A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelõség november 9-én egységes környezethasználati engedélyt adott ki a Duna Dráva Cement Kft. váci cementgyára részére, amely birtokában a klinkergyártáshoz szükséges hõenergia veszélyes és nemveszélyes hulladékok együttégetésével történõ elõállítására nyílik majd lehetõség.

Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor arról kell tájékoztatnom az Olvasót, hogy a KukaBúvár elõzõ számában közölt írásom már a megjelenés idõpontjában eléggé elavult volt és azóta sok más forrásból is tájékozódhattak a pénzosztási munka viselt dolgairól. (pl. "Kifizetõdik", HVG 1996. november 9. és "A zöld kassza kliensei", 168 óra 1996. november 19.) Örûlni azért nincs okom, mert a sajtó számára nem a környezet és az erõforrások megóvása, hanem a személyi összefûggéseken való csámcsogás tûnik igazán fontos témának. Nem volt ugyanis olyan lap, amelyik a visszásságokon túlmenõen arról írt volna, miért nincs tulajdonképpen Magyarországon hulladékmegelõzés, miért nem kaphat támogatást az újrahasználati rendszerek mûködtetése. Az sem érdekel senkit hogy nem készûl betétdíjas jogszabály, nincs anyagjelölés a mûanyagoknál, nincs választékbantartási kötelezettség a visszaváltható csomagolásokra, hogy a jelenlegi "ökoszabályozás" éppen csak a kibocsátás szerkezetére és mennyiségére nem hat.

Nyíregyháza azon kiváltságos települések körébe tartozik, ahol a szelektív gyûjtõ rendszert évekkel ezelõtt kialakították. A papír-, mûanyag-, üveghulladék szelektív gyûjtése itt megoldható, hiszen a város egész területén jól megközelíthetõ módon ki vannak alakítva ezen hulladékok gyûjtésére alkalmas „zöldszigetek”.

Indulásakor, 1998-ban, 5 éves lépéselõnyben volt Törökbálint szelektív hulladékgyûjtõ rendszere Magyarország más településeihez képest. Az ezredfordulón mindössze tizenegynéhány hazai településen mûködött folyamatosan szelektív hulladékgyûjtés. A településen mára az önkormányzat és a Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület – a szolgáltató közremûködésével – elérte azt, hogy az összes szelektíven elhelyezhetõ hulladék leadható a településen. Természetesen reméltük és vártuk, hogy az EU-ba történõ belépésünk nagy változást hoz az ország szelektív hulladékkezelésében. Ez a változás községünket is elérte. Nagyon hirtelen, és nem egészen úgy, ahogy gondoltuk. Lássuk az elõzményeket!

A múltkori számban beszámoltam a városunkban fennálló állapotokról. Az akkori végkicsengés nem volt túl pozitív. Ha a megelõzésre, a termelt hulladék mennyiségének csökkentésére nem is látni erõfeszítéseket, a kezelés terén várható némi javulás; ezeket gyûjtöttem össze.

"Ha kivágtad az összes fát, és mind megmérgezted a vizeket, rájössz, hogy a pénz nem ehető" - figurázza ki találóan a mindent pénzben kifejező mentalitást ez az indián mondás. Sajnos, az emberek többségét (politikusokat, közembereket egyaránt) csak az anyagiakon keresztül lehet rávenni az ökologikusabb, környezetbarátabb viselkedésre. Jelen cikkünk a víztakarékosságról és a szennyvízkezelésről szól. A víz nagy érték, vigyáznunk kell rá. Előrejelzések szerint a jövőben a háborúk nem az olaj, hanem az ívóviz birtoklásáért fognak dúlni. Az embereket csak gazdasági érdekeltséggel lehet ?meggyőzni? arról, hogy ne veszélyeztessék saját és utódaik ivóvízkészletét. Megmutatjuk, hogy a helyi szennyvízkezelés nemcsak ökologikus, hanem lényegesen olcsóbb is, mint a központi, mind az egyén, mind pedig a település számára. Persze leszámítva azt a globális méretekben mérve szűk kört, akik a mindenáron való csatornázás erőltetésében gazdaságilag érdekeltek.