Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hulladékgazdálkodás államosítása

Megváltozott a termékdíj törvény. Na de hogyan?
Év: 
2011
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Szilágyi László

Nálam jobban senki sem kívánta, hogy megváltoztassák a termékdíj törvényt, réges-régen megérett erre. Most megtették, de sok köszönet egyelőre nincs benne. Állami pénzbeszedés lesz és állami ügynökség, a koordináló szervezetek gyakorlatilag meg fognak szűnni. Az önkormányzatok pedig többségi tulajdont vesznek? kapnak? szereznek? a közszolgáltató cégekben, miközben maximált szemétdíj lesz. Mi jöhet még?

Termékdíjat a csomagolások, az akkumulátorok, a gumiabroncsok, az elektronikai eszközök, bizonyos kőolajtermékek és az információhordozó papírok után kell fizetni. Eddig három lehetősége volt egy kibocsátónak: befizetni a termékdíjat az államkasszába, hasznosítási díjat fizetni egy koordináló szervezetnek (mint pl. az Öko-pannon Kht.) vagy egyéni hasznosítást vállalni. Az eddigi kormányok fokozatosan a második út felé terelték a kötelezetteket. Jómagam sokszor leírtam, hogy egy teljesen szabadjára engedett rendszer alakult ki, ahol állami és civil kontroll nélkül maguk a kötelezettek szabták meg, hogy mekkorák legyenek a hasznosítási díjak (hiszen a nagyobb koordináló szervezetekben ők maguk a tulajdonosok). Az sem véletlen, hogy a csomagolások és az elektronikai hulladékok piacán 6-7 koordináló szervezet alakult, szinte az adóelkerülés egyik formája lett ilyet alapítani. Éppen ideje volt tehát hozzányúlni a termékdíjas szabályozáshoz, kérdés, hogy most találták-e meg a megfejtést.

Az új rendszerben minden termékdíjat az Államkincstárnak kell majd befizetni. A kincstár majd negyedévente átutalja a pénz felét egy bizonyos Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek (OHÜ). Illetve úgy utal a kincstár, hogy a büdzsé része biztosan elérje a 24,5 milliárdot, az OHÜ-nek meg jut, amennyi jut. Az OHÜ fogja majd a begyűjtést és a hasznosítást finanszírozni, vagyis amit eddig a koordináló szervezetek bonyolítottak, azt ezután az állam veszi a nyakába.

Több lesz-e a begyűjtés és a hasznosítás Illés rendszerében? Ez egyáltalán nem látszik az elfogadott törvényből. A begyűjtési célokat sokkal egyértelműbben kellett volna meghatározni. A rendkívül zavaros szövegben több helyen keverednek a begyűjtési és hasznosítási arányok. A bemutatott számok sajnos eleve kódolják, hogy Magyarország nem fogja tudni teljesíteni ilyen módon az Unió által kitűzött hasznosítási kvótákat. És akkor tényleg jön majd a rettenetes büntetés...

Ki fog hasznosítani? Finanszírozza az OHÜ az eddigi kapacitásokat, vagy teljesen felforgatja a piacot? Van egy másik vállalkozói garnitúra, vagy majd létrehozzák? Érdekesen alakulnak a díjtételek is. A nagy kötelezettek nem fognak lényegesen többet fizetni, de pl. az élelmiszeripar, a borászok sokat fognak veszteni az új rendszeren. Ezután is lehet majd egyéni hasznosítást választani, de csak kevesen tudnak majd megfelelni a követelményeknek.

Az új törvény benyújtásának körülményei minden elképzelést alulmúltak (ld. erről bővebben a kukabuvar.hu-n).

Egy évig a kormány nem tett semmit a tervezés és a szabályozás terén. Jelen pillanatban nincsenek hulladékgazdálkodási céljaink (2009. január 1-je óta nincsenek, akkor vesztette hatályát az előző Országos Hulladékgazdálkodási Terv, OHT). Nem tudjuk, hogy honnan hova akarunk eljutni, mennyi hulladék keletkezik, hogyan akarjuk ezeket begyűjteni és hasznosítani, milyen intézményrendszert kellene felállítani, miből lesz erre forrás stb. Új hulladékgazdálkodási törvény (Hgt.) sincs; pedig az uniós Hulladék Keretirányelv (HKI) rendelkezéseit át kellett volna már ültetni a magyar jogrendbe. Az előző kormány ezt is elkészítette, de nem kellett Illéséknek. Az Európai Bizottság már jelezte, hogy büntetni fog. Tehát a jelenlegi helyzet: nincs stratégia, nincs jogharmonizáció, de van termékdíj törvény, ami nagyjából szembe megy ezeknek.

A törvény komoly veszélyeket rejt magában. Könnyen lehet például, hogy a nagy kibocsátók egyéni teljesítést fognak vállalni (a nehezítés ellenére), ezért nem teljesül az a bevételi előirányzat, amit Matolcsyék vizionálnak. Még egy veszély, hogy nemzetközi közbeszerzéseket kell majd kiírni (ezt nemigen lehet megúszni), és simán előfordulhat, hogy külföldi cégek nyernek. El fogják vinni azt a hulladékot, amit mi itt szépen szelektíven gyűjtünk, így a hazai hasznosító vállalkozások padlót fognak. Ez esetben nem munkahelyek születnek, hanem munkahelyek vesznek el.

Törvényhozási kuriózum, hogy a törvényt, elfogadása után egy héttel, máris módosítani kellett. És hamarosan újra hozzányúlnak. Havi elszámolást szeretnének az állammal, újabb díjemelést(!), és sok apró technikai módosítást, amit már a vitában is jeleztünk. Teljes zavart okoztak a csomagolóanyagok és a csomagolások összezagyválásával, ezt most – még hatályba lépés előtt – ki kell javítani. A legfrissebb hír, hogy egy hét múlva már olvasható lesz a Hgt. új változata, aminek sarokköve az lesz, hogy a hulladékos közszolgáltató cégekben az önkormányzatoknak nem lehet ezután 49%-nál kevesebb tulajdona és szavazata. Ez szép cél, értjük is, támogatnánk is, de hogyan fogják ezt elérni? Az önkormányzatok majd megveszik a többségi tulajdont? Vagy az állam egyszerűen lenyúlja? A kormányfő meg bejelenti, hogy maximálják a szemétdíjat. Ez megint nemes gondolat, de miből fogják fenntartani az új rendszereket? Vagy vissza kell majd fizetni az uniós támogatásokat?