Marketingre márpedig szükség van!?

  • 2008. március 06.
  • humusz
2005.karcsony3_120Manapság már mindenki eladni akar. Kalmárkodunk, hogy megéljünk. Eladjuk az idõnket, az erõnket, a tudásunkat. Nincs is ezzel semmi baj. A baj csak akkor kezdõdik, ha már kufárok vagyunk. Ha csak a pénz számít. Ha a dolgok értékét már csak az árukon lehet lemérni. Mozsár Gabi vitaindítója

 

Balla D. Károly

A kufár

És bár lehettél volna, mint az angyal,
olyanná lettél mégis, mint kufár,
aki a bajban üzletet kinál
hízelgő hangon, szenteskedő arccal,

de lelke ferde, nézése is kancsal
- nem kell a kegy, csak százalék, felár!
Hiába mennél, ő előtted jár,
s ha nem vigyázol, bűnödön rovancsol.

Reményed lesz a válthatatlan zálog
és rávesz majd, hogy árverezd halálod.
Már benned van a kalmár képű végzet,

vezérel, mintha lenne fővezéred,
igába hajt és mégis ő zokog:
időtlen malmot nyomni lesz sorod.

(2006)


Megjelent: Debreceni Disputa, 2006/06



Amikor már semmit nem tudunk eladni, amire igazán szükségük lehetne másoknak, akkor megteremtjük rá mi magunk az igényt. Elhitetjük velük, hogy anélkül, amit mi kínálunk, nem lehetnek boldog, sikeres emberek. Ezért van szükség a marketingre.

Ne legyünk persze igazságtalanok. Nem minden marketingeszköz tesz kufárrá. Csupán azok, amelyek manipulálnak, amelyek olyan dolgok megvásárlására vesznek rá, amikre igazából semmi szükségünk. Mindezt olyan eszközökkel érik el, amelyek a legalapvetőbb emberi szükségleteinkkel játszanak: a szeretet, a biztonság, az egészség, a szabadság utáni vágyunk kihasználásával.

Miért bűnös dolog ez? Mert olyan elvárásokat, igényeket gerjesztenek, amelyeknek sohasem fogunk megfelelni. Sohasem leszünk olyan szépek, fiatalok, gondtalanok, mint a reklámok modelljei. Sohasem fogjuk elérni azokat az ábrándképeket, amiket elénk vetítenek. Vagy ha mégis, hát jönnek újabbak. Még szebbek, még jobbak.

Mi pedig - megszakadunk bár miatta - de kergetjük az ábrándokat. Közben pedig rosszul érezzük magunkat. Azt gondoljuk, hogy még többet kell fogyasztanunk. Eközben olyan erőforrásokat használunk fel, amelyek nem a mieink. Másoktól vesszük el az életteret, a levegőt, a vizet, a tápanyagot. Hiszen már régóta nem csak a saját erőforrásainkat bocsátjuk áruba.

Miért nem szállunk hát ki ebből a játékból? Miért olyan nehéz észrevenni a manipulációt? Pontosan azért, mert a reklámok a legelemibb ösztöneinkre hatnak.

A marketing alapelve, hogy nem szolgáltatást, terméket, árut kell eladni, hanem megoldást kell kínálni egy problémára. Ha netán nincs probléma, akkor kreálni kell egyet! Számtalan „szebbnél-szebb" példa van erre. Talán a legvisszatetszőbb, amikor gyerekeket próbálnak manipulálni. Álljon itt egy idézet kedvenc agymosó művemből:

„De neked van egy Apukád és egy Anyukád, akik szeretik egymást. És egy Windows otthoni szervered. Ugye boldog vagy így?" A teljes gyerekkönyv itt található.

Mit tehet egy civil szervezet az ilyen típusú reklámok, a manipulatív marketing ellen? Mit tehetünk, ha szeretnénk kiszállni ebből a játékból? Mit tehetünk, ha azt szeretnénk elérni, hogy mások is kiszálljanak?

Azt hiszem, egyetlen lehetőségünk van. Meg kell tanulnunk és alkalmaznunk kell azokat a marketing-eszközöket, amikkel eljuthatunk mi is az emberekhez. Meg kell tanítanunk az embereknek azt, hogy hogyan vehetik észre a manipulációt, hogyan tudnak ellenállni a „visszautasíthatatlan" ajánlatoknak. Mindezt úgy, hogy nem alkalmazzuk azokat az eszközöket, amiket nem tartunk etikusnak. Mert a cél nem szentesíti az eszközt.






Hozzászólások

Én egyetértek Gabival, de ismerünk olyan hazánkban is aktív nemzetközi természetvédelmi-környezetvédelmi szervezeteket, akik erősen manipulatív direct mail akciókkal gyűjtik az adományokat (ezer tonnányi csicsás szemétposta), és időnként hirdetésekben is megjelennek olyan környezetvédelmi üzenetek, amelyek meglehetősen lebutítva tükrözik a valóságot. Lehet, hogy csak így lehet sok embert elérni?

Számomra folyton előjön ez a kérdés. Látjuk, hogy ezek a hatásos reklámok, így tudnánk mi is jóval több embert megszólítani, mégis azt gondolom, hogy nem ez a jó út. (A szamurájok kódexe szerint két út van: az előnyös és a jó. A becsület az, amikor a jót választod.) Nem csak a környezezetvédelemből vannak erre példák. Én nagyon szeretem a magyar népzenét és néptáncot. Ezen a területen is folyamatos téma, hogy hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni ezt a kultúrát. Mi lenne, ha lenne például népzenei Megasztár? Lehet, hogy tényleg sok emberhez eljutna az üzenet. Kérdés, hogy mit értenének meg belőle? Mi értelme az egésznek, ha elüzletiesedik, ha pont a kisközösségeket meghatározó és összetartó erő veszne ki belőle??? Számomra nem hiteles az a zöld szervezet, amelyik csicsás DM leveleket küldözget. Persze lehet ez is egy stratégia. Meg lehet Gandhié is. Gabi

Sajnos ez nagyon nehéz kérdés. A manipuláció ott van mindenütt, és kikerülhetetlen. (Kedvenc példám: a metróban beleng mindent a csokis-fahéjas-vaníliás-lekváros illat, mert ugye az illatnál jobb ajánló nincs...) A kereskedelmi marketing hatalmas üzlet, őszintén szólva szkeptikus vagyok, hogy ezzel fel lehet venni a versenyt. És ez persze nagy bánat is, hiszen ebbe a fürdőkádba már régen belefulladt a gyerek, az egyes emberek alapvető érdekei annyira háttérbe szorultak, hogy el sem hinnénk. Gabinak teljesen igaza van, a gyermekek manipulálása a legdühítőbb, mert én maximum bosszankodom, hogy nem tudok visszaváltható üveges terméket vásárolni, naponta tömik tele a postaládámat drágán előállított színes reklámújságokkal (határozott kérésem ellenére), és gyilkolnak a tévében számomra csupa felesleges kacatot eladni kívánó reklámokkal, de a gyermekeim nem tudnak még ez ellen védekezni. És az anyjukra haragszanak, amiért az nem veszi meg a csupaszeretet joghurtot és sósropogós izét(ami tele van adalékanyagokkal).

Sajnos ez nagyon nehéz kérdés. A manipuláció ott van mindenütt, és kikerülhetetlen. (Kedvenc példám: a metróban beleng mindent a csokis-fahéjas-vaníliás-lekváros illat, mert ugye az illatnál jobb ajánló nincs...) A kereskedelmi marketing hatalmas üzlet, őszintén szólva szkeptikus vagyok, hogy ezzel fel lehet venni a versenyt. És ez persze nagy bánat is, hiszen ebbe a fürdőkádba már régen belefulladt a gyerek, az egyes emberek alapvető érdekei annyira háttérbe szorultak, hogy el sem hinnénk. Gabinak teljesen igaza van, a gyermekek manipulálása a legdühítőbb, mert én maximum bosszankodom, hogy nem tudok visszaváltható üveges terméket vásárolni, naponta tömik tele a postaládámat drágán előállított színes reklámújságokkal (határozott kérésem ellenére), és gyilkolnak a tévében számomra csupa felesleges kacatot eladni kívánó reklámokkal, de a gyermekeim nem tudnak még ez ellen védekezni. És az anyjukra haragszanak, amiért az nem veszi meg a csupaszeretet joghurtot és sósropogós izét(ami tele van adalékanyagokkal).

Az említett szervezet nemzetközi hírű, és az utcán is toboroz fizetett munkatársakkal. Ezért nem adnék nekik egy már nem létező forintot sem. Kedves Gabi! Volt népzenei megasztár a 80-as években. Csak, hogy a mostani MTV erre nem vevő. Én is szeretem a népzenét, ám nagyon csalódtam a táncházakba járók környezettudatlanságában. Az a sok műanyag pohár, ásványvizes palack… Jó lenne, ha legalább őket el lehetne érni.

Szerintem a marketing fogalma sokkal-sokkal bővebb az itt ismertetettnél. Például markeing a Humusz legtöbb tevékenysége is. Szóval én finomítanám a megfogalmazást elkerülendő az önellenmondást. Legyen pl. termékmarketing vagy fogyasztásösztönző marketing!

A TV szerintem vevő lenne rá, ha a népi kultúrában jártas emberek elérnék azt a kritikus tömeget, ami már igazi piacot jelent. Akkor már üzlet lenne nekik is szolgáltatni. Sztárokat gyártani. De szerintem ezzel már pont a lényeg veszne el. Egyébként meglehetősen nagy tömeg az, aki szereti a népzenét és néptáncot. Meg kell nézni a táncháztalálkozót, a nyári tánctáborokat. Viszont ők sem szentek, nem feltétlenül környezettudatosak. Ha nem találkoznak ezzel az üzenettel, akkor mitől lennének azok? Ezért is gondolom, hogy a környezetvédőknek is szükségük van a marketingre. Nem úgy általában a marketing ellen szerettem volna szólni, csak a manipulatív, agymosó reklámok ellen. Amikor nemlétező szükségleteket gerjesztenek azért, hogy utána el tudjanak adni nekünk valamit. (Most fut pl. egy tampon-reklám. Valami olyasmi szlogennel, hogy inkább a barátnőiddel töltsd az idődet, ne a tamponoddal. Nem tudom, milyen piacelemzésen alapul az az elgondolás, hogy a nők nagy részének ez problémát jelent, szerintem semmilyenen. De valamit ki kellett találni, amire fel lehet építeni egy kampányt.) Nem tudom, mi erre a megfelelő szakkifejezés és valószínűleg sok esetben nehéz is lenne elkülöníteni, hogy mi az, ami már ebbe a kategóriába tartozik. Mert ami az egyik embernek nem szükséglete, az sok másiknak tényleg az. Ráadásul a saját termékét, szolgáltatását valószínűleg minden vállalkozás irtó szükségesnek tartja és nem nehéz önigazolást találni.

A népzenei Megaszárthoz, illetve, ahhoz, hogy mikor lenne esély arra, hogy egy ilyen megvalósuljon. Van ugyebár a közszolgálati TV, ami pont azért kap támogatást a befizetett adónkból, hogy ne kelljen azt nézni-e vajon a műsor, amit vetítenek, leültet annyi embert a képernyő elé, hogy a reklámbevétele kitermelje a költségeit (plusz profit). Tehát, teszem fel a költői kérdést, vajon a királyi televiziónk miért nem vállal fel egy népzenei "Megaszárt". Lehet, hogy csak ezért, mert nem jutott eszükbe?

A népzenei Megaszárthoz, illetve, ahhoz, hogy mikor lenne esély arra, hogy egy ilyen megvalósuljon. Van ugyebár a közszolgálati TV, ami pont azért kap támogatást a befizetett adónkból, hogy ne kelljen azt nézni-e vajon a műsor, amit vetítenek, leültet annyi embert a képernyő elé, hogy a reklámbevétele kitermelje a költségeit (plusz profit). Tehát, teszem fel a költői kérdést, vajon a királyi televiziónk miért nem vállal fel egy népzenei "Megaszárt". Lehet, hogy csak ezért, mert nem jutott eszükbe?

A felesleges termékek ellen kell csak küzdeni.A gyerekemnek ezt és úgy vezettem le, mikor márkás cuccokért kampányolt, hogy a madarat sem a tolláért dícsérik, hanem az énekéért. KB. fél óra múlva jött vissza, hogy mit is akartam ezzel a madaras dologgal mondani, és el is beszélgettünk róla. Mára elég jó ízlésű nem felhalmozó gyerek lett. Talán a gyökere a bajoknak az ember kapzsiságából ered, mert azt vélik, hogy nem lehetnek bizonyos dolgok nélkül boldogok, annyira belekergetik magukat ebbe a spirálba, hogy igazából 1 napra örül az emberek nagy része, ha neki megadatik a vágyott tárgy, eszköz... Sajnos ebben mi szülők is hibásak vagyunk, mert MINDENT meg akarunk adni a gyereknek, de nem adunk meg semmit. A tárgyak nem életvezetési tanácsok, amikor meg beindul a kamaszkor ámulunk, hogy lehet a gyerek ilyen, hát mindent megkapott. Csak a törődést nélkülözte. Szóval ma sem bánom, hogy nem fogadtam el 10 éve vezető állást a cégemnél, mert fontosabbnak véltem, hogy este én olvassak a gyerekemnek mesét. Nálam ezt jelentette, jelenti, hogy mindent megadok a gyereknek.Szóval csak arra akartam kilyukadni, hgy ha meg akarjuk változtatni a világot, kezdjük a közvetlen környezetünkkel, és az talán változást is hoz. Tudatos vásárlók kellenek, és akkor a marketingesek is kicsit a fejükhöz kapnak.

Oldalak

Új hozzászólás