Az etikus és fenntartható divat 10 pontja

  • 2015. június 02.
  • PKata

A 21. század egyik legfontosabb jelszava a fenntarthatóság, és ebből a trendből a divat sem maradhat ki. De vajon mit jelent ez valójában, és lehetséges-e egyáltalán egy ennyire gyorsan és szeszélyesen változó iparág esetében?

Az Etikus Divat Fórum nevű szervezet 10 pontban foglalta össze, mik az etikus, illetve fenntartható divat fő alapelvei.

  • Ellenzi a gyors, olcsó divatot és a divattal kapcsolatos fogyasztás káros szokásait.
  • Megvédi az igazságos béreket, a megfelelő munkakörülményeket és a munkások jogait.
  • Támogatja a fenntartható megélhetést.
  • Foglalkozik a mérgező rovarirtó szerek és vegyi anyagok használatával.
  • Környezetbarát anyagokat és összetevőket fejleszt ki és használ.
  • Minimalizálja a vízfogyasztást.
  • Reciklál és foglalkozik az energiapazarlással és hatékonysággal
  • Kifejleszti és hirdeti a fenntarthatóság alapelveket a divat számára.
  • Tréningek és források a tudatosság és a kezdeményezőkészség fokozása érdekében.
  • Foglalkozik az állatok jogaival.

A felsorolt 10 pont bizonyos részei egyértelműnek tűnhetnek, de többségük jelentése nem feltétlenül nyilvánvaló egy átlagos vásárló számára, és amikről azt gondoljuk, hogy tudjuk, miről szólnak, ott is jóval komplexebb a teljes kép, mint azt hinnénk. Csak hogy egy jó példát mondjunk: sokan azt hangoztatják, hogy a bőrből készült ruházati termékek viselése semmiképpen sem lehet etikus, ha egzotikus bőrről van szó, akkor pedig különösképpen tartózkodni kell az ilyen alapanyagoktól. Ehhez képest bizonyos nemzeti parkok, vadrezervátumok abból tudják fenntartani magukat, a kutatásaikat finanszírozni, hogy a beteg vagy létszámon felüli állatokat levadásszák és a bőrüket értékesítik. Az Egyesült Államok déli, mocsaras vidékein például hasonlóan működik krokodil- és aligátorbőr esetében, de ha nem védett területről származik a bőr, hanem kifejezetten tenyésztéssel foglalkozó farmokról, a bevétel egy részét ott is a helyi biodiverzitás fenntartására fizetik be. Kanadában a pézsmapatkány és hódprém esetében léteznek hasonló kezdeményezések – tehát a bőr és a szőrme nem feltétlenül tilos, csak a Convention on International Trade in Endangered Species (CITES) igazolását kell keresni az egyébként minden bizonnyal igen magas összeget tartalmazó árcédulán.

Mit nem lehet?

 Viszont az biztos, hogy aki fenntartható és etikus divatot szeretne viselni, annak le kell mondania arról, hogy minden szezonban rengeteg nagyon olcsó holmit vegyen meg, amit utána rövid időn belül ki is dob. Annak ugyanis, hogy a nagy áruházláncokban 1-2 ezer forintért lehessen megvásárolni egy pólót, nagyon komoly ára van, csak éppen nem mi fizetjük meg. Nemrég néhány skandináv divatblogger egy realityműsor keretében pár hétig egy olyan ruhagyárban dolgozott, ahol kedvenc márkáik termékei készülnek, és a lányok zokogva szembesültek az embertelen körülményekkel.

A divatforradalom napja alkalmából szociális kísérletet végeztek Berlinben: a forgalmas Alexanderplatzon egy automatát helyeztek el, melyből mindössze 2 euróért lehetett pólót vásárolni. Amikor azonban a vásárlók bedobták a pénzt, az automata egy videót vetített le, melyben azoknak a nőknek a sorsával szembesítették őket, akik távoli országokban ezeket az olcsó ruhákat varrják, napi 16 órát dolgoznak, 13 centes (vagyis alig 40 forintos) órabérért. Végül feltették a kérdést a vevőknek, hogy még mindig meg akarják-e vásárolni a pólót, vagy inkább jótékony célra adományozzák a bedobott pénzt. 

Ugyanez vonatkozik a környezet kizsákmányolására is, csak azt sokkal nehezebb igazán szívhez szólóan ábrázolni, a legtöbb fogyasztót ugyanis kevésbé hatja meg teljes országrészek tönkretétele, állatok millióinak szenvedése, pedig ez is benne van az olcsó holmik árában. Szerencsére ma már a használtruha-piac annyira gyorsan és hatékonyan működik, hogy sokszor egy szezonon belül megtalálhatjuk ugyanazokat a modelleket olcsóbban valamelyik ilyen jellegű boltban, a magyar választék különösen gazdagnak minősül.

Ki mit tesz?

A fenntarthatóság és az etikus divat elvárásainak minden márka másképp próbál megfelelni. Már amelyik meg akar, ugye. Mivel erős trendről van szó, amely Nyugat-Európában egyre inkább befolyásolja a fogyasztói döntéseket, a legtöbb ruhagyártó próbálkozik valamivel. A legegyszerűbb megoldás az organikus vagy biopamut bevetése, amit persze a gyártó, illetve forgalmazó hangosan kommunikál minél több helyen, és ami elhallgattathatja a kevésbé tájékozott vásárló lelkiismeretét. Az azonban, hogy magát a növényt, amiből a ruha készült, organikus körülmények között termelték meg, csak a probléma kisebb részét oldja meg. A feldolgozás során ugyanis bármilyen mérgeket felhasználhattak a festéshez például, ahogy arra sem garancia a biopecsét, hogy a varrodában tisztességesen bántak a munkásokkal.

A fenntartható öltözködés sajnos olyan, mint az egészséges életmód: nagyon nehéz könnyen és egyszerűen megúszni az ezzel kapcsolatos döntéseket. Utána kell olvasni a gyártóknak, forgalmazóknak, megnézni, mit mondanak róluk azok a civil szervezetek, amelyek ítéletében megbízhatunk. Magyarországon például a Tudatos Vásárlók Egyesülete közöl rendszeresen saját és külföldi kutatási anyagokat, teszteket, amiből megtudhatjuk, melyik gyártó mire hajlandó. Némelyik meglepően sokra.

A környezettudatosság és etikusság területén a világ egyik legjobbjának a Patagonia nevű, dél-amerikai cég sportszergyártó márkát tartják. A családi vállalkozásban működő cég újrafeldolgozott műanyagból készíti legtöbb termékét, rengeteg pénzt forgat vissza környezetvédelembe, oktatásba és civil szervezetek támogatásába. De leginkább azzal döbbentette meg a piacot, amikor 2011-ben arra kezdte buzdítani vásárlóit, hogy kevesebb új holmit vegyenek. A Patagonia ezért létrehozott egy rendszert, amiben a márka használt termékeit adhatták-vehették egymás közt a fogyasztók. Elsőre nem tűnik túl okosnak a cég bevételei szempontjából, de elemzők szerint hosszú távon mégis csak jót tesz, hiszen elképesztő mértékben erősíti a bizalmat a márka iránt, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen bejelentés mekkora sajtóvisszhangot kelt. 

A TOMS cipők mögött álló Blake Mycoskie a Patagoniához hasonló módon hajlandó cége és saját gazdagodását alárendelni elveinek. A TOMS úgy működik, hogy minden egyes eladott cipő után egyet ajándékba ad egy hátrányos helyzetű gyerek számára. A cég 2006-os megalakulása óta több millió pár cipő jutott el több mint 51 ország szegényeihez. Amikor pedig felhívták Mycoskie figyelmét, hogy tehetne többet is, bejelentette, hogy 2014-től Haitiben, az ajándék cipők egyik legfontosabb célországában ezentúl gyártás is lesz, ami nyilván hatalmas támogatást jelent az adott térségnek minden szempontból.

A legnagyobb ruházati márkák közül azonban nagyon kevesen hajlandóak valódi lépéseket tenni. Egy 2014-es felmérés szerint a munkabérek tekintetében (ez csak egy szempont a sok közül!) négy cég számít haladónak. A többek közt a Zarát és a Massimo Duttit gyártó Inditex, a Marks & Spencer, a Switcher és a Tchibo kapott jó minősítést ezen a területen.

Az mindenesetre jól látszik, hogy pont ugyanúgy, amint az egészséges ételek területén is, minél több fogyasztó hajlandó böngészni a címkéket és támaszt elvárásokat a gyártókkal, forgalmazókkal szemben, annál inkább rákényszerülnek a változtatásra a legnagyobb nevek is.

 

forrás: Nők Lapja Café

 

Új hozzászólás