

1. Kérdés: Az EU preferencialistája és a Környezetvédelmi Minisztérium álláspontja megegyezik a hulladékok ártalmatlanításának kérdésében:

a) A legelõnyösebb az, ha el tudjuk kerülni a hulladék keletkezését (hulladékminimalizálás -– "reduce", hulladékracionalizálás, újrahasználat -– "reuse").

b) Kedvezõ még a hulladékok másodnyersanyagként való újrahasznosítása –- "recycle", ebbe beleértve a szerves alkotók komposztálását.

c) Kevésbé preferált a hulladékok égetéses ártalmatlanítása.

d) Kifejezetten kerülendõ a hulladék lerakásos kezelése.

A Tetra Pak környezetvédelmi szakértõi ismerik ezeket az alapelveket. Vajon miért nem ezeket oktatják a programban?

2. Kérdés: A "környezetvédelmi program" fontos mozzanata annak hangsúlyozása, hogy a Tetra Pak termékek a természetben lebomlanak. Ezt igyekeznek alátámasztani akkor, amikor azt állítják, hogy termékeik papírból vannak. A gyerekek 10 százalékának tûnt fel, hogy ez csak részigazság, hiszen a papír mellett más anyagokat is felhasználnak a Tetra Pak csomagolások elõállításához – köztük a természetben nem bomló alumíniumot és a nehezen bomló polietilén mûanyagot. Nyilván a multinacionális cég emberei elõtt sem ismeretlenek azok az adatok, amelyek a fogyatkozó kõolaj- és bauxitkészletekkel, a bányászat, a szállítás és feldolgozás környezeti terhelésével kapcsolatosak (mint az köztudomású, az alumínium elõállítása az egyik leginkább energiaigényes feldolgozási folyamat). Ennek ismeretében megérthetjük a Tetra Pak azon törekvését, hogy errõl az apróságról még véletlenül se tegyen említést.

3. Kérdés: Az erre adott válaszok, úgy vélem, magukért beszélnek. A gyerekek fele úgy lép ki a buszból, hogy azt hiszi, a kombinált dobozos italcsomagolások szelektív gyûjtése kiválóan mûködik Magyarországon. A másik izgalmas kérdés: vajon a busz oktatói tudják-e, hogy az adott településen van-e egyáltalán szelektív gyûjtés. Az eredmények azt mutatják, hogy -- bár a szelektív gyûjtés fontosságát hangsúlyozzák -- mégsem figyelnek a céltelepüléseken valóban meglévõ lehetõségekre.

4. Kérdés: Az oktatáson részt vett diákok egyöntetû álláspontja szerint a Tetra Pak termékek környezetbarát cikkek. A független szakmai közvélemény jelenlegi álláspontja más, eszerint nem lehet egyértelmû rangsort felállítani a csomagolóanyagok között. A helyzetet mindig regionális szinten kell vizsgálni, alaposan elemezve a helyi adottságokat és lehetõségeket, illetve környezeti gondokat. Ráadásul a különféle csomagolások környezeti megítélése a technológiai fejlesztések függvényében természetesen idõben is változik. Ezt az álláspontot képviselte a Gazdasági Versenyhivatal is, amikor a PKL Hungária Kft. (a Tetra Pak termékeivel gyakorlatilag azonos felépítésû dobozokat gyártó cég) egyik reklámjában termékeit környezetbarát csomagolásként népszerûsítette. A Versenytanács szerint a cég "a környezetre gyakorolt hatás vonatkozásában reklámjaiban a fogyasztók megtévesztésére alkalmas állítást tett".

A Tetra Pak többféle terméke között is különbséget kell tenni, hiszen ezek között van olyan is, amelyik alumíniumot nem, csak papírt és mûanyagot tartalmaz. Ez a típus környezeti szempontból minden bizonnyal kevésbé problémás, elõállítása és hulladékká válása kevesebb környezeti terhelést okoz. Az alumíniumot tartalmazó termék kevés pozitívuma között említést érdemel, hogy az abba csomagolt termék nem igényel hûtést, ezzel legalább részben kompenzálódik az elõállításával együttjáró energiapazarlás.

Kérdések a Tetra Pak buszos oktatóprogramja kapcsán. Az egyes feladatoknál több helyes választ is bekarikázhattak a gyerekek. A helyes válaszokat * jelöli, a válaszok százalékos elõfordulását jelzik az adatok.

Ki írja a tankönyvet?

Állítólag készült egy környezeti nevelési segédkönyv, amely még el sem terjedhetett igazán, máris jelentkezett egy nagy multi (ki találja ki, hogy melyik?) jogi képviselõje, hogy a tankönyv némely állítása "rossz fényt vet az általa képviselt cégre és annak csomagolóanyagaira". Különösebb kilátása nem lehetett a pedagógus szerzõnek a céggel szembeni jogvitában, így belement az "alkuba". A multinacionális cég felvásárolta az összes példányt a tankönyvbõl (gondolom, újrapapírt készítettek belõle.), és finanszírozta a második, javított kiadást.

Ezek után félve írjuk le: a cég dobozainál energiapazarlóbb és drágább csomagolás nem létezik ma a piacon! Lehet, hogy egyszer tankönyvet is írunk róla.