"Nincs mese, barátom, csak a szakszervezetek népszerűsége marad a szakmánké mögött. Hogy miért vagyunk ennyire lenn? Erre sajnos nem találtam meg a választ az összegező anyagban. De könnyen rájössz, ha végiggondolod, minek is tekintik ma nálunk a reklámot.

A reklám: téma. Lehet róla glosszázni, riportot csinálni, ha már minden egyéb érdektelen ötlet -- csőtörés a Kifli utcában, megellett a sztár macskája, Guinness rekord körömrágásban Simagöröngyösön stb. -- kimerült. A főszerkesztő tutira benyalja.

A reklám: szégyenfolt. Lehet színészeknek, sómeneknek jól élniük belőle, de a pénztártól való távozás után már kötelező fennhangon rühellniük, restellniük az egészet. Egészen a következő megbízás lehetőségéig.

A reklám: pénzforrás "reklámcivilek" számára. Mint a sokéves gyakorlat mutatja, a szakmától teljesen távol álló körökben bármikor, bármilyen pénzösszeg felvehető reklám címszó alatt.

A reklám: játék. Hobbi. Döntő személyek, bizottságok jól elvannak vele, oda-vissza átírják, nyomot hagynak benne. Jól érzik magukat és a világ sem dől ettõl össze. (Csak az érintett márkák, de hát valamit valamiért, nem?)

A reklám: vizuális környezetszennyezés. És valahányszor leírja ezt a saját maga gyönyörűségére kitalált frázist a városszépítészet self made felkentje, feltehetőleg tökéletesen önkielégül. Figyelmezzetek értékes szavaira! Végre egy csalhatatlan forrás, amelyből biztosan megtudhatjátok, mi szép, s mi rút.

A reklám: buli. Nagy svihák kisvállalkozók cégportfólióiban jól megfér a fegyverüzlet, a sportbolt és az általános tanácsadás mellett. A jelszó: lerabolni, továbbállni.

A reklám: a disznók korpája közé keveredett szerencsétlen. Mert a médiában oly gyakori a mindennapjainkat érintő hazugság, s mert a reklám is ugyanott próbál meggyőzni bennünket, hát ez a korpaköziség szinte törvényszerű.

A reklám: bűnbak. Az átlagemberi hétköznapok minden keserűségének forrása. Hirdetnek ezek nekem csillogó autócsodát, amikor a számlákat kéne befizetnem valamiből, gondolja Bémint Béla, egy "akurvaannyuk"-kal zárva le gondolatmenetét. Ha pedig -- mint most is -- megkérdezik őt, mennyire becsüli a reklámot mint olyat, akkor úgy érzi, eljött az ő ideje. És szavazattőrét tövig meríti a reklám szívébe.

A reklám: elismertségépítő eszköz (ld. még: szavazóbázis). Elég csak nagy csinnadratta kíséretében dilettáns, végrehajthatatlan törvénnyel büntetni ezt a szakmát, és máris pár százalékponttal emelkedik a fényes tekintetű büntetőgrémium tagjainak népszerűsége. A törvény által okozott gazdasági kár mértéke úgysem mutatkozik meg soha fehéren-feketén az istenadta nép előtt.

Úgyhogy e ponton hajlok arra, hogy tökmindegy, mi legyen: reklám-e vagy lekrám?"

Kaszás György minden szava kincs. Kár, hogy nem mi írtuk. De disznóság lenne, ha nem közölnénk a befejező passzust:

"De jaj, majd elfeledkeztem valakikről! Vannak ugyanis, akiknek a reklám szakma, az üzleti élet motorja, mely tisztességes úton profitot termel. Szemükben a reklám a gazdaság katalizátora. Ők azok, akik hisznek abban, hogy egyszer talán, szerencsés csillagállásnál világszínvonalút alkothatnak ebben az országban. Akik remélik, hogy valamikor majd állami szinten is elismerik őket. Sőt, szinte le sem merem pötyögni: segítik munkájukat. Vannak, akik remélnek. Ne is törődj velük. Ezek nem normálisak."

Hozzászólások

Még mielőtt sajnálnánk őket, nem árt tudni, hogy a reklámpiac a rendszerváltás óta a legdinamikusabban fejlődő ágazat. Tavaly például 31%-os bevétel növekedést könyvelhetett el 1999-hez képest és öszbevétele meghaladta a 226 milliárd Ft-ot (Népszabadság) Összehasonlításképpen: az Országgyűlés illetékes Bizottsága az idén kb. 300 millió támogatást osztott szét az egész magyar civil szektornak. Az összes magyar zöld szervezet alamizsnája 22 millió, amit ez a sajnálatraméltó reklámágazat egy darab jólsikerült reklámakcióért lazán beseperhet. Az pedig, hogy össztársadalmilag, ténylegesen hajtunk-e annyi hasznot, mint ők, úgy vélem, csupán értékrend kérdése. Úgyhogy összehasonlításul maradnak a számok...

Kaszás régi motoros és tehetséges szakember. Ha jobban belegondol, biztos rájön arra is, hogy miért tart ott a megbecsülésük, ahol. Egyébként őt feltehetően jobban idegesiti a brancson belüli sok pancser, mint az utca véleménye. De erről is a reklámlobbi tehet, hiszen ők önelégültek annyit az "önszabályozás" nagyszerűségén. Még a törvenybe is belefogalmazták szorgosan. Nos, ha önszabályozás, akkor ne siránkozzanak, hanem szabályozzák belső dolgaikat úgy, hogy eltűnjön a szakma szégyene. Bár összességében szerintem utána sem lesz különb a bizonyítványuk. Mily' elgondolkodtató talány...

kalas

A reklámmal csupán egy baj van: tulajdonképpen felesleges. Az élelmet meg kell venni, nem mindegy, melyik joghurtot veszed? Neked igen, csak a gyártójának nem... Ráadásul a legtöbb reklám tényleg lepra, sőt dögunalom. Na, meg túl sok van belőle. Ezek után szeressem? Végre hazamegyek, kéthetente egyszer, néznék valamit a tv-ben, erre csak reklámot kapok. A Kossuth Rádióba betelefonált egy férfi, hogy ritkán hallja a rádió szignálját, helyette csak a "köcsög reklámok vernyákolása" megy. A műsorvezető is csak hebegett-habogott. Mondjon már valaki érvet arra, hogy miért szeressük!

Jutka

Nem ismerem Kaszás György munkásságát. Bizonyára nagyon jó szakember. Éppen ezért érdekelne, hogy mi a szakma véleménye. Mit tart ő jó reklámnak. Mert én nem látok olyan reklámokat, amiket igazán jónak tartanék. Nekem az tetszik, ami humoros. De ennek semmi köze nincs a fogyasztáshoz. Nyilván a megrendelő szempontjából az a jó, ami hatásos, ami növeli a fogyasztást. Tök mindegy, hogy unalmas, hazug, stb. Gondolom, szakmai szempontból is az a jó reklám, ami hatásos, magyarul növeli a fogyasztást. És akkor megint oda lyukadunk ki, hogy lehet-e egyáltalán jó valami, ami erkölcstelen. (erkölcstelen alatt most én azt értem, hogy közvetve, vagy közvetlenül károsítja a környezetet.) Szóval a cél szentesíti-e az eszközt? Illetve jelen esetben azért, mert jó az eszköz (szakmailag jó a reklám), szentesül-e a cél (vagyis a fogyasztásnövelés). Gondolom, erre mindenki azt mondja, hogy nem. Akkor hát a kreativitást valami hasznosabb (erkölcsösebb) dologra kéne használni...