Először is mi a pirolízis és miben tér el a hulladékok égetésétől? A pirolízis akárcsak a hagyományos égetés az un. termikus eljárások közé tartozik.. A termikus szó csupán annyit jelent, hogy meleggel, vagy hővel kapcsolatos. Ezen eljárásoknál, tehát a hulladékot és a hőt kapcsoljuk össze. A hő és az éghető anyag, jelen esetben a hulladék, tehát, jelen van a pirolízisnél és az égetésnél is. A két eljárás között a lényegi különbség: az égetés során jelentős mennyiségű oxigén van jelen, míg a pirolízisnél az oxigén hiánya a jellemző. Az égetés során a hulladék elég, míg a pirolízis során a hulladék kémiailag lebomlik. Természetesen a pirolízis esetében is jelen van valamilyen mértékben az oxigén, hiszen a hulladék maga is tartalmaz oxigént. A két rendszer még egy dologban különbözik: a hulladékok égetése hőt termel, ami aztán hő- és villamos energiává alakítható, míg a pirolízis hőt igényel, ám a keletkező anyagok, mint a metán és más szénhidrogének, később hőenergia előállítására felhasználhatóak.

Ennyit hát az alapfogalmakról, és most térjünk át a környezeti hatásokra!

Első pillantásra a hulladékégetés jó megoldás, hiszen a fölöslegessé vált hulladék látszólag eltűnik a hulladékégetőben, ráadásul a rendszer hőenergiát is termel. Kicsit utánanézve a dolgoknak aztán kiderül, hogy a hulladék nem tűnik el, csupán átalakul: a bevitt hulladék negyedéből toxikus salak és pernye lesz, a másik részéből pedig füstgáz, amely egy része ártalmatlan, más része azonban, toxikus, rákkeltő és születési rendellenességeket okozó vegyületeket tartalmaz. Ráadásul a megtermelt hőenergia sem nyereség, hiszen a hulladéknak csupán az energiatartalma hasznosul, miközben az az energia, amit a hulladékká vált termék előállításába belefektettünk jóval több, és mindez elvész. Pedig ezek meghatározó része (újra)hasznosítható lenne!

No, de mi a helyzet a pirolízissel? Itt is látszólag bemegy a hulladék és kijön a folyékony vagy gáznemű energiahordozó. És mindez a hulladékból! Első pillantásra ez is éppen olyan jó megoldás, mint az égetés.

Sajnos egyelőre úgy tűnik ez a megoldás is csak annyira jó, mint a hulladékégetés. A látszólag energiahordozóvá váló hulladék mellett, a pirolízis esetében is jelen vannak a légszennyezőanyagok: dioxinok, furánok, nitrogén-oxidok. Szinte teljesen ugyanazok, mint a hulladékégetés esetében. Itt is számolni kell a keletkező salakkal és füstgáztisztítási maradékanyagokkal, még ha valamelyest kisebb mennyiségben is. Gond van a keletkező energiahordozók elégetésével is, mert amennyiben ezeket például dízelmotorokban égetik el, akkor igen jelentős légszennyezést okoznak. Ráadásul a technológia az eddigi tapasztalatok alapján kevésbé kézben tartható. Sokkal több az üzemzavar, talán éppen a technológia viszonylagos újdonsága miatt. És természetesen az energiamérleg itt is csak látszólag pozitív. A hulladékká vált termékek előállításába befektetett energia itt is lényegesen több, mint az előállított energiahordozók energiatartalma. Ráadásul a hulladékok hasznosítása továbbra is több munkahelyet teremt, mint bármilyen termikus hulladékkezelési eljárás.

A pirolízis meglátásom szerint ugyanazon téves gondolkodási minta újraélése, amely a hulladékégetőket is létrehozta és működteti. A valóságban azonban csak a hulladékprobléma áthelyezéséről van szó: a látszó hulladék problémát átalakítjuk „láthatatlan” légszennyezés, és később jelentkező egészségügyi problémákká.

Szuhi Attila