Ivókút az iskolában

Nagy Andrea: Honnét jött az ivókút ötlete?

Hutai László: Mivel a Karinthy Frigyes Gimnázium két tanítási nyelvű középiskola, így gyakran járunk külföldre, Angliába, Amerikába, Németországba. Alkalmunk van megismerni más országok oktatási rendszerét és azokat a felszerelési tárgyakat, oktatási eszközöket is, amelyek ott beváltak az iskolákban. Az Egyesült Államok iskoláiban a hűtött vizet adó ivókút olyan alapvető felszerelési tárgy, mint nálunk a kézmosóhely. Ezt bármelyik amerikai filmben, ahol iskolát mutatnak, lehet látni. Minden oktatási intézményben és a legtöbb nyilvános helyen (színházban, múzeumban, templomban stb.) szinte minden folyosón vagy legalább emeletenként van egy ivókút, amelyik nem csak közönséges csapvizet ad, hanem szűrt és hűtött csapvizet. Megfigyelésem szerint a magyar gyerekek sokszor azért nem hajlandók azt a vizet inni, ami a csapból jön, mert az télen túlságosan hideg, nyáron meleg, és sokszor bizony előfordul, hogy kicsit „csőíze" vagy esetleg klóríze van. A jó ivókút vize temperált és ami ennél is fontosabb, garantáltan kristálytiszta és egészséges, kiválóan megfelel a legkényesebb igényeknek.

Egy iskolában, a folyosón felszerelt eszköznek ezen túl még számos más követelménynek is meg kell felelnie, például balesetvédelmi szempontból (legömbölyített élek, sarkok). Arra is figyelni kell, hogy a játékos kedvű gyerek ne tudja kispriccelni belőle a vizet. Fontos szempont - és az EU-s követelmények is előírják -, hogy kerekesszékkel is alá lehessen állni a kutaknak, tehát hogy mozgássérültek is kényelmesen használhassák ezt a szolgáltatást.

Az iskolánkban felszerelendő kutak beszerzéskor nagyon céltudatosan pontosan azt a fajta típust kerestem, amelyik Amerikában a legjobbnak tűnt. Nem könnyen, de sikerült találnom egy céget, aki vállalta a kút behozatalát és forgalmazását. A cégvezető szerint elég lassan indul be ez az üzlet, ugyanis ma Magyarországon van egy nagyon erős lobbi a ballonos ásványvizek irányába. Az nyilván teljesen más üzleti modell. Viszonylag olcsón meg lehet szerezni a hűteni-fűteni tudó adagolóberendezést, hiszen ezt a szállító cég támogatja, de utána a forgalmazó hozza majd a ballon utántöltéseket - persze azt már jó pénzért.

A vízvezetékre szerelt ivókutat pedig egyszer felszerelteti az ember, onnantól kezdve praktikusan ingyen jut hozzá a tökéletesen szűrt, nagyon kellemesen fogyasztható csapvízhez. Csupán annyi tennivaló van vele, hogy a szűrőket (üledékszűrő és aktív-szén szűrő) időnként - mondjuk félévente - ki kell cserélni. Például nyári szünet után, amikor az iskolában hosszú ideig nem használják a berendezést, érdemes ezt megtenni. Egy-egy ilyen szűrő bagatell összegbe, pár száz forintba kerül.

N. A.: Hogyan valósították meg a kutak telepítését az iskolában?

H. L.: Önerőből, az iskola megtakarított pénzéből vásároltuk a kutakat. Fölszereléssel együtt nagyságrendileg 150 000 forintba került egy ilyen berendezés. Ha fölállítunk egy ballonos ásványvíz automatát, akkor a készülék megvásárlásán vagy bérlési költségein túl az utántöltés folyamatosan pénzbe kerül, 1500-2000 forint egy nagyjából 20 literes ballon, amiből kutanként és naponként legalább egy kiürülne. Nem beszélve arról, hogy az utántöltők szállításával terheljük a környezetet is, hiszen azt autóval hozzák a helyszínre és nem csővezetéken érkezik.

Nekünk onnantól kezdve, hogy az ivókutat felszereltettük, azok fenntartása szinte nem kerül semmibe. A felhasznált víz díja minimális, a kisméretű hűtő, ami a készülékben van, ugyan fogyaszt némi áramot, de olyan konstrukció, hogy nagyon ritkán működik, mert egy jól szigetelt öt literes tartályban tartja az előre lehűtött hideg vizet. Ez olyan, mint egy fridzsider, és csak amikor ebből kifogy a víz, akkor kapcsol be a hűtés.

N. A.: Itt az iskolában hány ivókút működik?

H. L.: Első körben kettőt szereltettünk fel, hogy teszteljük a használatát. Ezeknek olyan nagy volt a sikere, hogy már szinte vicces jelenetek is lezajlottak. A takarító nénik délutánonként sorban álltak rekeszekkel, és másfél literes ásványvizes üvegekkel „fejték le" a kút vizét, hogy vigyék haza ivóvíznek, levesnek meg teának, mert rájöttek, hogy az így kapott víz sokkal jobb ízű és egészségesebb is, mint a közönséges csapvíz. Aztán arra gondoltunk, hogy az nem szerencsés, hogy a hűtött vizet viszik haza rekesz-számra, mert így a hűtésre fordított energia veszendőbe megy. Úgyhogy végül beszereztünk egy olyan kutat is, amelyik ugyanúgy megszűri a vezetékes vizet, mint a prototípusok, de sokkal nagyobb az átmenő teljesítménye, viszont nincs benne hűtő. Így gyorsabban megtelik egy másfél literes palack, és nem kell energiát pazarolni az otthonra szánt víz hűtésére. Ezt a készüléket az ebédlőbe szereltük fel, ezzel töltik a gyerekek a kancsókat, és a takarító nénik is onnan szerezhetik be a vízutánpótlást.

Mint biológia szakos tanár mindig nagyon bosszankodtam azon, hogy a diákok a büfében vásárolt kólával, jeges teával vagy egyéb cukros löttyökkel járkáltak a folyosón, az ujjuk közé akasztva a fél literes üveget. A kutak felszerelése után pár hónapon belül megváltozott ez a kép. A szünetben ugyanis sokan megtöltik a kútból nyert hideg vízzel az üvegüket, nem költenek üdítőre. Bízom benne, hogy egy kicsit átalakult a szemléletük is.

Végül a negyedik kút a másik épületünkbe került, éppen azoknak a gyerekeknek a kérésére, akiknek az órái túlnyomórészt ott vannak. A folyosón áll egy régi kóla automata, és ezzel szemben szereltük fel ezt az új vízadó helyet. Itt érdekes megfigyelni, hogy mekkora az a társaság, aki még mindig 180-200 forintért veszi meg a fél literes kólát, és mennyivel többen vannak, akik már a kútnál töltik meg az üvegüket.

N.A.: Láttam, hogy van az iskolában büfé. Ott érezhető volt változás az üdítővásárlás mértékében?

H.L.: Természetesen megfigyelhető egy visszaesés, hiszen aki a palackját a kútnál tölti meg, az kevesebb kólát vásárol a büfében. De ebből szerencsére nem lett harag, sőt... Nekünk nagy szerencsénk van az iskolai büfét üzemeltető hölggyel, mert - bár nyilván ő is a piacról él, és neki is hasznot kell teremtenie ebben a büfében, - abban tökéletesen egyetértünk, hogy elsősorban a gyerekek érdekét kell szem előtt tartani. Ez másban is megmutatkozik. Például ő maga döntött úgy, hogy bizonyos egészségtelen termékeket nem árul (például chipset és nyalókát). Nyilván azt nem lehet megtenni, hogy kólát vagy jeges teát egyáltalán ne áruljon, de a polcokon a szem előtt lévő, jól látható helyen az ásványvíz, a rostos üdítők, gyümölcs, almachips, szárított gyümölcsök találhatóak. Még arra is figyel, hogy a szendvicsek teljes kiőrlésű, viszonylag kevés sóval készült, egészséges pékáruból készüljenek.

Számomra is meglepő volt, hogy egy szülői választmányi ülésen (ez egy olyan iskolai fórum, ahova minden osztály szülői testülete delegál egy-egy tagot) az egyik napirendi pont az iskolai büfé kínálatának szülők általi elfogadása volt. Az itt megjelentek kifejezetten kérték, hogy kóla illetve kávé termékek is legyenek az iskolabüfében. Azzal indokolták, hogy ha a gyerek ilyet akar inni, azt úgyis beszerzi máshonnan. Jó esetben a sarki boltból és nem egy közeli „vendéglátóipari egységből". Másrészt hogy ne otthon igyon meg a gyerek az iskolába induláskor három adagnyi kávét, hanem - hogyha úgy alakul, hogy nagyon álmos -, akkor itt fogyaszthassa el a kapucsínóját az iskolai büfében.

N. A.: A szemét mennyiségének változása érezhető volt? Kevesebb műanyagpalackot dobtak ki a gyerekek?

H. L.: Nézze, az az igazság, hogy csinálhatunk mi bármit, rengeteg ilyen típusú szemét keletkezik egy iskolában. Nem rajtunk múlik, ez a modern világ egyik rákfenéje. Nekünk itt a Karinthyban viszont már régóta szívügyünk, hogy a hulladékokat legalább szelektíven gyűjtsék tanárok és diákok egyaránt. Ennek egyik fontos eleme, hogy a pillepalackokat ne csak elkülönítsük a szemét többi részétől, de tapossuk is őket össze kidobás előtt. Az erre való rászoktatást nem lehet elég korán kezdeni.
Augusztus végén volt az ismerkedési táborunk Sátoraljaújhelyen azoknak a gyerekeknek, akik tulajdonképpen még el sem kezdtek járni az iskolánkba. Az egyik első dolog volt, amit kértünk az ottani gondnoktól, hogy minden egyes szemetes mellé, ami a tábor területén található, tegyen oda egy külön zacskót, amiben a pille palackokat összetaposva gyűjthetjük. Ha ezt már ott, a táborban megszokják a fiatalok, utána már természetessé válik ez a viselkedés később az iskolában is. A táborban csak egy kézmozdulat, hogy a szemetesbe dobja vagy a mellette lévő zacskóba, itt az iskolában már lehet, hogy elviszi akár 30-40 méterre is, mert ott van a sárga pillepalack gyűjtő. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor nagyon nagy lépést tettünk előre ez ügyben.

N. A.: Más iskoláknak mit javasol, hogyan kezdjenek bele egy ilyen ivókút beszerelésbe?

H. L.: Tudom, hogy sokan idegenkednek a csapvíztől. Most, amikor a legkisebb falusi ABC-ben is legalább tucatnyi különbözőféle ásványvíz kapható, nem túl „trendi", ha valaki a „csapból iszik". Ennek ellenére állítom, hogy bárkit meggyőzhet egy egyszerű próba. Ha valakit érdekel, szívesen megmutatjuk az érdeklődőknek, hogyan működik egy ilyen kút a hétköznapokban. Örömmel látunk mindenkit, akik ide szeretne jönni, megnézni üzem közben, megkóstolni a kútból jövő vizet. Magyarország legtöbb településén, amióta csak vezetékes víz van, büszkék lehettek atyáink a csapvíz minőségére. Sok helyen artézi víz minőségű, amit így ihatunk. Sok Európai település lehetne boldog, ha olyan minőségű és tisztaságú víz folyna a csapból, mint például Budapesten. Ha ezt a minőséget még mechanikailag és mikrobiológiailag is megszűrjük, és tökéletes hőmérsékletűre hűtjük, akkor már tényleg minden szempontból felveszi a versenyt az ásványvizekkel. Erre szolgál ez a kis szerkezet.

Távol álljon tőlem, hogy reklámot akarjak csinálni a cégnek, aki ezt a kutat Magyarországon forgalmazza, de ha valaki megkérdezi tőlem, akkor szívesen elmondom az elérhetőségüket, mert nagyon meg vagyok elégedve a termékkel és a szolgáltatásukkal.

N. A.: A már elhangzottakon kívül van még olyan környezetbarát megoldás itt az iskolában, amit érdemes lenne megismernie a többi intézménynek is?

H. L.: Sok minden van... például volt egy pályázat, amin napelemeket nyertünk. Ezeknek az összegyűjtött energiáját a tanáriban az órarendet megvilágító lámpához használjuk fel.

Amikor fölújítottuk az iskolában a tornatermi öltözőket, olyan bojlereket szereltettünk be, amelyek nem csak elektromos úton tudják felmelegíteni a vizet, hanem az épület fűtése is átvezetődik rajtuk egy hőcserélőn keresztül. Így anélkül, hogy egy forintnyi áramot fogyasztanánk, kb. 40 fokos vizet tudunk előállítani a zuhanyozáshoz a jóval olcsóbb fűtési energiát használva. Tehát az ősz végi, téli hónapokban a bojlerekben levő víz elektromos melegítése már 40 fokról indul. Az így előállított 60 fokos víz sokkal környezetkímélőbb és gazdaságosabb módon készül. Ezek a bojlerek azt is tudják, hogy a később telepítendő napkollektorokon keresztül felmelegített vizet is átáramoltassunk rajtuk. Sajnos napkollektorra még nem volt pénzünk, de remélhetőleg előbb-utóbb majd nyerünk valami erről szóló pályázatot, és akkor semmi mást nem kell tennünk, csak kihelyezni a kollektorokat a tetőre, és rákötni erre az előkészített vezetékre. Onnantól kezdve nyáron a napkollektorból, télen a fűtésből tud olcsó energiát szerezni a bojler. Négy öltöző van, ez négy darab 300 literes bojlert jelent. Jelentős energiaköltséget lehet így megtakarítani.

Az épületünk 22 évvel ezelőtt épült. Az akkori technológiának megfelelően a legtöbb helyen még mindig a régi, fénycsöves lámpatestek világítanak. Minden alkalommal, amikor sikerül egy kis pénzt szerezni, hogy egyes vizesblokkokat vagy tantermeket felújítsunk, akkor az álmennyezet cserével párhuzamosan energiatakarékos világítótesteket is szereltetünk be. Ezekből is olyat, amik elég jó minőségű fényt adnak ahhoz, hogy hosszú ideig normálisan lehessen mellettük tanulni, dolgozni. Fontos, hogy nem a legolcsóbbat kell választani, hanem mindig az ár-érték arányt nézni, mert a legolcsóbb megoldás valószínűleg olyan lesz, hogy világít, világít, de hamarosan megfájdul az ember szeme tőle.

Vizesblokk felújításakor figyelünk arra, hogy a WC öblítő tartály infra-érzékelős legyen, tehát a kézzel is indítható öblítésen túl a fülkéből való kilépéskor egy önműködően aktivizálódó elektromos szelep mossa át még egyszer a kagylót. Így a toalett higiéniájának fenntartása mellett elkerülhető a hagyományos, lassan elvízkövesedő tartályból szivárgó víz pocsékolása. A régi vécéknél, ahogy korosodtak az alkatrészek, szinte naponta kellett szerelni valamelyik tartályt, amiből folyamatosan zubogott a víz.

Ezek persze kicsi lépések, de pénz híján az ember ilyen apró lépésekkel tudja lassan minden területen megvalósítani a környezetbarát megoldásokat. A sok kicsi sokra megy elv alapján előbb utóbb sikerül majd minden fontos újítást meghonosítani az iskolánkban.
A diákjainkba nagyon erősen be kell építeni annak az igényét, hogy a környezetünket minden területen lehet és kell védeni, óvni. Ez egyrészt a saját közvetlen érdekünk is, de - akármennyire is közhelynek tűnik -, a ma embere egyre jobban szembesül azzal, hogy már nem is az unokáinknak, de a gyerekeinknek kell őrizgetnünk a még megmenthető világot. Ha sikerül ezt megértetni a tanítványainkkal diákként, akkor felnőttként, későbbi döntéshozóként nagy valószínűséggel egy kicsit gondosabban fogják szemlélni és főleg óvni a rájuk bízott környezeti értékeket.

Az ivókutakat forgalmazó cég elérhetősége: Konstrumker Kft. telefonszám: 1/239-2322 honlap címe: www.konstrumker.hu