A fast fashion fogalma ma már kezd bekúszni a széles köztudatba. A legtöbben már tudják, hogy ilyenkor a legújabb trend szerinti holmikról, leginkább is ruhamárkákról van szó, amelyek azonban silány minőségben produkálják terméküket, ezzel temérdek hulladékot termelve - arra való hivatkozással, hogy így tudják olcsón kiszolgálni a nagyközönséget. De mi van emögött? Honnan jönnek és hová tartanak a ruháink? Mekkora környezeti terhelést okoznak? A mostani lapszámból ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

Nézzünk egy teljesen más trendet: a hulladékgazdálkodás technológiai agyonfejlesztése. Uniós pénzeket nem sajnálva folynak a komplexebbnél komplexebb nagyberuházások ezen a területen. Mindegyik arról szól, hogy valamilyen újabb kütyüt, eljárást, berendezést üzemeljünk be, amivel aztán egyre kevesebb embert kell majd foglalkoztatni, mert az drága, ugyebár. Az persze nem szempont, hogy a lakosságnak szemléletformálásra van szüksége ahhoz, hogy ezeket a complex rendszereket a bemeneti oldalon, mint hulladéktermelő megfelelően használja (ld. szelektív gyűjtés stb.).

Ebben a környezetben egyszer csak felbukkan egy nagyvázsonyi megoldás, ahol visszatérnek a lovakhoz a hulladékszállításban. Ragyogó példa a valóban fenntartható modellre. Nagy kedvencem ez a kezdeményezés, jó szível tudnám ajánlani minden szakmai döntéshozónak. Vigyétek hírét!