Az új tudósok égetnének?

A szerzõ felvonultat egy példát: Európa legnagyobb papír-újrahasznosító gyára Aylesfordban (Nagy-Britannia) található. Itt évente 450 000 tonna újságpapírt dolgoznak fel. Egy év során 30 000 kamion érkezik ide, s ez - Leach szerint - 4 millió km szállítási távolságot alapul véve 5800 tonna szén-dioxid kibocsátását eredményezi. Igen nagy az energiaigény is: pl. 1996-ban 4000 tonna üzemanyagolajat és 5700 millió megajoule értékû gázt használt el a gyár. Energia kell a szétválogatáshoz és a tinta eltávolításához is, amibõl ráadásul nehézfémekben gazdag szennyvíz keletkezik.

Ezzel szemben - írja a New Scientist - az égetõmû energiát termel, s ezzel fosszilis energiahordozókat válthat ki. Leach szerint ez tonnánként kb. 300 kg szén-dioxid kibocsátás elkerülését jelentheti. Igaz ugyan, hogy az égetés során dioxin keletkezik (ami a legveszélyesebb mérgek közé tartozik), de a 96-ban életbe lépett szigorú szabályozások miatt ettõl a veszélytõl már nem kell tartani. Természetesen a szén-dioxid kibocsátással sincs gond: ha az összes angol városi hulladék (beleértve a papírt is) égetõben végezné, akkor ez az ország üvegházgáz kibocsátását 3 %-kal növelné (ám a cikk írója azt állítja, hogy ha a kivágott fák helyett újakat ültetnek, akkor azok pont annyi szén-dioxidot kötnek majd meg, amennyi a papír égetése során keletkezik).

Leach szerint az is az égetés mellett szól, hogy egyes országokban (Finnország, Svédország, Kanada, Egyesült Államok) az erdõterületek növekednek. Véleményét alátámasztja egy londoni központú független kutatócsoport is (International Institute for Environment and Development), akik azt állítják, hogy az új papír iránti igény csökkenése az erdõgazdálkodás leépüléséhez vezethet. Finnországban pl. már most is léteznek olyan erdõk, amelyekben a vállalatok hagyják kipusztulni a fákat. Az emberek nem fogják gondozni az erdõt, ha nem húzhatnak hasznot belõle.

Leach egyetért azzal, hogy az új papír elõállítása kb. negyedannyival több energiát igényel, mint az újrapapíré (mégis azt állítja, hogy az Egyesült Királyságban az új papír elõállítása feleannyi energiába kerül, mint az újrahasznosított papíré. Ennek oka, hogy azokban a skandináv fafeldolgozó gyárakban, ahonnan az Egyesült Királyság a papírigényének jelentõs részét fedezi, fosszilis energia hordozók helyett faforgácsot és fakérget égetnek el. Eddig a cikk.

Ugyanezen lap 1997. január 3-i számában olvasói levélként közölték az aylesfordi újrahasznosító gyár képviselõjének észrevételeit:

• a gyárral kapcsolatosan közölt adatok pontatlanok

• a gyár szennyvize olyan kevés nehézfémet tartalmaz, hogy a Környezetvédelmi Hivatal nem minõsítette különleges hulladéknak

• jelenleg az országban 7 városi szemétégetõ mûködik, s nem egy közülük nem felel meg az Európai Unió követelményeinek.

Ettõl függetlenül elfogadják, hogy az égetõmûvek energiaelõállítása fontos, de úgy gondolják, hogy mindkét megoldást alkalmazni kell, attól függõen, hogy az adott esetben melyik elõnyösebb.

Zöld válasz

Nem sokkal késõbb megjelent a Föld Barátainak Leach cikkére írt válasza is. Ebben többek között a következõket fejtik ki:

• Leach nem szól a papírfogyasztás biodiverzitásra gyakorolt hatásairól. Svédországban például a fakivágások és más emberi beavatkozások miatt kb. 1700 faj veszélyeztetett. Az eredeti skandináviai erdõknek ma már csak kevesebb, mint 5 %-a maradt meg.
• A tinta eltávolítása valóban vízszennyezést okoz. Az égetés során viszont a nehézfémek a levegõbe vagy a hamuba (onnan pedig a lerakóhelyre) kerülnek. Az Európa Bizottság szerint ezek az aprószemcsés szennyezõdések jelentõs egészségkárosodást okoznak. Ezenkívül égetéskor dioxin is keletkezik. (900 oC körül ennek nagy a valószínûsége, csak 1200 oC-on lehetne biztonságosan égetni, márpedig a kommunális égetõk nagy része erre nem képes.)

• Leach azon állítása, mely szerint az ültetett fák épp annyi szén-dioxidot kötnek meg, amennyi az égetés során keletkezik, teljesen alaptalan. Erre nézve nem készültek vizsgálatok. (Valószínûnek tûnik azonban, hogy a ki nem vágott, természetes erdõk még az ültetett erdõknél is több szén-dioxid megkötésére képesek...)

• Az újrapapírhoz kevesebb energia kell, mint az új papír elõállításához. Az energiamegtakarítás 28-70 % között mozog. (Égetés során is nyerünk vissza energiát, de emellett salakot és levegõszennyezést is.)
• Leach nem számol a faültetések során felhasználandó energiával, a rovarírtó- és talajjavítószerek hatásaival.

• Nem igaz, hogy az újrahasznosítás esetén több a szállításból eredõ szén-dioxid kibocsátás. Leach nem vette figyelembe, hogy az új papír elõállításához szükséges fát is szállítani kell.

• Leach 1993-as adatokkal dolgozik, amelyek ma már nem helytállóak.

Füst és hamu lesz?

A Föld Barátai tehát továbbra is ellenzik az égetést, mert: ezzel csak értékes papírt pocsékolunk el hátráltatja az újrahasznosítást, nem is beszélve a megelõzésrõl az embereket hulladék termelésére ösztönzi.

A HuMuSz véleménye

Egyetértünk a fenti állásponttal. Véleményünk szerint Leach azzal követi el a legnagyobb hibát, hogy csak magát az égetést veti össze az újrahasznosítással, noha az égetés és az új papír gyártása során okozott szennyezést ill. felhasznált energiamennyiséget kellene összevetni az újrahasznosítás energiaigényével és szennyezésével. (Az újrahasznosítás során ugyanis papír a végeredmény, az égetés után azonban még papírt kell gyártani, hogy "ugyanoda" jussunk.)

A Leach által felhasznált tanulmányokban 1 kg szén-dioxid kibocsátás költsége 1 dollártól 50 dollárig változik. Habár mi is úgy gondoljuk, hogy a változatosság gyönyörködtet, ezesetben mégiscsak célszerû lenne egyöntetûségre törekedni. Hogyan higgyünk Leach következtetéseiben, ha számításai ilyen bizonytalan alapokon nyugszanak? (Ezek a számítások egyébként is csak az Egyesült Királyságra vonatkoznak, nem lehet általánosítani õket az összes többi országra.)

Lehet, hogy Finnországban, Svédországban, Kanadában és az Egyesült Államokban fatúltermelési válság van, de ezeken kívül léteznek még más országok is, ahol esetleg nem. Ezen országok "kénytelenek" takarékosan bánni meglevõ forrásaikkal, például újrahasznosítással. A Föld szinte összes többi fel nem sorolt országában fakitermelési válság van. A bolygó egykori természetes erdõtakarója, amely egyben a biológiai sokféleség megörzõje is lenne, olyannyira elszegényedett, hogy az már a légkör összetételének megváltozásával fenyeget, illetve az éghajlatváltozás egyik fõ oka lehet.

Véleményünk szerint az ilyen megalapozatlan vagy részrehajló adatokkal operáló szerzõ vagy prekoncepcióval dolgozik vagy külsõ megbízásnak igyekszik megfelelni. Nem volna szokatlan, ha utólag kiderülne, hogy a "független" kutató szoros baráti, esetleg üzleti kapcsolatban állt fakitermelõ cégekkel vagy épp égetõmûvek beruházásában érdekelt csoportokkal. Helyesnek tekinthetõ, ha valaki az újrahasznosítás kétségtelen nehézségeire rávilágít. Ennek eredményeként azonban nem az újrahasznosítás létjogosultságát kellene megkérdõjelezni, hanem olyan intézkedések meghozatalát kellene sûrgetni, amelyek már a primer papírgyártáskor, nyomtatáskor tekintettel vannak az újrahasznosítás technológiai, környezetvédelmi, szennyvízkezelési igényeire (az ipar csökkentse a nehézfém tartalmú festékek használatát, kerüljék a mártott papírok gyártását, ne alkalmazzanak mûanyag borításokat, vízben oldhatatlan ragasztóanyagokat a nyomdaipari munkáknál, stb.).

A környezetvédõ mozgalom és a környezetvédõ szemléletû emberek, ha nem hatott rájuk fogyasztói agymosás, felismerik az ilyen tanulmányokban a fogyasztói társadalom változatlan fenntartására irányuló hátsó szándékot. A gazdag országok politikusainak és polgárainak jelentõs része a mai napig képtelen felfogni, hogy az új természeti erõforrások és energiahordozók használatának jelenlegi szintjét radikálisan csökkenteniük kellene a természeti környezet megmentése, más országokban nyomorgó embertársaik és saját utódaik érdekében. A lelkiismeret elaltatását manapság persze kiválóan szolgálják a Leach-félék tudományos tanulmányai.

Meglepõdve olvastuk az International Institute for Environment and Development kutatócsoportjának azt az állítását, hogy az erdõk emberi gondozás nélkül tönkremennek. Eddigi ismereteink szerint az erdõk egész sokáig megvoltak emberek nélkül is. Sõt.

közremûködött: Dienes Tamás, Nagy Tamás, Bödecs Barnabás