Újrahasznosítás

Zöldítő reklám?

Olvasóink észrevételeit kértük legutóbbi számunk cikkével kapcsolatban, sajnálatosan csak egy olvasónk reagált: a Dunapack elnök-vezérigazgatója, aki magára vette a cikkben foglaltakat. Továbbra is kíváncsiak vagyunk, hogy a "mezei" polgárok mit gondolnak a vitatott kérdésről!

Sulireklám

A gyerekeket célba vevő reklámokat a Gazdasági reklámtörvény (Grtv.) és a Reklámetikai Kódex szerint is fokozott gondossággal kell megszervezni, lebonyolítani. A gyerekek (fokozott védelem alatt álló jogalanyok) normális fogyasztási folyamatában elsősorban a szülői felelősségnek, példamutatásnak van jelentősége. Alapvetően az ő egészséges életmóddal kapcsolatos nevelési elképzelésük, elveikhez (és pénztárcájukhoz) igazodó vásárlási szándék a meghatározó. Ezek érvényesítése azonban nem is olyan egyszerű, hiszen a gyermek ideje nagyobb részét az iskolában tölti. Az iskolai reklám éppen azért veszélyes, mert a szülők szempontjából legtöbbször ellenőrizhetetlen, a gyerek szempontjából pedig kikerülhetetlen. A gyereknek kötelező iskolába járni és kénytelen bámulni a falra kitett reklámokat. Magyarán: akarva-akaratlanul hat rájuk.

Szemét ügyek Svájcban

Az Öko-fórum Alapítvány és a svájci OeHH által közösen szervezett, igencsak emlékezetesre sikeredett tanulmányút során, az irigylésre méltó komposztálási rendszereken túl (lásd KukaBúvár 2004. õsz), láttunk azért mást is Svájcban. A helyi hulladékgazdálkodás jellegzetességeit többek közt hulladékégetõben, hulladékudvarban, utcai gyûjtõpontoknál, civil környezetvédõ szervezetnél, boltokban és szelektív gyûjtési programban részt vevõ háztartásoknál tett látogatások során térképezhettük fel.

A Smaragd sziget hulladékai

"A XX. század második felének eldobó kultúrája fölött tovább már nem lehet szemet hunyni!" - olvashatjuk Írország Környezetvédelmi Felügyelõségének 2000-es kiadványában. A Felügyelõség, továbbiakban EPA (Environmental Protection Agency), 1992-ben alakult a környezetvédelmi felügyelõségrõl szóló írországi törvény keretében. E szervezet felelõs a nagyobb cégek, gyárak mûködésének ellenõrzéséért, valamint az országos szintû hulladékfeldolgozó üzemek és égetõk számára kiadandó mûködési engedélyek odaítéléséért.

Ahogy a hollandok csinálják

Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!

Egy(-két) amerikai háztartás

Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.

A fenntartható jövő felé

Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.

Szlovák helyzet

A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.

Szállodai környezetvédelem

A szakemberek elõrejelzése meglehetõsen rémes képet mutat: kis hazánk a fogyasztás mókuskerekét hajtva 2008-ra nagyjából 5,2 millió tonna települési szilárd hulladékot állít majd elõ évente, azaz majdnem egy kerek millióval többet, mint most. Hogy hova tesszük ezt a szemetet? Ó, hát az nem gond! Vezetõink elgondolása szerint lesznek majd regionális lerakóink meg jó kis égetõink. Ezek a "megoldások" -- melyek nem igényelnek gondolkodást, fantáziát, elõrelátást, elkötelezettséget, csak egyszeri befektetést -- aztán nyelik majd a jóléti életforma végtermékeit. Ott van persze még a "megelõzés" szó is, amit mindenki -- még frissen munkába állított hulladéktörvényünk is -- vadul emleget, de úgy tûnik, a megvalósítás túl bonyolult számukra. Akadnak azonban, akik felismerik ennek jelentõségét (már csak gazdasági megfontolásokból is), ilyen például a budapesti Flamenco Szálloda. Az alábbiakban sok pozitív példát mutatunk be arra, hogyan lehet környezetkímélõbb módon mûködtetni egy szállodát, a vendégek kényelmének megõrzése mellett.

Oldalak