A szeptember eleji hírek óta a teljes médiaarzenál bevetette magát Pyrus ügyben. Portások nyilatkoztak udvaron szétszórt, talajba taposott veszélyes hulladékokról, televízió tudósított szennyezett vízben úszó, nyitott konténerekrõl, ismeretlenek felgyújtották az üggyel foglalkozó országgyûlési képviselõ irodáját, az aszódi polgármester tehergépkocsikról lepotyogó veszélyes hulladékokról beszélt, a Levegõ Munkacsoport pedig a veszélyes hulladékos cégek és a prostitúcióval, drog- és olajkereskedelemmel foglalkozó maffia hasonlóságáról tájékoztatta a közvéleményt. A másik oldalon olyan üzleti és politikai összefonódások gyanúját emlegetik, hogy egy tervezett termál-idegenforgalmi beruházás érdekeit sérti a hulladéklerakó léte. Van botrány bõven, összefüggés, tény annál kevésbé.

A Pyrus-Rumpold Rt. jogelõdje 1986-ban létesítette a telephelyet egy Galgamácsától 4 km-re Aszód irányában elhelyezkedõ, Aszód irányában kinyíló, festõi szépségû völgyben, amely geológiai adottságai (vastag agyagos altalaj) révén alkalmasnak bizonyult az ország elsõ és azóta is egyedüli I. és II. osztályú veszélyes hulladék lerakótelepének kialakítására. A cég a Pyrus nevet egy, a bekötõ úton álló méltóságteljes öreg vadkörtefáról kapta. A beruházás 3 évig tartott, az elsõ depóniaegységet 1989-ben vették használatba. A telepen két technológiát alkalmaznak, az eltérõ felépítésû tárolók a völgy két oldalán sorakoznak.

A bal oldalon betonszarkofágok kerültek és kerülnek kialakításra - 2-4 méter mélyen az agyagos talajba vájva - olyan I. osztályú veszélyes hulladékok befogadására, melyek egymással nem keveredhetnek az ellenõrizhetetlen kémiai reakciók kivédésének érdekében. Ez egy rendkívül drága, Európában Magyarországon kívül csak Svájcban alkalmazott technológia, melynek lényege, hogy egy szigetelt betonalapra épülnek a hulladékok tárolására szolgáló "helyiségek". A Pyrus bitumennel és fóliával bélelt szabványosított fém gyûjtõedényeket ad át beszállítóinak, akik ezekbe kizárólag egynemû anyagokat helyezhetnek hordó és kocka alakú mûanyag göngyölegek felhasználásával.

A beszállított hulladékok laboratóriumi bevizsgálás, az anyagminõség és a tárolás pontos helyének regisztrálása után a gyûjtõedénnyel együtt kerülnek a tárolótérbe. A hulladék befogadásának feltétele, hogy olyan vegyianyagot nem tartalmazhat, mely hosszú távon a beton korrózióját válthatná ki. Nem fogadnak olyan I. osztályú, elsõsorban folyékony halmazállapotú veszélyes hulladékokat sem, melyek kezelésére az égetés a biztonságosabb megoldás. A bejáratnál mérik az esetleges radioaktivitást is, az ilyen szállítmányokat azonnal visszafordítják. A lerakó kizárólag száraz vagy igen alacsony víztartalmú hulladékokat fogad a szivárgás minimalizálása, elkerülése érdekében, így gyorsan bomló szerves anyagok sem kerülhetnek be. A telep nem fogad olyan veszélyes anyagokat sem, amelyek ártalmatlanítására, vegyipari átalakítására ismert technológia létezik. E belsõ szabályozás célja a drága lerakó létesítmények cél szerinti, optimális kihasználása.

Az egyes gyûjtõedényeket fémtetõvel lezárják, majd egymástól 15-15 cm távolságra rakják le, tehát még a tartályok sem érintkezhetnek egymással. Miután a rekesz megtelt, azt tömören kiöntik betonnal. A szint felülrõl még egy védõfóliát kap, majd betonból elkészítik a következõ szint talapzatát. A hatodik "emelet" lezárása után agyagborítás, még egy védõfólia, majd termõréteg következik a szarkofág tájba illesztése céljából. Néhány év után valóban csak a sajátos púp mutatja a méregtemetõ pontos helyét.

A létesítmény tervezett élettartama megegyezik a vasbeton várható élettartamával. Ez legalább 100 évet jelent, ha semmilyen rendkívüli esemény nem történik. Az idõ lejártát követõen utódainknak ismét gondoskodniuk kell a hulladékról. Jobb megoldás mégsem létezik, mert a végleges ártalmatlanításra technológia jelenleg nem áll rendelkezésre. (Milyen más volna a helyzet, ha az ipar nem állítana (állíthatna) elõ olyan hulladékképzõ termékeket, melyek évszázadokig idõzített bombaként mûködnek a környezetben!)

A völgy jobb oldalán egy egyszerûbb, Európában több helyen is alkalmazott technológiával történik a hulladék tárolása. Itt alulról kavicságyazattal, dréncsövekkel, szivárgóréteggel, szigetelõfóliával ellátott betonmedencék kerülnek kiépítésre az agyagos teraszba, a humusz lefejtése után. 3 sorban, egyenként 6-9 darab betonmedence áll. Ezekbõl a második, az alsó teraszon elhelyezkedõ, most feltöltés alatt álló sor a problémás. A medencesor felett egy sínen mozgatható fémsátor nyugszik. Ez biztosítja a betárolt, ám még le nem fedett hulladékok csapadékvíztõl való elzárását és a kiporzás megakadályozását. A cég a beszállítók által közvetlenül a telepen átadott (a Pyrusnak saját jármûparkja erre a célra nincs), a laborvizsgálat szerint keverhetõ (pH-semleges, kevés vizet tartalmazó) fõként II. osztályú besorolású, szinte kizárólag ipari eredetû hulladékot helyez el a tárolótérben. Amikor a tárolómedence megtelt, azt agyagréteggel, szigetelõfóliával lezárják, majd ez is termõréteget kap. A telep alsó végén egy csurgalékvíz gyûjtõ és szikkasztó medence található, melybõl a hangsúlyozottan kis mennyiségû vizet tisztítás céljából tartálykocsin az Állami Pénzverde szennyvíztisztítójába szállítanak. Saját szennyvíztisztítóval a telep a minimális csurgalékvíz képzõdés miatt nem rendelkezik. A vízszivárgás tapasztalataik szerint a lezárt medencék esetében 2-3 év után gyakorlatilag megszûnik, ekkorra teljesen kiszáradnak. Bár ez az olcsóbb technológia, a vitatott II. sz. tározó beruházási költsége is több százmillió forint volt. Várható élettartama nyilván rövidebb, mint a betonszarkofágé, de 5-6 évtized itt is valószínûsíthetõ.

Fontos megjegyezni, hogy a 102-es Kormányrendelet a veszélyes hulladékok lerakási technológiájáról nem, csak a biztonsági elõírásokról rendelkezik, tehát a Pyrus Rt. saját technológiai megoldásait a nemzetközi tapasztalatok alapján maga választotta. Mivel központilag elõírt technológia nincs, a piaci verseny miatt a jövõbeni beruházásoknál azok egyszerûsítése várható, ami a hosszú távú biztonság rovására mehet.

Éppúgy, mint az égetésnél, elengedhetetlenül fontos volna nemzeti szabvány kialakítása annak érdekében, hogy az ilyen lerakók jövõbeni létesítése egységes elõírások szerint történjen. A Pyrus által alkalmazott technológiák a szabvány kialakításához mindenképpen referenciául szolgálhatnak.

Hasonlóképpen szükségesnek látszik a hulladékminõsítés rendszeres ellenõrzése, és a büntetõjogi felelõsség, cégbezárások érvényesítése a gazdálkodókkal szemben abban az esetben, ha I. és II. osztályú veszélyes hulladékaikat nem a szabványnak megfelelõ tárolókba szállítják be. A gazdálkodói bevallásokban szereplõ mennyiségek és a galgamácsai beszállítások mennyisége között már így is hatalmas rés tátong.

A lerakó területén és az alatt összesen 35 figyelõkút található. A telepvezetõ információja szerint érdemi szennyezõdés a telep 11 éves mûködése során egyik kútban sem volt kimutatható, mikroszennyezõdések a telep tárolótéren kívüli területérõl, a rakodás közbeni kiporzás miatt elõfordulnak.

A telep kizárólag a beszállított hulladékok összetételének bevizsgálásával, a szükséges elhelyezési fok minõsítésével és a hulladék biztonságos betárolásával foglalkozik. Annak telepen belüli kezelése, bármilyen manipulálása, átcsomagolása kiépített kezelõtér hiánya miatt nem lehetséges. A telepen nem látszik meg, hogy hulladék ártalmatlanítással foglalkozik, a létesítmények katonai bunkerépületekre emlékeztetnek, példás tisztaság, a megtelt részek tájba történõ visszaillesztése fogadja a látogatót.

Az engedély nélküli medencehasználat nyilvánosságra kerülése után 2 héttel a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelõség is bejárást tartott a telepen. Az építési hatósági engedély visszavonása mellett rézsûcsúszás gyanúját vizsgálták. Erre a vizsgálatra a cég volt mûszaki igazgatójának nyilatkozata miatt van szükség, aki a sajtóban a közelmúltban azzal vádolta a vállalkozást, hogy az újonnan épített II/5-ös medence fala megcsúszott, így a veszélyes anyag a talajba szivároghat. Ennek bizonyításához szakértõi vizsgálatokat indított a Felügyelõség, melyek több hónapot is igénybe vehetnek. Ezek lezárta után következhet a szükséges intézkedések elõírása.

A Felügyelõség a II. sz. tárolótérben a hulladékok elhelyezésére vonatkozó engedélyét visszavonta, így a telep most már nem fogadhatja az ömlesztett ipari hulladékokat, csak a betonszarkofágok mûködnek a fagyok beálltáig. Mivel az országban több, ilyen színvonalú lerakó nem létezik, a beszállítók feltehetõleg alacsonyabb biztonsági fokozatú lerakókba viszik most ezeket a hulladékokat.

A HuMuSz a fentiek alapján úgy látja, tény, a Pyrus igazgatósága jogszabályt sértett, amikor nem vette figyelembe a galgamácsai önkormányzati hatóság döntését és folytatta a hulladékok átvételét és lerakását. Ezt a cég vezetése is elismeri. Ugyanakkor tevékenységével a környezetet nem szennyezte, a lerakott hulladékok elhelyezése biztonságos, az országban páratlan technológiai megoldással történt.

A továbbiakban tájékozódni fogunk az építési hatóság döntésének okairól, az illetékes környezetvédelmi felügyelõség álláspontjáról, ezekrõl és más újabb fejleményekrõl olvasóinkat folyamatosan tájékoztatni fogjuk annál is inkább, mert úgy látjuk, alternatív megoldás hiányában komoly környezetbiztonsági érdek fûzõdik ezen létesítmény további zavartalan mûködéséhez, ha annak feltételei adottak lesznek.