Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 10 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Marketingre márpedig szükség van!?

  • 2008. március 06.
  • humusz
2005.karcsony3_120Manapság már mindenki eladni akar. Kalmárkodunk, hogy megéljünk. Eladjuk az idõnket, az erõnket, a tudásunkat. Nincs is ezzel semmi baj. A baj csak akkor kezdõdik, ha már kufárok vagyunk. Ha csak a pénz számít. Ha a dolgok értékét már csak az árukon lehet lemérni. Mozsár Gabi vitaindítója

 

Balla D. Károly

A kufár

És bár lehettél volna, mint az angyal,
olyanná lettél mégis, mint kufár,
aki a bajban üzletet kinál
hízelgő hangon, szenteskedő arccal,

de lelke ferde, nézése is kancsal
- nem kell a kegy, csak százalék, felár!
Hiába mennél, ő előtted jár,
s ha nem vigyázol, bűnödön rovancsol.

Reményed lesz a válthatatlan zálog
és rávesz majd, hogy árverezd halálod.
Már benned van a kalmár képű végzet,

vezérel, mintha lenne fővezéred,
igába hajt és mégis ő zokog:
időtlen malmot nyomni lesz sorod.

(2006)


Megjelent: Debreceni Disputa, 2006/06



Amikor már semmit nem tudunk eladni, amire igazán szükségük lehetne másoknak, akkor megteremtjük rá mi magunk az igényt. Elhitetjük velük, hogy anélkül, amit mi kínálunk, nem lehetnek boldog, sikeres emberek. Ezért van szükség a marketingre.

Ne legyünk persze igazságtalanok. Nem minden marketingeszköz tesz kufárrá. Csupán azok, amelyek manipulálnak, amelyek olyan dolgok megvásárlására vesznek rá, amikre igazából semmi szükségünk. Mindezt olyan eszközökkel érik el, amelyek a legalapvetőbb emberi szükségleteinkkel játszanak: a szeretet, a biztonság, az egészség, a szabadság utáni vágyunk kihasználásával.

Miért bűnös dolog ez? Mert olyan elvárásokat, igényeket gerjesztenek, amelyeknek sohasem fogunk megfelelni. Sohasem leszünk olyan szépek, fiatalok, gondtalanok, mint a reklámok modelljei. Sohasem fogjuk elérni azokat az ábrándképeket, amiket elénk vetítenek. Vagy ha mégis, hát jönnek újabbak. Még szebbek, még jobbak.

Mi pedig - megszakadunk bár miatta - de kergetjük az ábrándokat. Közben pedig rosszul érezzük magunkat. Azt gondoljuk, hogy még többet kell fogyasztanunk. Eközben olyan erőforrásokat használunk fel, amelyek nem a mieink. Másoktól vesszük el az életteret, a levegőt, a vizet, a tápanyagot. Hiszen már régóta nem csak a saját erőforrásainkat bocsátjuk áruba.

Miért nem szállunk hát ki ebből a játékból? Miért olyan nehéz észrevenni a manipulációt? Pontosan azért, mert a reklámok a legelemibb ösztöneinkre hatnak.

A marketing alapelve, hogy nem szolgáltatást, terméket, árut kell eladni, hanem megoldást kell kínálni egy problémára. Ha netán nincs probléma, akkor kreálni kell egyet! Számtalan „szebbnél-szebb" példa van erre. Talán a legvisszatetszőbb, amikor gyerekeket próbálnak manipulálni. Álljon itt egy idézet kedvenc agymosó művemből:

„De neked van egy Apukád és egy Anyukád, akik szeretik egymást. És egy Windows otthoni szervered. Ugye boldog vagy így?" A teljes gyerekkönyv itt található.

Mit tehet egy civil szervezet az ilyen típusú reklámok, a manipulatív marketing ellen? Mit tehetünk, ha szeretnénk kiszállni ebből a játékból? Mit tehetünk, ha azt szeretnénk elérni, hogy mások is kiszálljanak?

Azt hiszem, egyetlen lehetőségünk van. Meg kell tanulnunk és alkalmaznunk kell azokat a marketing-eszközöket, amikkel eljuthatunk mi is az emberekhez. Meg kell tanítanunk az embereknek azt, hogy hogyan vehetik észre a manipulációt, hogyan tudnak ellenállni a „visszautasíthatatlan" ajánlatoknak. Mindezt úgy, hogy nem alkalmazzuk azokat az eszközöket, amiket nem tartunk etikusnak. Mert a cél nem szentesíti az eszközt.