Puszta véletlen folytán jutott tudomásunkra a Dunaújvárosba tervezett égető. A Környezetvédelmi Felügyelőségek hirdetményeit böngészve fedeztük fel, hogy Dunaújvárosban hulladékhasznosítót terveznek. Már éppen megnyugodva ugrottunk át a következő bekezdésre, hogy lám, csak jó irányba halad a magyar hulladékgazdálkodás, ha hasznosítók épülnek idehaza, amikor megakadt a szemünk a kezdeményező cég nevén: ISD POWER Energiatermelő Kft. Hm-hm.

Hasznosítás helyett égetés

A hasznosítás során nem sok energia termelődik…Az előzetes környezeti tanulmányt pedig egy tüzeléstechnikai kutató cég készítette. Ekkor már szinte biztosak voltunk abban, hogy egy újabb hulladékhasznosítónak becézett égetővel van dolgunk. Kiderült, hogy a korábban Várpalotán és Oroszlányban elbukott hulladékégető unokatestvéréről van szó, ráadásul itt a kapacitást megduplázták közel 200 ezer tonnára. A tervek szerint a dunaújvárosi és a dömsödi kistérség kommunális hulladékát égetnék itt el, nem kis mennyiségű ipari hulladék hozzáadásával. Míg a korábbi verziókban legalább válogatott, un. maradék hulladékot égettek volna, itt már nem vacakolnak ezzel, ugyanis vegyes kommunális hulladék égetését tervezik.

Információ-vadászat

Elindult a hajsza az adatokért. A helyi civil szervezeteknél a projektről senki nem tudott semmit. Az interneten is csak arról találtunk információt, hogy a városi közgyűlés tárgyalta ezt a témát, noha a leginkább érintettek, a város lakossága aligha tud róla.

Az illetékes székesfehérvári környezetvédelmi felügyelőségtől iratbetekintési lehetőséget kértünk, megemlítve, hogy szeretnénk másolatot készíteni az adatokról. A helyszínen az ügyintéző egy jogász segítségével tanulmányozta át az ügyféli bejelentkezéshez szükséges iratokat, ám hosszas vizsgálódás után sem találtak benne kifogást. Végül a köz szolgái mégis jó munkát végeztek, mert felfedezték, hogy nem a HuMuSz elnöke fáradt el hozzájuk személyesen, és való igaz, hogy meghatalmazó levelet nem vittem magammal. Minek is vittem volna, hiszen az utcáról beeső állampolgár is betekinthet az ilyen közérdekű adatokba. A HuMuSz alelnöke fél órán belül faxon küldött egy megbízási levelet, hiába – az alelnök mégsem az elnök. Némi huzavona után végül abban maradtunk, hogy amint az elnök úr levele megérkezik, azonnal postázzák a dokumentációt.

A válasz azonban csak nem akart felbukkanni a postaládánkban. Hamarosan kiderült, hogy egy lelkiismeretes közszolgában felvetődött a jogos aggály: az ilyen iratot akár a szerzői jog is védheti, így ő nem adhatja ki azt teljes terjedelmében. Igaz, hogy közérdekű környezeti adat is egyben, és ennek nyilvánosságát, másolását jogszabályok engedélyezik, ám itt nagyobb hangsúlyt fektetnek a szerzői jogok védelmére. A hatóság ekkor engedélyt kért a cégtől a dokumentáció kiadására, amire persze a cég nem válaszolt, miért is tette volna? Ekkor megelégeltük a hatósági csiki-csukit, újabb iratbetekintést kértünk, immáron másolási lehetőség nélkül, és lelkesen áttanulmányoztuk az iratot.

Véleményezés

Karácsony hetében lelkes munka indult, a 21 oldalas dokumentumot sikerült összeállítanunk még szenteste előtt. A szakmai részletekkel most nem untatnánk a kedves olvasót, egyelőre legyen elég annyi, hogy a tervezett hulladékégető meglátásunk szerint nem engedélyezhető, ugyanis nem tudja tartani a hulladékégetős jogszabályban meghatározott kibocsátási határértékeket. Arról nem is szólva, hogy ismét egy pirolízis üzemről van szó, melynek füstgáztisztítóját itt alkalmaznák először a világon, mindenféle referencia nélkül. Hab a tortán, hogy a levegő jelenlegi szennyezettsége már most is határérték felett van.

Az ügy tehát még csak most kezdődik, és várhatóan fordulatokban gazdag lesz. Ahogy az már lenni szokott, a kiszemelt helyszín most is egy volt szocialista iparváros. Itt talán kisebb ellenállásra számítanak az építtetők... De amint Várpalota és Oroszlány már megmutatta, tévednek. Épp' az itt lakók értik a legjobban, mit jelent egy súlyosan környezetterhelő üzem, mert a személyes tapasztalatok és tragédiák szülik a legharcosabb környezetvédőket.

A hulladékgazdálkodástól a fenntarthatóság felé: társadalmi részvétel a környezetpolitikai stratégiáktól a helyi "nulla hulladék" kezdeményezésekig c. pályázati program keretében szervezett műhelymunkát támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia,az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.