Szemét helyett növénytáp

  • 2012. július 01. 02:00
  • Pauló Gergő

Ahol rendszeresen nyírják a füvet, metszik a cserjéket, fákat, rengeteg szemét keletkezik. Persze a nyesedék nem szemét, inkább újrahasznosítható tápanyag. Néhány éve ősszel még elég volt egy bűzölgő füstöt árasztó máglyát rakni és arra halmozni minden, év közben összegyűlt éghetőt.

A legtöbb településen ma már csak a legmegátalkodottabbak égetnek, hiszen szigorúan szabályozzák az úgynevezett zöld, avagy kerti hulladék kezelését. Vannak olyan, főleg kisebb települések, ahol az önkormányzatnál be kell jelenteni, ha nagyobb mennyiségű nyesedéket kell elszállítani. Másutt – így a nagyobb városokban – olyan nejlonzsákokat árusítanak, amelyek megvásárlásakor rendezik az elszállítás díját is. Az ilyet elég a ház elé kitenni, előbb-utóbb eljut a komposztkészítőbe.

Egy átlagos berendezésű kertben, ahol gyep, lombhullató cserjék, fák és egynyári növények találhatók, évente nagyjából száz négyzetméterenként egy köbméternyi friss hulladékkal számolhatnak. Ennek eltüntetése némi leleményt kíván, hiszen azt bizonyára tapasztalták, hogy ha a levágott fű a nyíró végére szerelt gyűjtőbe kerül, sokkal nagyobb tömegű, mint ha gyűjtő nélkül vágják, és a gyepen hagyják szikkadni. A gyepalkotó növényektől is függ a száradás közbeni zsugorodás mértéke, de 24 száraz óra alatt nagyjából tizedére apad a szellősen száradó nyesedék.

Ha ősszel darálóval ellátott lombporszívót használnak, általában hetedére-tizedére töri a készülék a felszippantott száraz lombot. Mindebből kiderül, hogy némi többletköltséggel és ügyeskedéssel csökkenthető a képződő lágy növényi részek tömege. A fás részek eltüntetésének egyik módszere az apríték készítése. (Erre is van kisgép.)

A konyhai hulladék harmadát és a kertben keletkező csaknem összes szerves anyagot sikerülhet komposztálással hasznosítani. A szemétként jelentkező szerves anyagot előbb-utóbb pótolni kell. A természetben a földre hullott levelek, az elszáradó fűszálak, növények a talajban hosszabb-rövidebb idő alatt lebomlanak, és helyben maradva a növények számára újrahasznosulnak. Ha viszont az élőhelyről, ez esetben a kertből elkerülnek, akkor pótlásukról mesterségesen kell gondoskodni. Így a komposztálással pénz is megtakarítható. Egy komposzthalom segítségével a kertben és a konyhában keletkező szerves maradékokat tápanyagban gazdag humusszá lehet alakítani. Komposztkészítőket és -tárolókat készen is lehet vásárolni. Az egyszerűbb, lécekből állókat néhány ezer forintért árusítják, de akinek ez nem elég, tízezreket is áldozhat egy dizájnos tartóért. Elkészítésük sem ördöngösség, s egy átlagos ügyességű kertbarát számára nem lehetetlen feladat összetákolni lécekből, drótfonatból, vastagabb fóliából a komposztgyűjtőt.

A komposztálásra a kert félreeső, árnyas helyét érdemes kijelölni, mert az „adalékok” legtöbbje nem szép látvány. A komposzt ráadásul nem száradhat ki teljesen, valamennyi nedvességre mindig szükség van a bomláshoz, nagy melegben esetleg időnként meg is locsolható. A komposzthalom külön élőközösséget alkot. Nélkülözhetetlenek a szerves anyagok lebontásában a mikroorganizmusok. Az igen aktív, amúgy talajlakó szervezetek négy nagy csoportja – a baktériumok, a gombák, a sugárgombák és az algák – vesz részt a munkában. Rajtuk kívül szorgoskodnak még a gyűrűsférgek, a százlábúak, az ezerlábúak, az ászkák, a pókok. Nem kell attól tartani, hogy szétmásznak. Már csak azért sem hagyják el a komposzthalmot, mert számukra ez jelenti az életteret. Amikor a komposztot a földbe forgatják, az élő közösség a talajban tevékenykedik tovább, illetőleg gazdagítja a szervesanyag-készletét.

Komposztálás során a házban és a kertben keletkező hulladék alkotóelemeire bomlik, és humusszá alakul. Humusz csak a talajban élő baktériumok segítségével jöhet létre, ezért a komposzthalomnak kapcsolatban kell állnia a talajjal. Sokminden komposztálható, így a beteg növényi részek kivételével az összes kerti és sokféle nyers konyhai hulladék. A fűnyesedéket szárítva vékony rétegben kell a halomra rakni, és mindig kevés földdel kell rétegezni. A bükk, a tölgy, a dió, és a gesztenye levelei lassabban bomlanak. A tölgy, a kőris, és a nyárfa levelei sok csersavat tartalmaznak, ezért célszerű meszet adni a komposzthoz. A konyhai hulladékok közül a nyers állati termékeket jobb nem komposztálni.

Ételmaradék, romlott étel csak akkor kerülhet a halomba, ha szabadon kószáló állatok nem juthatnak hozzá. Húst a döglegyek miatt ne vessenek a komposztra. Nem való oda nejlonzacskó, elhasznált sütőolaj, porszívó papír gyűjtőzacskója a szeméttel együtt, vagy a macskaalom. A komposztkészítést szinte a végtelenségig lehet tökéletesíteni. Aki akarja, hozzáolvashat a szakirodalomból, de egy hobbikertésznek nem szükséges vele sokat bíbelődnie. Érdemes időnként átforgatni, majd ha már földszerű állagúvá érett, akkor felhasználható.

Veszélytelenítés

A komposztálás ellenlábasai fel-fel röppentenek időnként egy-egy olyan hírt, ami elveheti az újrahasznosításra vállalkozók kedvét. A komposzt által, a hasmenéssel és tüdőgyulladással, súlyos esetben halállal végződő legionárius betegség terjesztéséről szólt a fáma. A kertészkedés egészséges hobbi, de vannak kockázatai, ezért a komposzttal, trágyával foglalatoskodás után, különösen étkezés vagy dohányzás előtt kezet kell mosni – ajánlják az orvosok.

Forrás: nol.hu

Hozzászólások

Tudok költségkímélőbb, és esztétikus módszert! Domboságynak is hívják, tulajdonképpen egy komposztkupac, kerítés nélkül. Díszítésére vethetünk bele tököt, büdöskét, ültethetünk paradicsomot. Érés közben már terem! Aki nem hiszi, próbálja!

Új hozzászólás