Marketingre márpedig szükség van!?

  • 2008. március 06.
  • humusz
2005.karcsony3_120Manapság már mindenki eladni akar. Kalmárkodunk, hogy megéljünk. Eladjuk az idõnket, az erõnket, a tudásunkat. Nincs is ezzel semmi baj. A baj csak akkor kezdõdik, ha már kufárok vagyunk. Ha csak a pénz számít. Ha a dolgok értékét már csak az árukon lehet lemérni. Mozsár Gabi vitaindítója

 

Balla D. Károly

A kufár

És bár lehettél volna, mint az angyal,
olyanná lettél mégis, mint kufár,
aki a bajban üzletet kinál
hízelgő hangon, szenteskedő arccal,

de lelke ferde, nézése is kancsal
- nem kell a kegy, csak százalék, felár!
Hiába mennél, ő előtted jár,
s ha nem vigyázol, bűnödön rovancsol.

Reményed lesz a válthatatlan zálog
és rávesz majd, hogy árverezd halálod.
Már benned van a kalmár képű végzet,

vezérel, mintha lenne fővezéred,
igába hajt és mégis ő zokog:
időtlen malmot nyomni lesz sorod.

(2006)


Megjelent: Debreceni Disputa, 2006/06



Amikor már semmit nem tudunk eladni, amire igazán szükségük lehetne másoknak, akkor megteremtjük rá mi magunk az igényt. Elhitetjük velük, hogy anélkül, amit mi kínálunk, nem lehetnek boldog, sikeres emberek. Ezért van szükség a marketingre.

Ne legyünk persze igazságtalanok. Nem minden marketingeszköz tesz kufárrá. Csupán azok, amelyek manipulálnak, amelyek olyan dolgok megvásárlására vesznek rá, amikre igazából semmi szükségünk. Mindezt olyan eszközökkel érik el, amelyek a legalapvetőbb emberi szükségleteinkkel játszanak: a szeretet, a biztonság, az egészség, a szabadság utáni vágyunk kihasználásával.

Miért bűnös dolog ez? Mert olyan elvárásokat, igényeket gerjesztenek, amelyeknek sohasem fogunk megfelelni. Sohasem leszünk olyan szépek, fiatalok, gondtalanok, mint a reklámok modelljei. Sohasem fogjuk elérni azokat az ábrándképeket, amiket elénk vetítenek. Vagy ha mégis, hát jönnek újabbak. Még szebbek, még jobbak.

Mi pedig - megszakadunk bár miatta - de kergetjük az ábrándokat. Közben pedig rosszul érezzük magunkat. Azt gondoljuk, hogy még többet kell fogyasztanunk. Eközben olyan erőforrásokat használunk fel, amelyek nem a mieink. Másoktól vesszük el az életteret, a levegőt, a vizet, a tápanyagot. Hiszen már régóta nem csak a saját erőforrásainkat bocsátjuk áruba.

Miért nem szállunk hát ki ebből a játékból? Miért olyan nehéz észrevenni a manipulációt? Pontosan azért, mert a reklámok a legelemibb ösztöneinkre hatnak.

A marketing alapelve, hogy nem szolgáltatást, terméket, árut kell eladni, hanem megoldást kell kínálni egy problémára. Ha netán nincs probléma, akkor kreálni kell egyet! Számtalan „szebbnél-szebb" példa van erre. Talán a legvisszatetszőbb, amikor gyerekeket próbálnak manipulálni. Álljon itt egy idézet kedvenc agymosó művemből:

„De neked van egy Apukád és egy Anyukád, akik szeretik egymást. És egy Windows otthoni szervered. Ugye boldog vagy így?" A teljes gyerekkönyv itt található.

Mit tehet egy civil szervezet az ilyen típusú reklámok, a manipulatív marketing ellen? Mit tehetünk, ha szeretnénk kiszállni ebből a játékból? Mit tehetünk, ha azt szeretnénk elérni, hogy mások is kiszálljanak?

Azt hiszem, egyetlen lehetőségünk van. Meg kell tanulnunk és alkalmaznunk kell azokat a marketing-eszközöket, amikkel eljuthatunk mi is az emberekhez. Meg kell tanítanunk az embereknek azt, hogy hogyan vehetik észre a manipulációt, hogyan tudnak ellenállni a „visszautasíthatatlan" ajánlatoknak. Mindezt úgy, hogy nem alkalmazzuk azokat az eszközöket, amiket nem tartunk etikusnak. Mert a cél nem szentesíti az eszközt.






Hozzászólások

A szerdai előadás HuMuSz Házban feszegetett hasonló kérdéseket is. Például azt, hogy mivel lehet hatni az emberekre. Novák Péter is azt mondta, hogy csak a gyerekekre lehet hatni érzelmekkel, a felnőtteket már csak a pénztárcájuk érdekli. Szerintem ez nem egészen így van. Tény, hogy a pénztárca erős érv. Tény, hogy az értelemre hatni nagyon sziszifuszi munka. De ha az anyagi érdekek pont az ellenkező irányba hatnak, akkor csak az érzelmek azok, amikre hatni lehet. Szerintem ez működik azért a felnőtt társadalomnál is, hiszen azért a legtöbbünknek van gyereke, unokája, felelősséget érzünk a jövő iránt. Ha mi egy olyan világ ellen szeretnénk fellépni, ahol csak a pénz az úr, akkor nem használhatjuk a pénzt eszközként, nem hivatkozhatunk az anyagi érdekekre. Illetve igen, de az csak egy rövid távú eredmény lehet. Egy jó filmmel, könyvvel, előadással, akcióval, humorral, megdöbbentéssel sokmindent el lehet érni. Hogy a multik ellenfelek? Igen, azok. De mi lenne, ha nem így állnánk hozzájuk? Mi lenne, ha nem mindig a rosszat látnánk meg? Mi lenne, ha a jó példákat is megmutatnánk, hogy mások tudják követni? Nekem erre is szép példa volt a szerdai előadás.

Sziasztok! Szerintem sem igaz, hogy a felnőttekre csak a pénztárcájukon keresztül lehet hatni! Én hiszek abban, hogy az emberek nagy többsége nem hülye. Egyszerűen csak nem törödnek olyan dolgokkal, amivel pedig kellene. Vagy mert nincs idejük, vagy mert fel sem merül bennük a kérdés. Pl. az, hogy miért lehet egy csomó élelmiszert hetekig vagy hónapokig hűtés nélkül is eltartani (pl. lekvárral töltött csokik és sütik), amikor ha én magát a gyümölcsöt összetöröm és szobahőn hagyom, akkor másnapra bepenészedik. Jó, tudom ezekben a termékekben egyáltalán nincs gyümölcs vagy csak nyomokban, de cukor az van bőven, ami mindenfajta mikróba ideális táptalaja. És természetesen elképesztő mennyiségű tartósítószer, hiszen ezért "fogyasztható" hetekig. Ettől a felismeréstől már csak egy ugrás az, hogy vajon ezek a tartósítók mennyire károsak az emberi szervezettre, ha az egyébként elképesztően életképes mikróbákat így ki tudják csinálni. Természetesen nem akarom oldalvágányra vinni a társalgást, ezt csak példaként hoztam fel. Nem hiszem ugyanis el, hogy egy ilyen, az emberek értelmére ható üzenet, ha jó formában juttatják el, teljesen hatástalan maradna.

Kedves Nemes! Bocsásson meg, hogy lehűtöm! A szárazsütemény azért áll el hetekig, mert száraz. A mikrobák élettevékenységéhez vízre is szükség van. Ha ezt elvonjuk az élelmiszerből, nem romlik meg. Gondoljon csak a lisztre, vagy az aszalt gyümölcsökre, amelyekhez az égvilágon semmi adalékot nem kell használni! Elegendő a gyümölcsöt rovarháló alatt (a higiéné kedvéért) a napon megszárítani. Hasonló módon eláll az agyoncukrozott, vagy az agyonsózott étel is (pl. a kandírozott gyümölcsök, sózott húsok). A cukor, vagy a só ugyanis leköti a vizet, ezért nem tudnak a mikroorganizmusok elszaporodni. Egyebekben valóban lehet borzalmas élelmiszereket kapni, de nem kell föltétlenül mindenben ármányt látni.

Kedves József! Meg van minden bocsátva! (Bár most egy kicsi fázom!:) De! Ki beszélt itt száraz süteményről? Én biztos nem! És sózott húsról, valamint kandírozott gyümölcsről sem. Amiről én írtam az a cukros szirupokkal és zselékkel töltött csokik és sütik voltak. Nagyjóból tisztában vagyok, hogy mire van szüksége a mikroorganizmusoknak, hiszen 8 évet dolgoztam velük. Tudom jól milyen körülmények között szaporodnak és mikor nem. Egyébként ajánlom mindenki tegyen egy próbát! A gyümölcsös példánál maradva, törjön össze néhány szem szamócát vagy málnát és hagyja szobahőn állni 24 óráig! Szúnyoghálóval vagy anélkül. A száraz sütik, sózott hús teljesen más tészta. Ott valóban a víz hiánya megakadályozza a mikroorganizmusok szaporodását. Ott valóban nincs ármány tartósítószer téren! Va viszont más adalékanyagok formájában. De az egy más tészta.

Legeslegjobb módszer a manipuláló reklámok és gyermekhülyítő termékek ellen: Ki kell dobni a televíziót a KUKÁBA! Nálunk ez bevált nincs reklám nincs kényszer vásárlás, csak ami kell azt veszük meg, a gyerekek elkeztek könyvtárba járni falják a szépirodalmat, sokat beszélgetünk, kártyázunk! Esténként teljes nyugalomban térünk nyugovóra, nem dühösen az aznapi híradó miatt! Ezt ajánlom mindenkinek, próbálja ki csak pár napig! TV-t a KUKÁBA!!!!

Kedves Orsi! Körül vagyunk véve reklámokkal, nem csak a televízióból jönnek. Egyébként a televízió nem ördögtől való dolog, sőt, az, és a rádió nagyszerű vivmányok, csak rosszra használják őket. (Amúgy nekem sincs tévém, amióta az UPC monopol helyzetbe került.) Inkább lobbizni kell szabályozásért.

a TV-t ne a kukába! ;-) tudunk egy jó helyet, ahol hasznosítják.

Üdvözlök mindenkit! Igaza van humusz-nak, persze, hogy nem szószerint értettem a kukát, és természetesen mi sem kidobtuk a kukába, képletesen gondoltam, hogy teljesen kiiktattuk az életünkből! Kedves Józsefváros! Neked is igazd van tényleg körülvesznek minket a reklámok, de talán a televízióból jön a legtöbb szenny! Itt faluhelyen, ahol élünk, körbeölel minket a nyugalom! Nem szembesülünk nap, mint nap a reklámkampányok plakátjaival!Bár elég közel vagyunk Budapesthez!

Sziasztok! Megfogott a téma és szeretném közreadni egy áltlam olvasott cikk tanulságát. (A cikket nem tettem el sajna) Egy iskolában (talán Angliában) a tizenéves gyerekeknek összeállítottak egy olyan órát, ahol a reklámokról volt szó. Levetkőztették a reklámok hatásmechanizmusát, megvizsgálták a gyerekekkel közösen a manipuláció fínom, beépített eszközeit. Valamennyi idő, talán egy hónap után ellenőrizték a kísérlet eredményét. A kísérletben rész vett gerekekre a reklámok több min fele olyan hatékonysággal hatottak, mint kortársaikra. Lehet, hogy a méregdrága reklámkampányok helyett egyszerűen csak józanul el kellene beszélgetni a gyerekekkel és ki kellene nyitni a szemüket?

Szerintem biztos, hogy ezt kellene tenni. Csak sokszor mi, felnőttek sem vagyunk tisztában a reklámok manipulációs technikáival. Ezért is írtam, hogy meg kell tanulnunk a marketinget.

Oldalak

Új hozzászólás