Vállalkozók

A műanyag csomagolás rossz – de mi van, ha az alternatívák még rosszabbak? A nejlontól való tartózkodás csak akkor számít erénynek, ha körültekintően tájékozódtunk a helyette használt alternatív megoldás környezeti hatásairól.

„A teát egyenesen a fazékba kell helyezni. Se szűrőkkel, se zsákokkal, se semmi mással nem szabad bebörtönözni a teát.” -írta George Orwell 1946-ban. Manapság így lehetne elkerülni, hogy műanyag kerüljön a teafilterből a komposztba. Nagy-Britanniában napi 165 millió tasak kerül a hulladékáramba.

Vegyszermentes háztartást vezetni pénztárca kímélő módon is lehet, nem is túl bonyolult dolog, csak egy csepp odafigyelés és némi kitartás szükséges hozzá. Lássuk csak, mit mivel lehet kiváltani, hogy a konyhapénz se ússzon el és a környezetünk is zöldelljen.

Egy új üzleti modellnek köszönhetően zöldebb lehet a divatipar. A környezettudatosság és a ruhavásárlás eddig nemigen fért meg együtt, hiszen a nemzetközi fast fashion ruhamárkák hírhedtek arról, hogy tevékenységük milyen negatív hatással van a természetre. Egyrészt az óriási alapanyag- és energiaigény, másrészt a több ezer kilométeres szállítás (Kínából, Bangladesből stb.), harmadrészt a gyakran vacak minőség miatt, mert ezek a ruhák pár viselés után legtöbbször a szemétben végzik. Ha meg nem, akkor jó esetben mennek a jótékonysági szervezeteknek, mert a divatcégek folyamatosan azt sulykolják a vásárlókba, hogy kövessék az állandóan változó trendeket. Vagyis amit két hónapja megvett az ember, mert szuperdivatos volt, azt nemsokára ciki lesz felvenni.

2017 legszomorúbb természetfotója egy tengeri csikóhalról készült, amely egy fültisztító pálcikába kapaszkodik. Ez lehetett az utolsó lökés ahhoz a rendelethez, amellyel az Egyesült Királyságban első országként Skócia betiltja a műanyag pálcikás fültisztítókat. Becslések szerint ezzel az egy döntéssel 50 százalékkal csökkenhet a skót háztartásokból tengerbe jutó hulladék mennyisége.

Egy magyar átlagosan évente 379 kiló szemetet termel, vagyis naponta több mint egy kilónyit – derül ki az Eurostat összesítéséből. Ezzel jócskán a 480 kilós EU-átlag alatt van Magyarország, ráadásul a korábbi évekhez képest is csökkent a megtermelt szemétmennyiség. 2005-ben még 460 kiló volt ez nálunk, az unióban pedig fél tonnánál is több, átlagosan 515 kiló.

Valószínűleg mára már senki nem kapja fel a fejét, ha meghallja, hogy valaki albérletben lakik, ez ugyanis teljesen elfogadott, sőt bizonyos helyeken preferált alternatíva is, arra azonban biztos kevesen gondoltak eddig, hogy nemcsak a lakásukat, hanem a benne lévő bútort is lehetne bérelni. Az Ikeának hála a jövőben azonban ez is megtörténhet, a svéd cég vezérigazgatója szerint ugyanis a vásárlók egyre ritkábban érzik azt, hogy birtokolniuk kell ingóságaikat – írja a Telegraph.

Egy kisebb csodával felér, hogy egyáltalán vannak még korallok a világ óceánjaiban. Nem elég, hogy falánk tengeri csillagok és gazdálkodók vegyszerei pusztítják őket, ráadásul a globális klímaváltozás miatt egyre savasabb és oxigénben szegényebb vízben kell túlélniük, most a tudósok még két halálos ellenségüket azonosították.

El kell ismernünk, hogy a műanyag mindenhol körülvesz minket: akár a tengerparton, akár az utcánkban sétálunk, akár az országúton megállunk. Vitathatatlan, hogy a műanyag sok tekintetben hasznos társadalmunk és gazdaságunk számára. De túlságosan nagy az a mennyiség, amelyet mindössze egyszer használunk, utána pedig eldobunk. Ha tiszta strandokat, tiszta óceánokat és tiszta utcákat akarunk látni, ezen változtatnunk kell.

A nyolcvanas években óriási divat volt az Ecseri piacról szerzett ezüst, esetleg alpakka kanálból vagy villából hajlított karperec. Akkoriban még senki nem hívta az ilyesmit upcyclingnak (ejtsd: apszájkling), pedig pont ez volt: így nevezik, ha nemcsak újrahasznosítunk (azaz recycling), hanem magasabb (up), művészi szintre emelünk egy használt, kidobott tárgyat, alapanyagot.