Műanya(g) tej

A széles körben elterjedt PVC -- ezt a tényt műanyag ipar képviselői is hangsúlyozzák - megtalálható orvosi készítményekben, játékokban, élelmiszer csomagoló anyagban, háztartási eszközökben, építési anyagokban, stb. Ez komoly problémákhoz vezet, ugyanis előbb-utóbb ezek a termékek a szemétbe, onnan pedig a szemétégetőkbe kerülnek. Az égetőművek a dioxingyártás de facto laboratóriumai: a PVC elégetése során dioxin keletkezik, ami az égetők magas kéményeiből eltávozva a légkörben található porszemcsékhez tapad, majd száraz üledékként vagy esőcsepp formájában visszakerül a földre. Ez az üledék rátelepszik a gabonákra és más növényekre, melyeket aztán megesznek a tehenek, csirkék, és a sertések; vagy folyókba, tavakba hullva bekerül a halak szervezetébe.

Ezek a molekulák bekerülnek a szervezetembe -- egy szoptató anya szervezetébe -- és beépülnek szöveteimbe. A testemben lévő zsír globulinokból tej készül, mely végül a gyermek gyomrocskájában végzi. A lányoméban.

Hát ez a kapcsolat. A tej, az én tejem, kidobott reluxákból, tönkrement játékokból és használt intravénás csövekből származó dioxinokat tartalmaz. Ezek tények. Ezek azok a tények, amelyeket a tudósok nem vitatnak. Amiről azonban nagyon sokat vitatkozunk, az az, hogy mindez valójában milyen hatás gyakorol kislányom generációjának egészségére. Egyelőre nem ismerjük a pontos választ, mert ezek a gyerekek még nem érték el azt a kort, amelyben a dioxinnal összefüggésbe hozható betegségek megjelennek. Nekünk, embereknek, hosszú a generációs időnk, nem úgy, mint az egereké és patkányoké. Amit biztonsággal tudunk az az, hogy a gyermekkori rákos megbetegedések egyre nőnek, gyorsabban, mint a felnőttkoriak. Erre még nincs hivatalos magyarázat.

Egy nemrégiben megjelent holland tanulmány megállapította, hogy a csecsemőkorukban anyatejjel táplált, pillanatnyilag iskoláskorú gyerekek vérének PCB szintje háromszor akkora, mint a kizárólag tápszeren nevelkedett gyerekeké. A szoptatás és a tápszeres etetés előnyeinek és hátrányainak összemérése -- a fertőző betegségek illetve a gyermek- vagy felnőttkori rákos megbetegedések valószinűsíthető kockázatának összevetése -- obszcén gondolkodásra vall. E helyett a nem-szennyezett anyatejért kell harcolnunk. Végtére is az anyai test az ember első környezete. Ha a PVC-nek léteznek alternatívái, akkor erkölcsi kötelességünk azokat előállítani és előnyben részesíteni.

fordította: Gille Zsuzsa

A szerző  költő, író, biológus és ráktúlélő (A téma irodalma gyorsan gyarapszik, de laikusok számára is könnyen érthető olvasmányt jelent Theo Colburn: Our Common Future cimű, az Egyesült Államokban nagy visszhangot keltett könyve.)