Kukázzunk kulturáltan!
Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de vajon tudjuk, mi történik ezután a tönkrement mobiltelefonnal, nyomtatóval, kábellel? Ha nem is ugyanabban a formában, de újra szolgálhatják az emberiséget – persze csak ha eljuttatjuk a megfelelő helyre.
A csepeli hulladékfeldolgozóba évente
mintegy nyolcvanezer tonna fémhulladék érkezik.
Hegyekben állnak a használhatatlan mobilok, csinos kis torony magasodik
tömörített sörösdobozokból, szebb napokat látott nyomtatók sorakoznak
egymás tetején...
Az
egyre növekvő népesség nem tehet mást, mint hogy takarékoskodik a rendelkezésére
álló egyre kevesebb nyersanyaggal, amit pedig egyszer már használt,
megpróbálja újrahasznosítani. A különféle hulladékot természetesen más
és más technológiával lehet feldolgozni.
Legkönnyebb dolgunk
talán az alumíniummal van: szinte minden iparágban elterjedt a
használata, és teljes körűen újrahasznosítható. Miután a gép palacsinta vékonyságúra lapította a dobozokat,
szorgos kezek különválogatják a nem alumíniumból készültektől, ezután
pedig besöprik a
tömörítőgép gyomrába, hogy az egyforma méretű kockákat gyártson belőle.
Az öntödében ezek folyékony fémmé alakulnak át, ami, miután
megszilárdult, hengerléssel lemeztekerccsé válik.
Nehezebb ügy a
mobilok kérdése. Nem is csak az újrahasznosításuk macerás, de
összetevőik kitermelése is súlyosan környezetromboló hatású. A legújabb
készülékekhez például szükség volt némi aranyra, rézre és ezüstre – 1-2
gramm efféle fém kinyeréséhez 1 tonna ércet kell kibányászni, aminek a
maradéka meddő anyag.
Újrahasznosításkor
először is a veszélyes összetevőket kell eltávolítani a készülékekből,
például az elemeket, akkumulátorokat és a higanyt tartalmazó részeket.
Ezután már az aprítóé a főszerep: egészen pici darabokra szedi szét a
kommunikációs eszközöket, amelyeket így már könnyebb szelektálni.
A
szelektálók munkáját mi is tudjuk segíteni: elhasznált elektromos
berendezéseinket adjuk le az azokat gyűjtő telephelyeken, és
takarékoskodjunk: amíg az nem romlott el vagy még javítható, ne vegyünk
újabb készüléket.
Teljes cikk és forrás: szabadfold.hu
*Az alumínium újrahasznosítása viszonylag egyszerű, viszont az előállítása rendkívül energiaigényes és környezetterhelő (elég csak a magyarországi vörösiszap-tárolókra gondolni), ezért - ahol lehet - érdemes elkerülni a használatukat. Erre jó példa a sörösdoboz: sokkal ésszerűbb és környezettudatosabb visszaváltható üvegben venni a sört, ami tisztítás után újra használható (persze csak, ha vissza is visszük).
A cikkből talán nem volt egyértelmű, hogy csak az az elektronikai hulladék kerül újrahasznosításra, amit szelektíven gyűjtünk. A kommunális kukába helyezett berendezéseket senki nem fogja szelektálni. A kiszolgált elektronikai eszközök elkülönített gyűjtésére ma már a Fővárosi Közterület-fenntartó hulladékudvarai mellett a legtöbb nagyobb áruházban (Spar, Tesco, Obi, stb.) is van lehetőség.
*A szerkesztő (Pauló Gergő) jegyzetei
