Hiperaktív önkénteseink: Hajdu Kriszti és Fekete Erika
Erika és Kriszti csak idén tavasszal jelentkeztek önkéntesnek, de máris
rengeteget segítettek nekünk. Jöttek fát pakolni (faelgázosító kazánnal
fűtünk), képzésekre ebédet készíteni, kertészkedni, Kukabúvárt postázni,
mágnesezni (ezt csak a beavatottak értik), és infopultozni
rendezvényekre. Ezúttal őket kérdeztük meg, hogy hogyan s miért is
lettek önkéntesek.
Kriszti
2009-ben kezdődött minden. Kedves barátnőmmel, Erikával elkezdtünk járni a HuMuSz estékre. Egyre érdekesebb és izgalmasabb témákat hallhattunk. 2010-re forrott ki a gondolat: mi lenne, ha tevőlegesen is részt vennénk a csapat munkájában.
Az önkéntes munkát szívesen vállaltuk. A fejemben az járt hogyan tehetnék többet a környezetemért. Adva volt tehát egy szervezet és adva volt rengeteg időm. „Mit tehettem hát!?” - beálltam az önkéntesek sorába.
Rögtön egy képzésen vehettem részt, mert a infopultos munkához, amire jelentkeztem, erre szükség volt. Nagyon tetszett a lehetőség, hogy rögtön továbbképezhetem magam. Örülök, hogy így tettem. A tudás mellett az is számít, hogy találtam olyan embereket a „világban”, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyok. És ráadásul még kedvelnek is.
Erika
Számomra nagy öröm, hogy ha önkéntesként is, de dolgozhatom a HuMuSz-nak és részt vehetek a környezetvédelemmel kapcsolatos munkájukban. Már korábban is szerettem volna mélyebb tudást szerezni ebben a témában, így pont jól jött, hogy az önkéntes képzés során sok mindent megtanulhattunk, amivel hitelesebben tudjuk képviselni azt a szellemiséget, amit a HuMuSz képvisel. Különösen szimpatikus, hogy itt a munkából mindenki kiveszi a részét, tehát mindenki egyenlő.
