Környezetszennyezés

A hulladékkezelés egy közös kihívást jelent minden emberi társadalomban. Égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul: salak, pernye, füst (és energia) lesz belőle. A kéményeken át távozó füstöt alkotó részecskék a levegőből kiülepedve a talajba, a növények leveleire, vagy az élővizekbe kerülnek, súlyosan károsítva a környezetet és az élővilágot, benne az embert.


Az égetők legtöbbet vizsgált problémája a légszennyezés kérdése. Rengetek tanulmány ellenére még ma is kevés információval rendelkezünk az égetők kéményén távozó füstgáz pontos összetételéről. Egyes vizsgálatok szerint az égetőből nem a kéményen kikerülő szennyező anyagok mennyisége is igen jelentős lehet.  Egy 100 ezer tonnás égető átlagosan 70 ezer köbméter szennyezett füstgázt bocsát ki, minden egyes órában. A különböző vegyületek az emberi szervezetre is veszélyesek. Fokozzák a tüdőrák és légúti megbetegedések kialakulását. Az égetőművek szennyező anyagai által okozott környezetszennyezésről és annak emberekre gyakorolt hatásairól eddig a kutatások azt bizonyították, hogy az elavult és a modern égetőművek egyaránt szerepet játszhatnak a talaj és a növényzet dioxin- és nehézfém-szennyezésében.

A hulladékégetők működése során többféle maradékanyag is keletkezik. Ezek számos típusba sorolhatóak. Különbséget kell tenni azonban a közvetlenül az égési folyamat során keletkező maradékok és a füstgázkeletkezés nyomán létrejövő maradékok közt. Legnagyobb mennyiségben salak képződik, amely a rostélytüzeléses rendszerben végzett égetés során keletkezik. Kisebb mennyiségben „pernye”, ami nem más, mint a füstgáztisztítás maradékanyaga, a porleválasztás során gyűjtik össze.

A műanyagok a fő forrását a hulladékok fűtőértékének. A műanyag, mint például a polivinil-klorid (PVC) égése során keletkeznek a rendkívül mérgező szennyező anyagok pl. dioxinok és furánok. A szennyező anyag nem csak égetés végén, hanem a termikus technológia különböző szakaszaiban is létrejönnek.

A hulladékégetés hozzájárul a globális klímaváltozáshoz. Összehasonlítva más szóba jöhető technológiákkal, az égetés jelentős mennyiségű, közvetlen üvegházhatást okozó gáz, köztük a szén-dioxid és nitrogén-oxid kibocsátással járó energiaforrás. A hulladékégetők éppen úgy bocsátanak ki szén-dioxidot és más üvegházhatású gázt, mint a fosszilis erőművek. Sőt egy kilowatt óra energia előállításakor az égetők több CO2 juttatnak a légkörbe, mint a gázüzemű erőművek, jelenleg 33%-kal többet. Egy kanadai tanulmány szerint e tekintetben még a széntüzelésű erőművek is jobban teljesítenek.

Nem oldja meg a hulladékproblémát az égetés, hiszen az elégetett hulladék, majdnem 30 %-a lerakókba vagy speciális hulladékok kezelését végző létesítményekbe kerül. Ezáltal veszélyes anyagok tárolására kerül sor, amíg el nem szállítják mindet, ami valamilyen szinten így is szennyezi a környezetet.

Ökológiai szempontból is kedvezőtlen, mivel a termikusan bontott anyag kikerül a természetes körforgásból. Egyirányúvá válik ezáltal a rendszer.

Meg kell még említenünk azt is, hogy pazarolja az energiát és hatalmas mennyiségű erőforrást pusztít el. Az égetés során a potenciális nyersanyagoknak csak energiatartalmuk hasznosul, az anyag legyártásába vetett munka elvész A hulladékot alkotó anyagok nagy része esetében az újrafeldolgozással több energia spórolható meg, mint egy égetőműben elégetett vegyes tüzelőanyagból keletkezne.

Hulladékégetés környezeti hatásai

A légkörbe jutó gázok, részekcsék kiülepedve a talajokat, vizeket is szennyezik (kép: hu.123rf.com)

 

Új hozzászólás