A Humusz álláspontja a Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégiáról

A Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégiáról (NKIS) pozitív összkép alakult ki szervezetünknél. Külön kiemelnénk azt az előremutató szemléletet, amely áthatja az egész stratégiát és a megelőzésre fekteti a hangsúlyt. Üdvözöljük, hogy a környezettechnológiai iparban a stratégia készítői a jelenleg domináns csővégi technológiák helyett a megelőzést támogató megoldások terjedését sürgetik.

Bízunk abban, hogy a környezetvédelmi ipar súlya nőni fog az elkövetkező években. A magunk keretei között mindent megteszünk azért, hogy piacuk bővüljön – munkánkkal hozzájárulunk a fogyasztói szemléletformáláshoz –, amennyiben az a megelőzést ösztönzi. Ugyanakkor látjuk azt, hogy a társadalmi költségeket figyelmen kívül hagyó szabadpiaci viszonyokból és pályázati kiírásokból adódóan a csővégi hulladékgazdálkodási technológiák előtérbe kerülnek. Ki kell mondanunk azt az alapvetést, hogy a gazdasági és innovációs célok addig támogatják a környezeti érdekeket, ameddig azok nyereséget hozhatnak. Az „könnyű”esetekre kiváló példa az anyagtakarékosság – ld. a gyártók PET palack súlyát csökkentő akcióit –, ahol a környezeti szempontot gazdasági érdek is alátámasztja. Vannak azonban olyan területek, ahol a környezet védelme szemben áll a gazdasági érdekekkel: ez többnyire ott valósulhat meg, ahol a környezeti externáliák nem szerepelnek a gazdasági számításokban. Javasoljuk, hogy az NKIS priorizálja a környezet és a társadalom védelmét az ilyen kényesebb területeken. Neuralgikus pont a megelőzés, amely gyakorlatilag a fenntartható fogyasztást: a fogyasztás visszafogását, ésszerűsítését takarja. Ez soha nem lesz érdeke a környezettechnológiai iparnak sem, ilyen esetekben van igazán szükség a társadalmat képviselő politikai akaratra.

A környezetvédelem alapelve a szennyező fizet elv, azonban az ezt szolgáló zöldadók végső soron mindig a fogyasztókat terhelik. Ez a rendszer egyfelől azért nem hatékony, mert a lakosságnak nincsen meg a felelős döntéshez szükséges (termék)információja és háttértudása, vagyis a környezetszennyezés valójában meg sem jelenik döntési szempontként. Másfelől a fogyasztóra történő áthárítás semmilyen hatást nem gyakorol a termelőre. Ez különösen igaz olyan piacokon, ahol a kereslet árrugalmatlan. Miután a fogyasztói kosár jelentős részét alapvető szükségleti cikkek, szolgáltatások teszik ki, ahol jellemző az árrugalmatlanság, egy zöldadó akkor érhet el eredményt, ha kidolgozásra kerül egy olyan módszer, amely biztosítja, hogy legalább részben a gyártón maradjon a tisztább termelésre ösztönző többletteher. Különösen hasznosnak gondoljuk az NKIS azon célját, hogy az oktatási, tudományos szférát start-up és spin-off vállalkozások keretében összekösse a gazdasággal. Ez nyilvánvalóan az alapkutatások finanszírozására is hatással lenne, de az alkalmazott kutatásokéra mindenképpen megoldást nyújtana a hulladékmegelőzés terén is.

Úgy gondoljuk, hogy az innováció fokozása érdekében az NKIS-nek a tervezetben foglaltak mellett az alábbi területekkel érdemes foglalkoznia:

• A fogyasztásnak, mint a keresleti oldal húzóereje alapvető szerepe van a környezetbarát technológiák, termékek, vagyis zöld innovációk térnyerésében. Erre az NKIS szerzői is többször rámutatnak. Ennek megfelelően a jelenleginél sokkal intenzívebb szemléletformálásra lenne szükség, illetve a munkánk során gyakran megtapasztalt, lakosság részéről jelentkező információhiány kielégítésére. Az oktatás mellett a széleskörű tájékoztatást biztosító tömegkommunikációs csatornákat is javasoljuk számításba venni, a média felelőssége felbecsülhetetlen az innovatív, nyitott gondolkodásmód meghonosításában.
• A hulladékkal kapcsolatos szemléletformálásban környezetvédelmi szempontból zsákutcába vezetett az ipar azon tömegkommunikációs stratégiája, amely az újrahasznosítás – helyesebben csak szelektív gyűjtés – kizárólagosságát hirdeti. Nagy tömegek számára ez lett a hulladékos probléma egyetlen megoldása, ami csak távolabb visz a tudatos fogyasztásra való neveléstől. Ez nyilvánvalóan jól felfogott érdeke azoknak, akiknek kötelezettségeik vannak és hasznot generálhatnak a begyűjtött hulladékból, a jövőben azonban az ökotervezésnek, a környezettudatos gyártásnak, termékeknek kell fokozottabb hangsúlyt kapniuk, az ezen a téren elért innovációkat kell exponálni a nagyközönség előtt.
• A lakosság tudatossága érdekében az innovációs stratégiába is olyan biztosítékokat javaslunk beépíteni, amely garantálja, hogy valós fejlesztések álljanak a gyártók kommunikációs tevékenysége mögött. A gyorsan terjedő zöldrefestés gyakorlata félrevezető, hosszú távon bumeráng hatása lehet, a lakosság elveszti a bizalmát a környezetbarát termékekben. A bizalom erősítésének része az ökocímke rendszerek kritériumainak szigorítása, világossá tétele.
• Az oktatás terén azzal a kiegészítéssel élnénk, hogy a legújabb, megelőzést szolgáló technológiák megismertetése legyen hangsúlyos, mert úgy tapasztaljuk, hogy néhány kivételtől eltekintve az oktatásban még mindig a csővégi technológiák tárgyalása jellemző. Szükségesnek érezzük a környezettechnológiákkal a jövőben foglalkozó generációk szemléletformálását oly módon, hogy a tanult eljárásokat képesek legyen értékelni a környezet és a társadalom egészét tekintve, holisztikus megközelítésben és a technológiákat, módszereket képesek legyenek elhelyezni a megelőzés-csővégi megoldások spektrumán.
• Az innovációs ipar védelméhez elengedhetetlen a magas szintű környezetvédelmi előírások figyelembevétele, betartatása az importtermékek esetén is, hiszen azok igen jelentős részét teszik ki a piacnak. Erre nem tér ki a stratégia.
• A hazai hulladékos piac jelenleg nem képes a ciklikus szemlélet megvalósítására. A külön gyűjtött hulladék jelentős része, minimális hozzáadott értéket képezve, külföldön végzi exportként. Meg kell teremteni a másodnyersanyagok hazai feldolgozóiparát úgy, hogy megérje a hulladékot itthon értékesíteni és közben újabb munkahelyek keletkezzenek.
• Az innovációs stratégiában a hulladékos területet érintően kérjük, hogy hangsúlyosan jelenjenek meg a megelőzést szolgáló módszerek. Az újrahasználat terén Magyarország teljesítménye igen csekély, elengedhetetlen az erre a területre fókuszáló innováció.
• A környezetbarát termékinnováció kritériumai közé az Unió által is szorgalmazott javíthatóságot is szükségesnek látjuk felvenni.
• A mutatóknál a 13. pontban jelzett külön gyűjtési arányról úgy gondoljuk, hogy nem releváns a fogyasztás szempontjából, inkább a 10. pontban nyerne értelmet. A környezetbarát termékek és csomagolások forgalma reálisabb a fogyasztás változás mérésére.
• Az 1. számú mellékletben az egészségiparnál különös jelentősége van a veszélyes anyagoknak, így azok csökkentését is célszerű felvenni az eszközök közé. A lakásállomány korszerűsítésénél pedig az újrahasznosított anyagból készülő építőanyagok használata jelenjen meg eszközként. 

A felülvizsgálat időpontjának meghatározásakor javasoljuk figyelembe venni a 2013-ra előírt Nemzeti Megelőzési Program ütemezését is, amely a hulladékcsökkentési stratégiát kell, hogy tartalmazza az EU előírásainak megfelelően.

Örömmel látnánk, ha a stratégia kellő súlyt képviselne a hazai gazdaságban és szervesen be tudna épülni az ágazati politikákba. Az NKIS célja véleményünk szerint az uniós stratégiák mellett a hazai viszonyokra adaptálva olyan reális célok megjelölése, amelyek kézzel fogható, tényleges eredményekkel, változásokkal járnának.

Kelt: Budapest, 2011. június 8.

Tiszelettel,

Graczka Sylvia alelnök

A dokumentum megszületését a Vidékfejlesztési Minisztérium a Zöld Forrás 2010 keretének támogatásával jött létre.