Egyáltalán nem tisztelt alattvalóim! Ezúton közlöm veletek dicsőségem kristályfényében és hatalmam csúcsán (hála a modern élelmiszeripari módszereknek és a mindezeket oly hitelesen alátámasztó orvostudománynak -- persze mindkettőt én szponzorálom), hogy semmi esélyetek! A továbbiakban azokhoz kívánok szólni, kik oly híven szolgálják hatalmam nap, mint nap megfelelő mennyiségű és minőségű cukorfogyasztásukkal. Tehát mindenkihez!

- Hogy te kivétel volnál? Azt te csak hiszed! -- Hogy bennszülött vagy? Ugyan, ott lóg a nyakadban a kólakupak nyaklánc. -- És te, igen te, ott az anyaméhben, hiába nézel oly álmodón. Bár még nem tudsz róla, de már te is az én katonám vagy (lehet, persze, hogy később csak az alattvalóm leszel -- de ez most nem érdekes).

Nos, örömmel jelentem be, hogy megjelent életrajzi művem a 2001 kiadó jóvoltából, William Dufty tollából, Cukor Blues címmel.

Ajánlom mindenkinek, elvégre minden alattvalónak illik tudnia, hogy miben áll uralkodójuk hatalma. Mivel a szerénységre sosem volt szükségem, büszkén állíthatom, hogy remekmű. Nyíltan esik szó a könyvben személyes kapcsolataimról uralkodókkal, kormányokkal, a politikával és az egész gazdasággal. Félnem nincs kitől (bár alattvalóimat és katonáimat különböző módon kezelem, az előbbieket cukorral, az utóbbiakat a belőle származó pénzzel), de ha valaki mégis gyanút fogna, nos néhány édes mondat a megfelelő helyen mindig segít.

Búcsúzom tőletek, viszlát a legközelebbi falatig, amit a szátokba vesztek. És ne legyenek kétségeitek, ÉN benne leszek! -- Mit mondasz? Hogy akkor nem eszel, inkább rágyújtasz? Ha-ha-ha, csak nem képzeled, hogy a legnagyobb bizniszt kihagytam!? És csak nem képzeled, hogy megengedem, hogy mindent tudj!?