Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az égetők új generációja

  • 2008. szeptember 16.
  • humusz
szuhi_120

Közmeghallgatás Szentgotthárdon Külföldrõl már jó ideje szivárognak a hírek az égetõk új generációjáról, és az azokat követõ botrányokról. Az új hullám immáron elérte kis hazánkat is. Ezek igazából nem is égetõk, hanem energiatermelõ üzemek - állítja az ipar. A valóság azonban az, hogy ezek még az égetõknél is rosszabbak. Szuhi Attila jegyzete

Szervezetünket 2007 nyarán egy sajóbábonyi önkormányzati képvisA pirolízis üzemek műszaki értelemben valóban nem tekinthetők hulladékégetőknek, hiszen a hulladék elbontása oxigénszegény környezetben történik. A lényeg azonban ugyanaz. A hulladékot hő hatására elbontják, és az ebből keletkező termékeket a pirolízisgázt vagy olajat motorokban elégetik. A kibocsátások és a szemlélet megegyezik az égetőkével, csak ez környezeti szempontból még rosszabbnak tűnik mint az égetés. De lássuk a konkrét ügyünket!

2007 nyarán egy sajóbábonyi önkormányzati képviselő kereset meg minket azzal, hogy a településen egy újabb hulladékégető létesítését tervezi a Piro-Energia Kft. A tervezett beruházás a képviselőt aggodalommal töltötte el, hiszen a településen már működik két égető. A harmadik megépültével talán már valamilyen toplistán is szerepelhetne a település... A képviselő abban kérte a HuMusz segítségét, hogy egy szakértővel átnézve az anyagot kiderüljön, jelent-e bármiféle kockázatot az égető a településre nézve. A telefonbeszélgetést követően megkaptuk a cég által benyújtott előzetes vizsgálati dokumentációt, valamint a projektismertetőt. Mivel az eljárás előzetes szakasza már lezárult, ezért az ügybe nem jelentkeztünk be ügyfélként, csupán a képviselő részére hat oldalban összefoglaltuk a megkapott dokumentumokról a véleményünket.

Az előzetes vizsgálati dokumentáció, melyet egy debreceni cég készített, az egyik legszínvonaltalanabb ilyen jellegű anyag volt, amelyet eddig láttunk. Az anyag alig húsz oldalon foglalkozik az üzemmel és annak környezeti hatásával. Nem derült ki, hogy ki lesz a technológia szállítója, van-e referenciaüzem, milyen messze vannak pontosan a lakott területek, milyen a jelenlegi levegőállapot, stb. Kifogásainkat összesen 16 pontba gyűjtöttük össze. Az általunk készített vélemény a minket megkereső képviselőt óvatosságra intette az üzemmel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy amennyiben az üzem engedélyezése tovább zajlik, úgy abban - most már időben - részt veszünk, és véleményezzük a dokumentációkat. Erre 2008 tavaszán került sor. Áprilisban a cég benyújtotta az egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációt, a hatástanulmánnyal összevonva. Ezt a dokumentumot a sajóbábonyi képviselő kikérte a Környezetvédelmi Felügyelőségtől, és elektronikus formában elküldte részünkre.

Nos, ez a dokumentáció sem válhat a szerzője dicséretére. A szövegből kiderült, ugyanis hogy a tervezett égetőt - egy pirolízis üzemet - úgy próbáltak engedélyeztetni, mintha az csupán egy tüzelőberendezés volna, holott a hulladékégetésre vonatkozó jogszabály a pirolízist egyértelműen nevesíti, mint olyan technológiát, amelyre a szigorúbb égetős előírások vonatkoznak. Ezzel a trükkel nyilvánvalóan nem véletlenül próbálkozott az engedélykéső, hiszen, kiderült, hogy a pirolízis üzemkibocsátásai a tüzelőberendezésekre vonatkozó határértékeket teljesíteni tudja, de az égetőkre vonatkozókat nem. Ez alapján az egész dokumentáció értékelhetetlenné vált.

Volt azonban még egy probléma, amely a pirolízis mint hulladékkezelési eljárás egész csődjét szemlélteti. Kiderült ugyanis, hogy a hulladék pirolízise során keletkezett termékek dízelmotorokban történő elégetése (és így energia nyerése) igen nagy környezetterheléssel jár. Sokkal nagyobbal, mint amennyit a hulladék pirolízise okoz. Nagyobbal, mint amennyit egy hagyományos hulladékégető okozna. Ez jól mutatja az ilyenfajta technokrata megoldások hibáit a hulladék megelőzéssel szemben.

Az elkészült véleményezést a Válaszúton Alapítvány és a helyi képviselő is beadta, majd szervezetünk is ügyféli jogállást kért az ügyben. Bár az Alapítványt a Felügyelőség nem ismerte el ügyfélnek, a képviselő részéről beérkezett vélemény hatására a céget hiánypótlásra szólították fel a felvetett aggályos kérdések kapcsán. Mivel a cég a kiszabott határidő alatt nem reagált a hatósági megkeresésre illetve mivel az eljárási díjat sem fizette ki, ezért a Felügyelőség az eljárást határozatban szüntette meg. Már nyitottuk volna a pezsgősüvegeket, amikor is szeptemberben megkaptuk a hírt: a cég az utolsó pillanatokban befizette az eljárási díjat a hatóságnak, és a határozatot megfellebbezte, így az ügy tovább folyik.

Hogy mi lesz a végkimenetel azt aligha tudhatjuk, de olyan erős szakmai érvekkel rendelkezünk, ami reméljük elegendő lesz a pirolízis üzem felépítésének megakadályozására. Várpalotán egyszer már nyertek a civilek a szakmai érvekkel. Reméljük most is hasonló eredménnyel járunk.