Népszabadság, október 22., hétfő

Betét helyett kukakóla

"Tegnap egy boltban láttam egy plakátot. Két kólás üveg, de az egyiken ... címke helyett egy barna matrica visszaváltható felirattal. A reklám lényege: ne vegyél visszaváltható üveges kólát, mer az gáz. Ha nem látom, el sem hiszem...Miközben máshol szinte nyoma sincs az eldobható palackoknak, minden visszaválthatós, ebben az országban azt hirdetik, hogy termelj minél több szemetet" - olvasható egy internetes levelezőfórumon.

A plakát október elseje óta sokkolja a nagyközönséget. A színes nyomaton kétféle üdítőt látunk: az egyikben a kékcímkés kólamulti itala - ez a palack üde, friss és kívánatos -, a másik flakon barna, lepattant és gusztustalan. - Te melyiket választod, ha az áruk egyforma? - kérdezi didaktikusan a fogyasztót a pihent agyú reklámróka, s hogy könnyebb legyen a döntés, néhány érvet is mellékel. Az eldobós kóla - szerinte - vadonatúj, szép és könnyen kezelhető, míg a névtelen barna visszaváltós palack sok helyet foglal, ütött-kopott és sorbaállásra kényszerít.

A fogyasztó számára leginkább az, hogy hülyének nézik. Hiszen persze hogy vadonatúj az eldobós palack, ha egyszer használat után mindig a szemétbe kerül, és másikat gyártanak helyette. Ebből kifolyólag szép is, merthogy még nem volt alkalma összekarcolódni. A könnyű kezelhetőség érve már nem ilyen egyértelmű, hiszen ez a palack se megy haza magától, cipelni kell, s ha kiürül, nem párolog el, hanem foglalja a helyet a kukában. Ráadásul - ez a plakátról is világosan kiderül - pontosan ugyanannyit fizetünk érte, mint a betétes társáért, csak éppen ezt a pénzt nagyvonalúan a kukába helyezzük, ahelyett hogy az üveg visszaváltásakor zsebre vágnánk.

Ami a lesajnált palackot illeti, az a plakát állításával ellentétben hajszálra ugyanannyi helyet foglal el, mint eleve szemétnek gyártott vetélytársa: mindkettőbe két liter nedű fér, tehát mindkettő két deciméternyi teret igényel. Ha ütött-kopott, arról csakis a gyártó tehet, hiszen senki nem szól bele, hogy hány kör után selejtezi le a göngyöleget. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gyártók által mostanában használt többutas műanyag edények 8-10 kör után szorulnak cserére - s ekkor sem a kukába kerülnek, hanem az újrahasznosítóba -, míg a Magyarországon korábban elterjedt, és éppen a multik által kiszorított betétes üvegek akár 40-60 fordulót is kibírtak karcosodás nélkül. Az utolsó érv a legmulatságosabb: szegény, szerencsétlen kiürült kólásflakon, amint sorbaállásra kényszeríti a gazdáját. Mifelénk ez a kényszer ismeretlen: vannak, akik visszaviszik az üveget, és vannak, akik egyszerűen kiteszik a ház elé (anyagilag ilyenkor sem járnak rosszabbul, mintha eldobós palackot vettek volna, viszont segítenek vele egy-egy otthontalanon). Kényszert nálunk inkább az egyutas palack jelent, hiszen azt muszáj a kukába rakni, nincs más választás.

Ezek tehát a fogyasztó szempontjai. Most nézzük, mit mondanak a jogszabályok. A kóladíler szemszögéből nézve nem sok jót - nem csoda, hogy a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) nevű környezet- és fogyasztóvédő szervezet kapásból három eljárást is kezdeményezett az agyrém reklám kiötlője ellen. Elsőként a környezetvédelmi felügyelőséghez fordultak, mondván: sürgős hatósági fellépésre van szükség, mivel a gyártó súlyosan megsértette a frissen hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvényt. "A törvény megfogalmazza a gyártói felelősség elvét, mely szerint a gyártó felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás szempontjából kedvező megválasztásáért" - idézik az idevágó paragrafust a zöldek. "A törvény azt is előírja, hogy a gyártónak a hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentése érdekében előnyben kell részesítenie az olyan megoldásokat, amelyek segítik az anyagok termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását. A gyártó köteles az azonos célra szolgáló termékek és csomagolóeszközök közül azokat előnyben részesíteni, amelyek tartósak, többször felhasználhatóak, hulladékként kevésbé terhelik a környezetet."

A második levelet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kapta. A panaszos azt sérelmezi, hogy a plakát jogsértő módon kivitelezett összehasonlító reklámot tartalmaz: az egyik összehasonlított objektumról minden rosszat elmond (anélkül, hogy konkrétan megnevezné), a másiknak viszont a legfontosabb tulajdonságát, azt hogy eldobó, egyutas csomagolásról van szó, homályban hagyja. "A reklám üzenete ezek szerint az, hogy az eldobó csomagolású ... márka jobb minden más márkájú visszaváltható csomagolású italnál".

Levelet írt a HUMUSZ a Magyar Reklámszövetség reklámetikai bizottságának is, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy az árakra vonatkozó kérdés megtévesztő. "Ha az ár úgy azonos, hogy a visszaváltható csomagolású termék (hirdetett) eladási árába a betétdíjat is beépítik, akkor az állítás azért nem igaz, mert a visszaváltható árából a betétdíjat a vevő később visszakapja, míg az egyutasnál ez kizárt. Ha viszont az eldobós palackú termék ára a visszaválthatós termék betétdíj nélküli árával egyezik meg, akkor az árképzés manipulált (a betétes italcsomagolás átlag 8-10-szer újratöltésre kerül, vagyis a csomagolás ára leosztódik az általa forgalmazott italmennyiségre)." Ez világos. Idézzük végül a példabeszédet az említett levelezőfórumból. "Ugyan... nehogy már ezek közül kelljen választani! Májkrém vagy löncshús? HÉV vagy Volánbusz? Sájgájsz vagy Bébiszittersz? Soroljam még? Gyerekek, vannak minőségi dolgok is az életben, amikbe mondjuk egy ilyen kólaízű szénsavas üdítőital nem fér ám bele!"

Hargitai Miklós