Elõzõ számunkban kritikai észrevételeket tettünk a Hajdúböszörményben tervezett technológiáról, vagyis fõleg annak ottani alkalmazásáról. A technológia jól ismert szakembere, Alexa László válaszol most cikkünkre, majd viszontválasszal élünk. Alexa László egy szakcikket is küldött a KukaBúvárnak, melyet köszönettel vettünk, ezt a www.kukabuvar.hu-n lehet majd olvasni. Nyitottak vagyunk a felkínált szakmai beszélgetésre, reméljük, erre a közeljövõben sort keríthetünk.

Az alábbi levelet – petíció gyanánt – a tüntetésen adták át a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület és az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület elnökei az Onyx Magyarország Kft-nek.

Miskolc megyei jogú város 2004. augusztusa és decembere között 30 millió forintot fordít a közterületein keletkezett, 10-300 m3 közötti méretû illegális hulladéklerakók felszámolására. Ebbõl 15 millió forint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Forrás (KAC) pályázati alapjából elnyert támogatás, az összeg másik fele az önkormányzat büdzséjébõl származik.

A lakosságnál és orvosi rendelõkben különbözõ okokból feleslegessé vált gyógyszerek a szeméttel együtt többnyire a hulladéklerakókba kerülnek. A Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (KÖTHÁLÓ), amelynek a HuMuSz is tagja, 2004 nyarán azt vizsgálta, hogy a gyógyszertárak – elõírt kötelezettség hiányában – milyen mértékben veszik vissza a lakosságnál termelõdõ lejárt szavatosságú gyógyszereket.

Alighanem mindenki hallott már az esztergomi vízszennyezésrõl. A dorogi veszélyeshulladék-égetõbõl mintegy 47 tonnányi folyékony hulladék került a közeli Kenyérmezei-patakba, majd onnan a Dunába és végül a város ivóvízbázisába. A történet azonban ennél többrõl szól: a cégrõl, amely vélhetõen korábban is engedett a patakba veszélyes hulladékot, a felügyelõségrõl, amely atyai féltéssel óvta a szennyezõ vállalatot, az ÁNTSZ-rõl, amely igyekezett a lakosságot fenyegetõ veszélyt bagatellizálni és persze szól arról az egy szem munkásról is, akit elbocsátottak. Mindenki más maradt a helyén.