Építési-bontási hulladékok hasznosítása

Év: 
2010
Szám: 
Nyár

Magyarországon ugyan még gyerekcipőben jár, de olykorolykor előfordul az építési-bontási hulladék, hétköznapi szóhasználattal élve a sitt hasznosítása.

Erről a fontos hasznosítási lehetőségről tapasztalataink szerint kevesen, még kevesebb információval rendelkeznek. Pedig fontos területe a hulladékgazdálkodásnak a sitt kezelése. Ennek köszönhetően az amúgy is gyorsan telő hulladéklerakók mentesülnek némi (remélhetőleg egyre nagyobb) mennyiségtől, és nem vész kárba a már használt építőanyag sem. Mivel a környezetvédelmi törvény kerek perec kimondja, hogy a hulladékok kezelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az építési bontási tevékenység során az onnan kikerülő anyagokra, a bontásra kerülő, vagy bontott termékekre, szükség van a hulladék termékké minősítésére, hogy az újra használhatóvá váljon. Amíg ez nem történik meg, addig minden tevékenység hulladékkezelés, ami csak engedéllyel végezhető.

A tudományosan inert hulladéknak nevezett sitt az építési és bontási hulladékok kezeléséről szóló jogszabály szerint csoportokba sorolható.*

A hasznosítás, vagyis a hulladék- körforgásból való kikerülés így történik: a sitt a lerakóról eltérítésre kerül, a hulladékkeletkezés folyamata megszakad. Hulladékhasznosító telephelyen kiválogatják, az azonnal hasznosítható részeket, például az amúgy is divatos és szívesen használt bontott téglát azonnal külön szedik, értékesítik. A többi anyagot a darabok mérete és anyaga szerint válogatják, kisebb, nagyobb „frakcióba” különítve. Ezt követi a letörés, darálás. A beton (és más sitt-) darabok egy törőgép segítségével körülbelül azonos szemcseméretű, homogénebb halmazba kerülnek. Ekkorra a hulladék körülbelül úgy néz ki, mint a frissen bányászott sóder (persze ez a hasznosítási cél által meghatározott, előállítani kívánt szemcsemérettől is függ). A hasznosítási lehetőségei is megegyeznek a sóderével, egy fontos különbség van csak: a hulladékot „építőanyagként alkalmas” minősítéssel kell ellátni. A hulladékból építőanyagként használatra kerülő anyag építőipari műszaki engedéllyel, azaz ÉME-vel kell, hogy rendelkezzen. Az ÉME olyan műszaki specifikáció, amely tartalmazza a műszaki követelményeket és az alkalmazási feltételeket, azaz meghatározza azokat a beépítésre és technológiára vonatkozó követelményeket, amelyek betartása mellett a termék használható. Ezt az engedélyt az ÉME kiadására feljogosított szervezet adhatja ki.

Főleg esőzéseket követő időszakban gyakran láthatók téglával, építési anyagokkal felszórt földutak. A járhatóvá tétel néha nem épp szemet gyönyörködtető látvány, mert a válogatás és darálás nélkül kiszórt sitt rendezetlenséget áraszt, vagy illegális lerakás látszatát kelti. Ennek megelőzésére javasolt az útleszórás előtt az anyagot letöretni. Ezzel még egy dolgot nyerhetünk: az építési hulladékban előforduló vasak, szegek is eltávolításra kerülnek, aminek az arra közlekedő autósok is örülni fognak.

Dr. Virág Annamária

A területet érintő jogi szabályozás:

• A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény

• Az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet

• Az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet.

• A környezetvédelmi törvény 30. § (3) bekezdése.

• A 3/2003. BM-GKM‑KvVM rendelet.

* Az építési hulladékok csoportosítása: beton (EWC 17 01 01); tégla (EWC 17 01 02); cserép és kerámiák (EWC 17 01 03); ezek keveréke (EWC 17 01 07); föld és kövek (EWC 17 05 04); üveg (EWC 17 02 02)