Újrahasznosítás vagy újrahasználat?
Betétdíjas konferenciát tartottunk
A HuMuSz 5 éve foglalkozik a kommunális hulladékok keletkezésének megelőzési lehetőségeivel. Ennek részeként nagy fontosságot tulajdonítunk a csomagolóeszközök újrahasználatának, azaz olyan betétdíjas csomagolóeszközöknek és göngyölegeiknek, amelyek többször újratöltésre kerülnek, illetve elhasználódásukat követően - a kibocsátónál - homogén összetételű, hasznosítható hulladékként jelennek meg. Konferenciát hívtunk össze, ahová mindenki hivatalos volt, aki betétdíjas palackban forgalmaz valamit. Sajnos, nagyon kevés cég jött el (pedig egész sok ígérte), a Környezetvédelmi Minisztérium se volt képes magas szinten képviselni magát, megjelent viszont a Viszkei György, a CSAOSZ részéről, a Pepsi meghatalmazásával…
Már az 1995-ben elfogadott, a környezetvédelem általános szabályairól szóló törvény kidolgozásakor elértük, hogy a környezetvédelem alkalmazható gazdasági eszközeként a törvény nevesítse a betétdíjat. Sajnos az elmúlt évtized második felében a betétdíjas szabályozást mégsem dolgozta ki és fogadta el a Kormány. A hulladékgazdákodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény előkészítésekor szövetségünknek sikerült elfogadtatni a döntéshozókkal a betétdíjas szabályozás szükségességét, és a törvény egyértelműen rendelkezik a betétdíjas szabályozás jövőbeni kialakításáról. Ez egy a betétdíjas termékek körét és a betétdíjas rendszerek működését részletesen szabályozó kormányrendelet kidolgozását jelenti, melynek tartalmára és megszövegezésére még 2001. januárjában javaslatot tettünk a Környezetvédelmi Minisztérium illetékeseinek. Javaslatainkra érdemi válasz azóta nem született.
Jelenleg folyamatban van a csomagolási hulladékokról rendelkező kormányrendelet kidolgozása, mely felváltaná, de legalábbis módosítaná a jelenleg érvényes, a csomagolóanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló szabályozást.
Szövetségünk álláspontja az, hogy a csomagolási hulladékokról szóló új szabályozást a betétdíjas rendelettel egyidejűleg, azzal összefüggésben kell elfogadni. Ennek oka, hogy a csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet koncepciója egyáltalán nem tartalmaz a hulladék keletkezés megelőzésével kapcsolatos konkrét intézkedéseket. A várható szabályozás nem állami újraelosztáson, hanem önszabályozáson alapul és a betétdíjas rendszerek által biztosítottnál jóval kisebb átlagos visszagyűjtési és anyagában történő újrahasznosítási arányszámokat vár el a gazdálkodóktól. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) által megalakított leendő koordináló szervezet (Ökopannon Kht.) kizárólag a keletkezett hulladék visszagyűjtésére specializálódik. Emiatt fennáll a veszélye annak, hogy a betétdíjas rendszereket még működtető töltőüzemek az átlagosnál kedvezőtlenebb gazdasági helyzetbe kerülnek, és e rendszerek megszűntetésére kényszerülnek. Mások számára pedig vonzó alternatíva lehet a betétdíjas csomagolás megszűntetése és a licencdíjas rendszerre történő rácsatlakozás azért, mert a kisebb gyűjtési és hasznosítási elvárás miatt költségeket takaríthatnak meg, illetve nem saját maguknak kell majd foglalkozniuk a visszaáramló csomagolások kezelésével. Ez ellentétes a hulladékgazdálkodási törvény céljaival, a környezetvédelmi érdekkel és a lakosság érdekével is, hiszen a betétdíjas rendszerek megszűnése a lakosság szempontjából drágább csomagolási megoldásokat és jelentős hulladékmennyiség növekedést jelentene. Becslések szerint a betétes rendszerek még mindig mintegy 30%-os piaci részesedéssel rendelkeznek az italcsomagolások területén, így - évi 3-4 újratöltéssel számolva - megszűnésük a kibocsátott hulladéktömeget éves szinten megkétszerezheti!
E veszély elkerülése, a betétdíjas rendszerek fejlesztése és megfelelő finanszírozása érdekében szövetségünk ellenvetéssel élt a csomagolási hulladékokról szóló rendelet koncepciójával kapcsolatban, és egy ettől eltérő, a piaci szabadságot tiszteletben tartó, de az állami szerepvállalást sem nélkülöző alternatívát dolgozott ki.
Álláspontunk az, hogy több koordináló szervezetre van szükség, és ebből egy a betétdíjas rendszereket működtető, koordináló szervezete kell legyen. Úgy véljük, hogy a rendszerek fejlesztéséhez - pl. környezetbarát mosóberendezések beruházásai esetében - feltétlenül szükséges a jövőben egy komoly állami szerepvállalás. A csomagolóeszközök termékdíjából befolyó összegeket pedig ezen a területen a kereskedelem logisztikai többletköltségeinek ellensúlyozására kellene fordítani, mint működtetési támogatást. A koordináló szervezet egyúttal szerepet játszhatna a göngyölegforgalom szabályozásában, kiegyensúlyozásában, a piaci feszültségek levezetésében.
Szövetségünk ennek érdekében 2002. januárjában közhasznú társaságot hoz létre ezzel a céllal.
Alternatív megoldást jelenthet - e rendszerek díjmentessége esetén - a piaci kvóták szabályozás előírása, kötelező jelleggel az ipar és a kereskedelem számára.
A december 7-i betétdíjas konferencián elhangzott véleményekről
Zentai László a Buszesz Rt. képviselője szerint elborítja országunkat a szemét, melynek fő oka az eldobható PET-palackok mérhetetlen mennyisége. Ezek fogyasztása őrületes tempóban növekszik (átlagos üdítőital fogyasztásunk 38-39 l/fő/év). A műanyag csomagolóipar nyilvánvalóan nem fogja saját torkát elvágni azzal, hogy áttér a visszaváltható csomagolások előállítására. A lakosság is a nyilvánvalóan hajlik arra, hogy kidobálja a PET-palackokat, bár az utóbbi években kezd megjönni az emberek esze. "Saját példámból kiindulva, miután már nem volt elég egy kuka és egy másodikat is kellett bérelnem, akkor kezdtem én is a visszaváltható csomagolásokat előnyben részesíteni." - mondta. A visszaváltható csomagolások rendszerének valamikor az elmúlt években egy ügyes, de rosszindulatú húzással "elvágták a lábát, mélyen a fűben", nevezetesen azzal, hogy termékdíjmentességhez szükséges visszagyűjtési arányt olyan magasan állapították meg, hogy az nemhogy vegyes, de kizárólag betétes rendszer esetén gyakran elérhetetlen. Vegyes (eldobót és betétest is forgalmazó) rendszer és termelési szezonalitás esetén lehetetlen elvárás, hogy a kibocsátott palackok 60%-át negyedévente visszavegyék. A sok nyűg miatt azok a cégek is inkább a visszagyűjtés abbahagyását tervezik, akinek erre az erőforrásaik megvannak (pl: Pepsi). A másik probléma kereskedelem ellenállása a visszaváltható csomagolásokkal szemben. Egyáltalán nem rajonganak a visszaváltható csomagolású termékért, egyelőre azonban többletköltségeket nem kértek a forgalmazásért. Sajnálatos módon több áruház is megszüntette a visszaváltható termékeink forgalmazását. Egyértelműen a kereskedelem utasítja vissza ezen termékek választékban tartását, általában minden indoklás nélkül. Nem a termékkel van baj, mert azonos termékek közül csak a visszaválthatót utasítják vissza. A kereskedelem nem támogatja hulladékszegény csomagolásokat. Ezzel szemben meghatározza a gyártók és a fogyasztók lehetőségeit is. Azt lehet kapni, amit a kereskedelem támogat, és nem azt, amit a vásárló szeretne. Megoldást jelentene, ha valamilyen módon érdekelté tennék mind a gyártókat, mind pedig a kereskedelmet a hulladékszegény csomagolások megtartásában. Valamint megfelelő nyilvánosságot kell biztosítani a környezetvédelemnek és a szelektív gyűjtésnek.
Pulai Imre a Hungasekt Rt. képviselője elmondta, hogy cég speciális helyzetben van Magyarországon, miszerint csak pezsgőt forgalmaznak. Különleges helyzet, hogy a világon egyedül Magyarországon van visszaváltható pezsgősüveg. Az üveg visszaáramlása rossz, mindössze 70%-os, és még közel 10% veszteség realizálódik az újratöltés folyamata alatt. Tehát körülbelül 60%-os újrahasználat lehetséges, így az üvegek 40%-át minden évben újra be kell szerezni. Sajnálatos módon, ma hazánkban nem gyártanak zöld üvegeket. A sajószentpéteri gyárat bezáratta a külföldi tulajdonos, Orosházán pedig csak fehér üveget készítenek. Ez azt jelenti, hogy rengeteg üveget kell importálniuk a hiányzó 40% pótlására. Továbbá a náluk keletkezett üvegcserepet sem tudják hova elhelyezni, újrahasznosítani. Importból szinte lehetetlen mindig azonos formájú üvegpalackokat beszerezni. Márpedig ha az üvegek nem egyformák, akkor a palackozógép töri az üveget, a címkéző meg félre nyom… További eltérés a többi "betétes" forgalmazóval szemben, hogy pezsgőeladás jelentős része az év végén történik, míg az üvegek visszagyűjtése az év elejére koncentrálódik. A három, négy hónap alatt értékesített palackok egy vagy két hónap alatt kerülnek vissza a boltokba. Ezért külön fuvarokkal kell a gyárba az üres üvegeket visszaszállítani. A boltok egy része a betétdíjat manipulálja. Decemberben 40.-, míg januárban csak 15.-Ft a betétdíj, ami finoman szólva nem ösztönzi a vásárlókat az üvegek visszavitelére. Ezért előnyős lenne egy rögzített betétdíj meghatározás. Nem titkolta, hogy cége nem nagy híve a betétdíjas rendszernek, a leírt nehézségek és a termék sajátossága miatt rájuk nehezedő rengetek plusz költség miatt. Szívesebben támogatnának egy jól működő szelektív gyűjtést.
Álláspontja - sajnos - teljes mértékben összhangban van a fentebb általunk bemutatott gondokkal. Nyilván mérlegelhető, sőt mérlegelendő, hogy nem volna-e helyesebb a szezonális pezsgőitalok helyett más, pl. tejtermékeket betétes rendszerben forgalmazni. Egyenletesebb keresleti eloszlás, nagyobb érdekelt vevőkör miatt ez a fogyasztók és a környezetvédelem szempontjából is jobb volna. Rendelet vagy érdekegyeztetéses megállapodás hiányában azonban nincs reálisan elérhető megoldás. Addig pedig a meglévő betétdíjas rendszer megőrzését tudjuk csak támogatni.
Szigeti Gézának a KÖM képviselőjének a csomagolási rendelet és a betétdíjas rendelethez sok hozzáfűznivalója nem volt. A szelektív hulladékgyűjtésről viszont kifejtette, hogy arról csak akkor beszélhetünk, ha majd lesz hulladékfeldolgozó háttéripar. Sajnos a szelektív hulladék kérdés inkább politika lett, és azóta mindenki csak tiltakozik az ellen, hogy bármilyen hulladékhasznosító tevékenység a települése közelében folyhasson. Visszatérve a kereskedelemhez, az szerinte egy olyan szakma, amelynek megvannak a maga merev szabályai. Azzal és csak azzal foglalkozik, ami neki hasznot hoz. Lehetőleg minél kevesebb energia ráfordítással. Könnyen belátható, hogy a visszaváltható csomagolással többet kell bajlódnia, mint az eldobhatóval, ugyanakkor a bevétele közel azonos. Másrészről szerinte viszonylag olcsó a hulladéklerakási díj, ami nem ösztönöz senkit a keletkező mennyiség csökkentésére.
A CSAOSZ elnöke, Viszkei György hozta a papírformát (aki egyébként megbízott Pepsi-képviselőként volt jelen…), szerinte ugyanis a hangsúly nem a betétes rendszer megtartására kell helyezni, hanem a keletkező hulladékok kezelésére. A Zöld Pont rendszer bevezetését, a lakossággal való megértetését, és a jelölést illegálisan használók kiszorítását tűzte ki célul, a szelektív hulladékgyűjtés mellett. A betétdíjas rendszer megtartásában és így a hulladék keletkezésének megelőzésében viszont nem érdekelt. Hangsúlyozta, hogy ez a kérdés olyan politikai kérdéssé vált, amely a szakmának sokat árt azáltal, hogy egyesek (ez a HuMuSz) a politikusokat arról próbálják meggyőzni, hogy a licencdíjas kormányrendelettel a "kecskére bíznák a káposztát". Ezáltal megakadályozzák egy jól működő gyűjtő és hasznosító rendszer kiépítését és azt, hogy az érdekeltek pénzhez jussanak.
A rendezők részéről Bödecs Barna válaszában kiemelte, hogy a HuMuSz nem a szelektív gyűjtés megakadályozásában, hanem a hulladékmennyiség csökkentésében, de legalábbis szinten tartásában érdekelt. Ezért csak akkor fogadhatja el a licencdíjas szabályozást és az Ökopannon által tervezett zöld pontot, ha kellő garanciákat látunk a betétdíjas, újratöltős rendszerek, illetve a kereskedelmi láncokon keresztül történő visszagyűjtés megőrzésére. Ez pedig a betétes rendelet, a betétdíjas kvóták kialakítását jelenti.
Viszkei György részéről felmerült még, hogy rendelet helyett iparági önkéntes megállapodások útján lehetne szabályozni ezt a kérdést. Példaként ő is a pezsgőt hozta fel. A gyártók szerinte vállalhatnák a Kormány felé, hogy a szelektív gyűjtés kiépítéséig nem szüntetik meg a betétdíjat.
Az önkéntes megállapodás szerintünk sem elvetendő lehetőség. Ugyanakkor, mint fentebb írtuk, mi fajtaváltást, ezáltal a kibocsátás szinten tartását és nem a betétes rendszer fokozatos leépítését tartjuk egy esetleges megállapodás tárgyának. Ráadásul a megállapodásnak nem a miniszter és az ipar, hanem a civilek, a hatóságok és az ipar között kell konszenzussal létrejönnie. A betétdíjas szabályozás minden elemét ezzel együtt sem helyettesítheti, hiszen a kereskedelem befolyásolása ezzel még nem lehetséges.
A társadalmi egyeztetést januárban a kereskedelmi vállalatok bevonásával folytatjuk.