Több mint egy évtizede igyekszem távol tartani magam a fogyasztói társadalom vadhajtásaitól. Komposztálok, dombágyáson biokertészkedek. Lenyûgöz az erdõ vadon jellege, élõvilágának sokszínûsége, fajgazdagsága, ezt gyermekprogramok keretében igyekszem másoknak is átadni. Évek óta szimpatizálok a HuMuSz tevékenységével és mozgalmaival, érdeklõdve olvasom a KukaBúvár cikkeit.

A 2003. IX. évfolyam 1. számban a Felhívás a flakonírozásra c. írásmû olvasásakor többször megdörzsöltem a szemem, nem akartam hinni annak, amit láttam. Valaki tréfál velem és bárkivel, aki elolvassa. Valamiféle kamaszos csínytevésre szólítanak fel, s ráadásul ehhez Kölcseytõl csórnak el egy fél idézetet, hogy hitelesebb legyen. Már csak az hiányzott, hogy a flakonírozástól a haza fényre derül.

Tisztelt Flakon-munkacsoport! Nem elég, hogy a flakonokkal tele van a város, a flaszter, a járda, az úttest, a parkok gyepe? Hogy az urbanizált állampolgár duzzadó öntudattal dobja el a cigarettacsikket. Nem lacafacázik sokat a karácsonyfával sem, ha elmúlt az örömködés ideje, kirepíti a 12. emeletrõl díszestõl, szemetestõl. A lamellák ezüst és arany csíkjai a szél szárnyán átköltöznek az élõ fákra. Üsse kavics, azokon már úgyis gubancban áll a magnószalag, s hólyagosan bontogatják vitorláikat a mûanyag zacskók. Mindezeket a sikeres akciókat gyermekkacaj kíséri, így biztosak lehetünk abban, hogy a következõ nemzedék is megtanulja apucitól, anyucitól: az ember a teremtés koronája, s ahova az ember keze beteszi a lábát, ott mély nyomot hagy maga után. Mi - pillanatemberkék - ne törõdjünk a holnappal, elõdeinkkel, utódainkkal! Éljünk a mának! Élvezzük chips-es, kólás, E-jelekkel fûszerezett ételeinket, a fülünkbe gyömöszölt totál-metál-brutál-imperiál ricsajt. Fényes jókedvünkben hajigáljuk a fákra az Önök, az általatok (ha már letegeztetek) elõírt módon azokat a fránya, semmire se való flakonokat.

Tisztelt Flakon-munkacsoport! Hajdan, amikor természeti népek éltek a Földön, az egyik görög nevû nép istennõként tisztelte, s Gaia névvel illette. Az indiánok Földanyaként tisztelik azt, amit a magyar paraszt Anyaföldként szeretett és becsült. Mi ? a mai világban - azonban nem tiszteljük a földet, mely az ételünket adja, és nem tiszteljük a fát, ami oxigénnel lát el minket, s elnyeli az általunk kibocsátott széndioxidot. Lombfelülete megköti a port, levélzetén az óriási esõcseppek szétporladnak, és permetszerûen hullnak a földre, megakadályozva ezzel a talajeróziót. Levéltömege kifésüli a ködbõl a nedvességet és a hajnali harmatot, majd a talajra juttatja állandó párát biztosítva az aljnövényzet számára. Gyökereinek szívó hatása emeli a talajvíz szintjét, a talaj víztároló képességét. A földbõl felszívott nedvesség párologtatásával 6-7 fokkal csökkentheti a hõmérsékletet, hangelnyelõ képességével pedig a zajszintet fogja vissza. Az embert épületszerkezetként, nyílászáróként, bútorként, szerszámként, dísztárgyként, stb. szolgálja, gyógynövényként egészségünket védi, megszabadít betegségeinktõl.

Mindezért hálából vegyszeres folyadékokat öntünk tövére; odavágjuk a maradék aszfaltot kisméretû földtányérjára, melyen keresztül levegõhöz és vízhez jutna; a zsebünkbõl, autónkból szemetet hányunk rá. Ágait levágjuk, mert a járdán útban van, az úttesten közlekedõ teherautók nem férnek el tõle, fönt pedig az elektromos vezetékeink haladását akadályozza. Így, csutkára nyírt törzzsel, erejét összeszedve mégis új ágakat hajt, és újra ernyõként véd minket. És ekkor jön a Flakon-munkacsoport. Költséget, vizet, mûanyag kötelet nem kímélve felhányja a flakonokat a fára, s erre felszólít engem és másokat. Ráadásul jelöljük meg a fánkat. Hát ennyi nem volt elég? Mivel jelöljük még?

Itt valami tudathasadásról lehet szó. Ha a multik szennyezik a környezetet, akkor miért nem rájuk hajigáljátok a flakonokat? A fák nem rúgnak, nem harapnak, nem szaladnak el. Hát így kényelmes a buli. Ez a multikat viszont egyáltalán nem érdekli. Mit tehet róla a fa, hogy a multik pillanatnyi érdekeiktõl vezérelve elszennyezik a Földet, a fák talaját, valamennyiünk élõhelyét? Ebben vállaltok bûnrészességet ti is. Nem a flakonok sorsát pecsételitek meg, hanem a fákét és velük a magatokét...és persze mindannyiunkét.

Van egy jobb ötletem. Itt a globális felmelegedés, az aszály. Nálatok ott a sok flakon, s a víz. Mi lenne, ha ezeket felhasználva inkább a fákat öntöznétek?