Hulladékégetők szebb köntösben: tények és tévhitek

Év: 
2017
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Virágh Erika
Pár hete rábukkantam egy netes cikkre, ahol a rákospalotai hulladékégetőről írtak. Már az elején vonakodva olvastam, de a végére teljesen ledöbbentem. Ezen felbuzdulva kezdtem továbbböngészni a témában.

Az ÚjraSzedve magazin megújul, ősztől már csak elektronikus formában érhető el!

Ha tetszett a cikk, támogasd munkánkat és a magazin megjelenését. Előfizetni a negyedévente megjelenő újságra itt tudsz.


A cikkekben, amiket találtam, az volt a közös, hogy úgy olvashatja és értheti az ember, mintha szuper dolog lenne a szemetünket elégetni. Sőt, még jót is teszünk magunknak és a környezetünknek, mert energiát termelünk, és csökkentjük a lerakott mennyiséget. Sajnos tehát a fő irányvonal még mindig nem az, hogy csökkentsük a hulladékunkat, és egy HUHA 2 megépítése is csak az ellenkezőjét erősítené az emberekben.

Az első cikkben több olyan kijelentés is olvasható volt, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lássunk párat:

•„Nyáron kevesebb szemetet rendelnek be, mert kevesebb távhőre van szükség.” Ez nem egészen így működik. A nyár az úgynevezett dinnyeszezon, amikor a hulladék nedvességtartalma lényegesen megnő, valóban a dinnye és sok más gyümölcs miatt. A nyár egy részében pedig teljesen leáll az üzem. Tehát nemcsak a távhő-szükséglet lesz kisebb, hanem a hulladék fűtőértéke lesz nagyon alacsony (ami egyébként is rossz minőségű).

•„Találtak már (szerencsére hatástalanított) aknát és kézigránátot is, de ha a kazánban fel is robbannak, nem okoznak gondot. Nagy a légtér, tehát a sprésdoboz, akkumulátor, festék mehet a közösbe.” Tudni kell, hogy égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul, és az itt felsoroltak mind veszélyes hulladéknak számítanak. Ezeknek a kezelésére pedig külön gyűjtés és eljárás szükséges, szóval egyáltalán NEM mehet a közösbe. Amint belekerülnek, már az egész kukánk tartalma veszélyes hulladéknak minősül. 

•„Egy új, 2-es számú hőerőmű építésén egy ideje már gondolkodik a főváros és a kormány is – ha ez megépül, nem lesz szükség Pusztazámorra, és Budapesten lényegében nem lesz lerakott hulladék, csak újrahasznosított.” Szögezzük le, hogy az égetés nem jelent újrahasznosítást (hanem energetikai hasznosítás), és megújuló energiaforrásnak sem számít. Az égetésből származó salakot pedig ugyanúgy lerakják. Jól hangzik és jól mutat, hogy más országokban próbálják az égetőket úgymond beleolvasztani a környezetbe (Dániában egy szemétégető teteje télen sípálya, nyáron kerékpározni lehet rajta, Párizsban növényekkel befuttatott, irodaháznak tűnő üzem épült a Szajna partján, amelyből csupán egy egyméteres kémény lóg ki), de ha jobban belegondolunk, ez inkább groteszk, mint kreatív. 

Ilyen információk kommunikálása az emberek felé sok téves meglátásra adhat okot – és ad is. Ezt a cikk alatt szereplő két komment is mutatta: “Körzetenként kéne egy-egy ilyen az egész országban, nem a földbe ásni”; “Több ilyen erőműre lenne szükség, hulladékgazdálkodás + energiatermelés.”

„Hulladékból energiát!” koncepcióval már a múltban is hallhattunk hulladékégetésre ösztönző cselekvési tervezeteket, azonban tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a hulladék elégetésével mindig több energia semmisül meg, mint amennyit elviekben nyerhetünk. Az égetésnél ugyanis minden esetben csak a hulladék energiatartalma hasznosulhat, míg a létrehozáshoz felhasznált energia teljes egészében elvész. Nem úgy, mint a hulladékhierarchia magasabban elhelyezkedő megoldásainál, például a hulladékok anyagában történő újrahasznosítása vagy az újrahasználat esetében. Tehát ezekben kellene gondolkodunk, nem pedig még több HUHA-ban!

hulladékégetés  hulladékégető mű