Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

OLVASÓINKTÓL

Év: 
2000
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Köszönettel: Boros Attila

Súlyos könyvek

Kedves Búvárok! Úgy látszik, elég tájékozatlan voltam újrapapír témában, naivság volt azt hinnem, hogy újrapapírból jobb volna tankönyveket gyártani. Gondoltam, ezzel a változtatással könnyíteni lehetne a kisiskolások táskáján, ami roppant sürgős tennivaló, mivel saját testsúlyuk 10%-ának (a megengedhető táskasúlynak) két-háromszorosát szokták cipelni szegény gyerekek. Ráadásul sokszor csak emiatt viszik őket autón iskolába, megfosztván ezzel a kis tanulókat némi mozgástól és friss levegőtől.

Szóval, ha a dolog olyan egyértelmű lenne, mint amilyennek én álmodtam, akkor a minisztérium szabványként írná elő - legalább az általa támogatott tankönyvek esetében -, hogy a kisiskolások könyveit könnyű, és nem utolsó sorban környezetkímélőbb újrapapírból gyártsák. Úgy gondoltam, ez a könyvek árát is lejjebb vihetné. Hozzáértőbbek (könyvszakmában járatos grafikusok) világosítottak fel, hogy a dolog lehetetlen, az újrapapír nem tudná azt, amit a jelenleg használtak (átüt, nem bírja a strapát, drágább).

Van-e, aki lát itt valami kiutat? Például az a papír, amire a Kukabúvár 1997 nyári és 1998 téli számait nyomtatták, hasonlít az én egykori gimnáziumi tankönyveim papírjához. Vajon ennek milyen a súlya, meg az ára? S ha e két tényező kedvező, akkor mit lehetne belőle kihozni?

Célom egészen konkrét: pontosan megfogalmazható gyakorlati javaslatot akarok tenni a minisztériumnak, amit akár rendeletként is eltírhat, vagy a tankönyv anyagi támogatását kötheti hozzá. Ehhez kellene tehát többféle szakértelem: 1. újrapapír ügyben, 2. könyvészetben, 3. a tankönyvkiadás állami támogatásának mechanizmusa ügyében, 4. esetleg a tankönyvírás, tankönyvtervezés szakmájában. Tud valaki segíteni Nekem?

 

Kedves Attila! A HuMuSz is próbálkozott már ezzel a témával, de a minisztérium elég passzívnak tűnik a dologban. Íme egy részlet az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszköziroda "részlegétől", melyet Kalas György hasonló felvetésére küldtek: "Sajnálattal kell . tájékoztatnom, hogy . a tankönyvvé minősítési eljárás folyamán -- melynek során a . könyveknek nemcsak tartalmát, de külső megjelenését is szakember vizsgálja -- komoly súllyal esik latba az, hogy milyen minőségű papírra, és milyen minőségben nyomtatták a könyvet. Előírás ., hogy a könyvek borítóját min. 250 gr-os műnyomó, a belívet pedig legalább 80 gr-os ofszet papírra nyomják. Véleményünk szerint, az újrapapírt könyvek gyártására nem, csupán az iskolai füzetek, ill. írólapok gyártára lehet ajánlani. A minisztérium ilyen . ajánlásokat nem tehet, tehát . ajánlatukkal közvetlenül a gyártót keressék meg.

 

(Gál Ferenc főoszt.vez.h.)

 

Szelektív?

 

Mikor lesz nálunk szelektív hulladékgyűjtés

Kedves Kukások! Volt szerencsém összehasonlítani külföldi fővárosok (pl.Barcelona, Bécs, Berlin, London, Helsinki) hulladékos helyzetét Magyarország fővárosával és a helyzet nagyon elszomorító. Aztán egyszer csak mit látok? A Vörösmarty téren két külön szemeteszsák várja az elkülönített pillepalackokat és aludobozokat. Na, hát csodálkoztam is, hiszen tudomásom szerint nincs ezeknek feldolgozóipara itthon. Persze csodálkozásom nem tartott sokáig, amikor láttam, hogy a kukásbácsi akcióba lép. Szépen odatolt egy zöld kukát, benne vegyes szeméttel és a két zacskó tartalmát nyugodt szívvel beleöntötte. Így a két frakció tartalma szépen eltűnt a mélyben, volt, nincs. Kérdezem én, ha így haladunk, akkor mikor lesz nálunk valódi szelektív hulladékgyűjtés a felszín alatt is, és nem csak álmegoldás a felszín felett?

Zsófi

 

Az óvodától

 

Most van a tanítási gyakorlatom, és elterveztem, hogy majd a gyerekekkel (hétköznapi kémia volt soron a nyolcadikosoknál) beszélgetünk a környezetvédelemről. Lepadlóztam rendesen. A feladat az volt, hogy a megújuló energiaforrások és az atomenergia felhasználása között döntsenek. A fiúk nyertek az atomenergia mellett, mert ők voltak a hangosabbak, és mert ebből fegyvert is lehet készíteni. Katolikus iskola! A lányoknak viszont egy cseppnyi saját ötletük sem volt. Amellett nem is érdekelte őket. Rákérdeztem, hogy tudják-e, hol van a környezetükben papírgyűjtő, egy gyerek válaszolt, de ők sem használják, mert minek termeljenek hasznot a szemétszállítóknak?! (Nem pontosan így fogalmazott, de a szavait ide nem írnám le.) Azóta már nem tanítom őket, csak hát elképesztő, hogy mennyire érdektelenek az ilyesmire. Valóban az óvodánál kell elkezdeni a környezeti nevelést, akkor talán ragad rájuk valami.