Fel sem tűnt, hogy önkéntes lettem

Sokoldalú segítőnk: Molnár András
Év: 
2010
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Molnár András

Molnár AndrásSokoldalú segítőnk: Molnár András

 

A Humusszal gimis koromban találkoztam először, amikor egyik tanárom Humuszos filmekkel próbált minket zöld útra terelni. Egy évvel később már a Műegyetem padjaiban ültem, azóta is környezetmérnöknek készülök. Kis idő múlva megismerkedtem a BME Egyetemi Zöld Körrel (EZK), aminek 2008 óta tevékeny tagja vagyok. A Humusszal az EZK-nak köszönhetően találkoztam újra, Zui - Portik-Bakai Zsuzsa, a Humusz koordinátora - sokat mesélt a szervezet munkájáról. 2010 elején részt vehettünk a Nulla Hulladék Hálózat képzésein, és örömmel vállaltam a Kör „képviseletét”. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a műhelymunka után jókedvű hangulatban szedjük le az asztalt és mosogatjuk a bögréket-tányérokat – olyan természetes volt ez, hogy fel sem tűnt, hogy „önkéntes” lettem. A vidám és szakmailag is érdekes beszélgetések, valamint a Humusz munkája és hangulata meggyőztek arról, hogy vállaljak több feladatot a szervezetnél: elvégeztem a standolós képzést, és korábbi diákújságíró múltam is igyekszem feleleveníteni.

Az önkéntesség 2009 óta nem csak mellékszereplő életemben, hiszen felelek az EZK kapcsolattartási ügyeiért, közel egy éve foglalkozom a TVE Zöld Térkép projektjével, és nagy öröm, hogy ilyen sokféle módon segíthetek a Humusznak is, ahol egy igazán jó csapat tagja lehetek. Az önkéntes munkával mindenki nyer: jól érezzük magunkat, hasznos dolgokat csinálunk, eredményeket érünk el, érdekes embereket ismerünk meg és nem utolsó sorban fejlődünk, tanulunk egymástól.