A hulladékégetés egyik legalaposabban vizsgált területe az égetők légszennyezőanyag kibocsátása. A számos tanulmány ellenére azonban még ma is kevés információval rendelkezünk, az égetők kéményén távozó füstgáz összetétele ma sem ismert pontosan. Több száz veszélyes vegyületről tudunk és több száz lehet azon vegyületek száma, amelyekről még nem szereztünk tudomást. Ennek ellenére az égetők esetében csak kevés vegyület kibocsátását mérik folyamatosan, és még kb. egy tucatét időszakosan (nehézfémek, dioxinok). A kéményen távozó füstgáz mellett jelentős mennyiséget képvisel az égetőből „kiszökő” további szennyezés, ami pl. eresztékeken, rakodáskor távozik az égetőből. Ezekről gyakorlatilag semmilyen információval nem rendelkezünk.
Az alábbiakban áttekintjük az égetőkből kikerülő szennyezőanyagokat és ezek egészségügyi hatásait.
A dioxinok az egyik legveszélyesebb vegyületcsoport, amelyet az ember valaha is kibocsátott a környezetébe. Az Európai Bizottság jelentése szerint: „a légköri dioxinkibocsátás jelentős hányada a hulladékégetőkből ered”.
A hulladékégetés és más emberi tevékenységek miatt a dioxinok ma már globális kihívást jelentenek. A WHO a napi megengedhető bevitt mennyiséget 1 pg/kg-ra teszi. A francia hivatalos szervek szerint a lakosság dioxin bevitele átlagban 4,9 pg/kg, ami azt jelent, hogy meghaladja a WHO által javasolt értéket. Mivel ez a szám egy átlagérték, az égetők közelében élő lakosság körében ennél lényegesen nagyobb értékkel számolhatunk. Összehasonlításképpen az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség a napi 0,0064 pg/kg-ot tartja elfogadhatónak. |
A 'dioxinok' egy hasonló kémiai felépítésű vegyületcsoport neve, ahová a poliklórozott dibenzo-dioxinok és furánok tartoznak. A dioxinok közé tartoznak a legveszélyesebb vegyületek, amelyeket az ember valaha kibocsátott a környezetébe. Azért különösen veszélyes anyagok, mert rendkívül sokféle egészségügyi problémát okozhatnak, nagyon kis mennyiségben toxikusak és felhalmozódnak a szervezetünkben. Számos tanulmány foglalkozik a dioxinok egészségügyi hatásával, többek között az amerikai környezetvédelmi ügynökség tanulmánya, amely megállapítja, hogy a dioxinok rákot okoznak, születési rendellenes-séget és zavart szexuális fejlődést eredményeznek, megzavarják a hormonháztartást, roncsolják az immunrendszert és viselkedési rendellenességeket okoznak (pl.: hiperaktivitás), csökkentik az intelligencia szintet, sőt az anyatejben is felhalmozódnak.
A dioxinok veszélyességét jól mutatja, hogy nincs olyan határérték, amely alatt biztonságosnak tekinthetők. Mennyiségét az emberi szervezetben pikogrammokban (pg) mérik, amely a gramm egy billiomod része. Ennél kisebb mennyiséget - jelen technikai tudásunk szerint - mérni sem tudunk.
A dioxinok mára kikerülhetetlenné váltak és bejutnak az emberi szervezetbe is. Fő forrásuk nem a belélegzés, hanem az étel, amelyet megeszünk, hiszen a légkörből kiülepedő dioxinok a talajba, a növényekre jutnak és onnan a táplálékláncon keresztül felhalmozódnak.
Dioxin-veszély a magyarországi égetőkben: Magyarországon az egyik legjobban dokumentált eset a garéi hulladék égetése. Ezt a magas klórtartalmú hulladékot több magyarországi égetőben is próbálták elégetni, de ez súlyos környezetszennyezéssel járt több esetben is. Győr-Bácsán a garéi hulladék elégetése során 1999 decemberében a határérték 13-szorosát mérték, 2000 januárjában a határérték túllépés 55-szöröse volt a megengedettnek. Az égető környékén túl érintette a szennyezés Likócs és Győrszentiván térségét is. Dorogon az ottani veszélyes hulladék égetőben szintén próbálkoztak a garéi hulladék elégetésével. Itt a hulladék égetése során a dioxin kibocsátás 600%-kal lépte túl a megengedett értéket. |
Az USA-ban becslések szerint az égetést alkalmazó ipar felelős a dioxin kibocsátás 70%-áért. Japánban a hulladékégetők adják a kibocsátott dioxinok 93%-át. Svédországban ez az arány 85%, Nagy-Britanniában 79%. Jóllehet az elmúlt években alkalmazott technológiai újítások csökkentették a lakossági hulladékégetőkből származó kibocsátást, az Európai Bizottság jelentése szerint „még mindig a hulladékégetők felelősek a légköri dioxinkibocsátás döntő hányadáért”.
A hulladékégetők kéményén több mint 35 különböző nehézfém távozik. Több közülük ismerten vagy feltételezetten rákkeltő hatású, melyek az évek során felhalmozódnak az emberi szervezetben.
A higany az egyik legveszélyesebb nehézfém: idegméreg, Alzheimer kórt és krónikus agyakárosodást okoz, tanulási és viselkedési nehézségeket generálhat. Mivel az égetési hőmérsékleten a higany gáz halmazállapotú, ezért könnyen távozik az égetőkből. A jelenleg alkalmazott szűrők nem képesek hatékonyan kiszűrni, ennek következtében a légkörbe kibocsátott higany 32%-ért a hulladékégetők a felelősek.
Az égetőkből távozó króm, nikkel, berillium, arzén, kadmium belélegzése növeli a tüdőrák kockázatát. Orvosi tanulmányok bizonyítják a nehézfémek egyéb toxikus hatását is (pl. gyermekek esetében autizmust, diszlexiát, hiperaktivitást, tanulási nehézségeket, agresszív viselkedést okozhatnak).
| A hulladékégetők légköri emissziója (A világ teljes kibocsátásának százalékában) | |
| Antimon | 19,0 |
| Arzén | 3,0 |
| Kadmium | 9,0 |
| Króm | 2,0 |
| Réz | 4,0 |
| Ólom | 20,7 |
| Mangán | 21,0 |
| Higany | 32,0 |
| Nikkel | 0,6 |
| Szelén | 11,0 |
| Ón | 15,0 |
| Vanádium | 1,0 |
| Cink | 4,0 |
Az égetőkből kibocsátott nehézfémeket csak időszakosan vizsgálják, legfeljebb háromhavonta, így azok valódi kibocsátott menyiségéről nincsenek információink.
A szálló por rendkívül kis méretű részecske, amelyet a hulladékégetők igen nagy mennyiségben bocsátanak ki. Bizonyítottan növeli a tüdőrák, a légúti és keringési megbetegedések kockázatát. Az Európai Bizottság jelentése szerint évente Európában 300 ezer ember idő előtti halálát okozzák. Magyarországon statisztikailag minden ember több mint egy esztendőt veszít az életéből emiatt a szennyezőanyag miatt.
A por annál veszélyesebb, minél kisebb méretű, hiszen - kikerülve az ember természetes védekező rendszerét - mélyen bejutnak a tüdőbe, majd onnan a véráramba. Bár a modern szűrők a nagyobb méretű részecskéket hatékonyan szűrik ki, az igazán veszélyes 2,5 mikrométer alatti tartományban már csak 5-30%-os hatékonysággal működnek. Éppen ezzel magyarázható, hogy az égetőkből kikerülő apró részecskék zöme az egészségre veszélyt jelent. A mérőrendszerek csalóka biztonságba ringathatnak bennünket, hiszen azok súly alapján mérik a megfogott por mennyiségét, az ultra-finom részecskéknek azonban a súlya elhanyagolhatóan kicsi, így nem is tűnik fel a szűrőrendszerek hiányossága. Az égetőkből kikerülő szálló por azért is különösen veszélyes, mert felületükön a nehézfémek és más toxikus vegyületek megülnek és így kerülnek ki a környezetbe (pl. a rákkeltő policiklikus aromás szénhidrogének 95%-a szálló por részecskékhez tapad, növelve a por toxicitását).
Az égetők a képződő nitrogén-oxidoknak csak 60%-át képesek kiszűrni, a többi kijut a légkörbe, ahol aztán szmogot és savas esőket okoznak.
A nitrogén-oxidok a levegő oxigénjével napfény hatására nyári szmogot okozó talajközeli ózonná alakulnak. A nitrogén-oxidok elsősorban a tüdőt veszélyeztetik, de állatkísérletekben bizonyították a lépre, a májra gyakorolt negatív hatásukat is. Hozzájárul továbbá az asztma kialakulásához és segíti a tumorok terjedését. Az ózon szintén okozhat légúti megbetegedéseket, magasabb koncentráció esetén pedig kihat a keringési rendszerre is. Jelentős szerepe van a savas esők kialakulásában és fokozza az épületek korrózióját is.
Egy másik brit kutatás a gyerekkori rák gyakoriságát vizsgálta meg hetven égető közelében és azt találta, hogy 5-km-es körzetében élő gyermekeknél kétszer akkor a rákos megbetegedések kialakulásának esélye, mint a távolabb élőknél.
|
A hulladékégetés során számos szerves szennyező is létrejön, így halogénezett policiklikus vegyületek is. Hatásuk széles skálára terjed ki: csökkentik a férfiak spermaszámát, a férfi nemi szervekben különböző rendellenességet (pl. rákot), a nőknél pedig mellrákot okozhatnak.
Ezek az anyagok zsírban oldódnak, így hosszú időre felhalmozódnak az élőlények zsírszöveteiben. Bár a kibocsátott mennyiség csekély, azonban ezek az anyagok, így például a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) milliárdod, vagy billiomod mennyiségben is toxikusak.
„Általánosságban véve... mindenki elfogadja, hogy a kibocsátási határértékek inkább azon alapszanak, hogy mit tudunk mérni, és technológiailag mit tudunk betartani, mintsem hogy mi biztonságos.... Ezt az álláspontot a Környezetvédelmi Ügynökség is elfogadja.”
|
A fentiekben csak néhány szennyezőt soroltunk fel, de ezen túl még több száz kibocsátott anyag létezik, amelyek hatásáról nagyon kevés információval rendelkezünk. Ezen túl még több száz lehet azon vegyületek száma, amelyet még nem is azonosítottunk. Úgy véljük azonban, hogy a fentebb ismertetett problémák így is egyértelműen bizonyítják, hogy az égetőből kikerülő füstgázok komoly kockázatot jelentenek mind a környezetre, mind az egészségre nézve.