1. Viszek magammal bevásárlólistát, vászontáskát vagy kosarat.
Felmérések bizonyítják, hogy a vásárlások 40 százalékát a boltban – többnyire a reklámok hatására – rögtönözzük, ennyi felesleges fogyasztástól kímélhetjük meg pénztárcánkat, ha bevásárlólistát készítünk. Ma már pénzbe kerül a nejlon zacskó, mégis sokan még mindig veszik, és utána ki is dobják, pedig csupán annyira lenne szükség, hogy magunk kal hordjunk egy vászonszatyrot. Tovább

2. Laposra taposom és szelektíven gyűjtök.
Ez alapvető feladatunk, de csak a hulladékunk kis részére nyújt megoldást. A gyűjtőszigeten kívül keressük a hulladékudvarokat is. Társasházaknál, intézményeknél a házhoz menő szelektív gyűjtés növeli a gyűjtési kedvet és a gyűjtők arányát. A szolgáltatással megtakarítás is elérhető. Tovább

3. Komposztálok.
A módszernek nincs költsége, csak a megfelelő ismeretek kellenek ahhoz, hogy egy a kertben felállított komposztálókeretbe miből mennyit dobhatunk bele. Nemcsak kertes családi házban megoldható, ma már itthon is egyre több társasház kezdte meg a közös komposztálást. A keletkező magas tápanyagértékű humusszal meg spórolhatjuk a műtrágyák, tápok és virág -
földek költségét. Tovább

4. Megjavíttatom, újra használom.
A túltermelés és a fogyasztási kényszer miatt lett divat, hogyha valami elromlik, akkor azt kidobjuk. Ezt a pazarlást kerülhetjük el azzal, ha már vásárláskor olyan jó minőségű terméket veszünk, ami javítható, van hozzá alkatrész és szervízhálózat. Az újrahasználatnak csak a kreativitásunk szab határt, mert egy tárgynak rengeteg funkciója lehet azon kívül, amit a gyártók kitaláltak neki, lásd a befőttes üvegből készült mécses tartót. Tovább

5. Elcserélem, továbbadom.
A módszernek nincs költsége, csak csináljunk félévente lomtalanítást otthonunkban, nézzük át, hogy melyek azok a tárgyak, amelyek épek, de mégsem használjuk. Ezeket cseréljük el a családi programnak is kiváló cserebere börzéken. Mutassunk példát gyerekeinknek, barátainknak azzal, hogy elajándékozzuk vagy adományként továbbadjuk a számunkra már felesleges tárgyakat. Tovább

6. Piacon vásárolok, támogatom a helyi kereskedelmet.
A friss áru önmagában meggyőző, de a hazai termelőktől való vásárlással magunk is segítjük a munkahelyek megőrzését. A választásunk így környezettudatos, hiszen a rövidebb szállítás, tárolás kevesebb szennyezéssel jár. A helyi élelmiszer gyorsabban kerül az asztalunkra, nem kell annyi tartósítószer. Minél kevésbé feldolgozott az áru, annál jobb. Tovább

7. Keresem az újrahasznosított termékeket.
A szelektív gyűjtésnek kizárólag akkor van értelme, ha az abból készült újrahasznosított termékeket vesszük. Ha tehát az első lépést megtettük, akkor tegyünk azért, hogy az anyagok körforgásban maradjanak és ne a hulladéklerakókon, égetőkben szennyezzék a környezetet. Külföldön az újrahasznosított dizájntermékek a legdivatosabbak közé tartoznak. Tovább

8. A visszaválthatót választom.
A betétdíjas termékek csaknem teljesen eltűntek a polcokról, pedig ezzel a rendszerrel elkerülhetjük a felesleges vásárlást és hulladéktermelést. Ha vissza váltható csomagolást, azaz betétdíjas sörös, boros, szörpös üveget választunk, akkor a csomagolás árát visszakapjuk, amit egyébként az eldob ható csomagolásnál is kifizettetnek velünk. Utóbbit gyakorlatilag a kukánknak vesszük. Tovább

9. Könyvtárba és kölcsönzőbe járok.
A közösségi, közös használatról van itt szó. Az egyenként megvásárolt sok száz ugyanolyan tárgy helyett később csak egyetlen hulladék fog keletkezni. A kölcsönzők mellett ajánljuk mindenkinek a figyelmébe a könyv tárakat is. Saját ritkábban használt tárgyainkat – fűnyíró, létra, szerszámok stb. – osszuk meg másokkal! Tovább

10. Csökkentem a postai levélszemetet.
A papírhulladék tetemes része postai reklámanyag. Társasházban legyen egy közös gyűjtőhelyük, gondoskodjunk a szelektív gyűjtésükről, ragasszunk ki elutasító matricát a postaládára. A direkt marketing ellen védelmet nyújt személyes adataink titkosítása (ld. Nyilvántartó). A nyereményjátékoknál olvassuk el az apró betűs részt, mert ott vállaljuk, hogy
elárasszanak bennünket reklámmal. Tovább