KukaBúvár magazin archívum

 

Értelmező rendelkezések:

 

"Együttműködés": itt egyaránt jelenti a Ptk-n alapulva létrehozott kétoldalú (szerződéses), valamint a gazdálkodó szektorból egyoldalúan felajánlott adományok elfogadásával létrejött kapcsolatokat (eltérő szabályozás esetén külön rendelkezünk).

"Megállapodás": itt egyaránt jelenti a nevesített szerződést, valamint a konszenzuson alapuló egyéb megállapodást.

 

I. Alapelvek:

 

1) A gazdálkodó szervezetekkel való konkrét együttműködés csak értelmes célból, és csak akkor jöhet létre, ha az
a) hozzájárulhat a gazdaság ökológiailag orientált átalakításához (fenntartható fejlődés),
b) nem sérti a környezetvédő mozgalom - OGY határozatba foglalt - fogyasztó- és környezetpolitikai céljait,
c) nem veszélyezteti a HuMuSz szervezeti-politikai függetlenségét,
d) összhangban van a HuMuSz Alapszabályba foglalt feladataival.

2) Az együttműködés nem korlátozhatja a HuMuSz gazdálkodó szervezettel szembeni kritikai fellépését.

3) A HuMuSz-logo nem árucikk - az csak a HuMuSz által forgalmazott termékeken, reklámanyagokon, kiadványokon jelenhet meg.

 

II. Általános együttműködési feltételek és kizáró okok:

 

1) Az együttműködő gazdálkodó szervezetnek az alábbi általános feltételeknek kell megfelelniük:
a) belső szervezetük, termékválasztékuk, technológiájuk, üzletpolitikájuk feleljen meg a zöld mozgalmak általános környezet- és gazdaságpolitikai elvárásainak
b) alapokmányukban stratégiai célként szerepeljen a természet és a környezet védelme
c) a cégvezetés külső és belső munkájában következetesen érvényesüljön a környezet iránti felelősség (termék- és technológiaváltás, káros anyagok kibocsájtásának folyamatos csökkentése, őszinte reklám).

2) A HuMuSz elvi indíttatásból az alábbi gazdálkodó szervezetekkel való együttműködést zárja ki:
- hadiipari üzemek és beszállítói
- atomerőművek és beszállító üzemei
- vegyipari nagyüzemek
- gépjárművek részegységeit gyártó- és összeszerelő üzemek
- dohánygyárak
- géntechnológiai módosítással foglalkozó szervezetek és a génmanipulált termékek nagyüzemi felhasználói

3) Az együttműködést általában egy-egy konkrét (lehetőség szerint rövidtávú) projekthez kell kapcsolni. Kivételképpen elfogadható általános (működési) támogatás is, de az erről szóló döntésnél és a megállapodás írásba foglalásánál különös gondossággal kell eljárni.

 

III. Egyéb (eljárási) szabályok:

 

1) Az együttműködés előkészítő szakaszában az Ügyvezető Testület (ÜT) beszerzi és mérlegeli a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos alapvető információkat (szervezeti struktúrája, termékpalettája; alkalmazott technológiák, a gazdasági szervezetet érintő hatósági intézkedések).

2) A Ptk-n alapuló szerződések esetében (pl. vállalkozói-alvállalkozói, tanácsadói tevékenység) a HuMuSz által vállalt szolgáltatás értékeként a piaci árak az irányadók.

3) Az együttműködésről és az érvényesítendő feltételekről hozott egyedi döntéshez:
a) a Ptk. alá tartozó szerződések esetében az ÜT egyszerű szótöbbsége,
b) egyoldalú felajánlás (adomány, szponzorálás) elfogadásánál az ÜT egyhangú szavazata szükséges.

4) A II/2 ponttól való eltérés csak akkor megengedett; ha ahhoz a HuMuSz küldöttgyűlése egyhangú határozattal hozzájárul (kizárólagos hatáskör).

5) A megállapodást projektenként külön kell megkötni, pontosan megjelölve az együttműködés okát, tartalmát, feltételeit, kereteit és időtartamát. Különös gondossággal kell megfogalmazni a HuMuSz által érvényesítendő bontó feltételeket (p1. súlyos, Btk-ba ütköző természet- vagy környezetkárosító magatartás).

6) Az aláíró fél a HuMuSz esetében az elnök, a gazdálkodó szerv részéről pedig az aláírásra jogosult fél (kivéve az egyoldalú adományt, ahol a cég legfelsőbb vezetése).

7) A megállapodások nyilvánosak, azok megkötéséről a HuMuSz tagszervezeteit minden esetben tájékoztatja. A HuMuSz a partner gazdálkodó szervezetnek az együttműködésre való hivatkozást nem, annak reklámcélú felhasználását azonban megtiltja.

 

IV. Egyéb

 

1) A fenti Irányelvet mint belső Szabályzatot a HuMuSz küldöttgyűlése 1997. október 11-én elfogadta, rendelkezései 1997. október 12-től alkalmazandóak.

2) Az Irányelvben megfogalmazottak betartásáért a HuMuSz mindenkori Ügyvivő Testülete felelős. Az egyes tagszervezetek a gazdálkodó szervezetekkel való együttműködésükről saját nevükben, önállóan döntenek (figyelemmel a HuMuSz Alapszabályának 4.§ /5/ bek. a.) pontjában foglalt kizárási rendelkezésére).

kedd, 2010, január 26 - 03:39

 

Nagyon markánsan rajzolódik ki a válaszadók véleménye:

1) Elsöprő és meggyőző többség válaszolt úgy, hogy több újratölthető italcsomagolásra lenne szükség, és szükség lenne az eldobó csomagolások betétdíjas begyűjtésére. [1-2. ábra]

Támogatja-e, hogy több újratölthető italcsomagolást
forgalmazzanak, és ezáltal kevesebb
legyen a szemét?


Támogatja-e, hogy az eldobó italcsomagolásokat
betétdíj ellenében visszavegyék
a boltban?


2) A válaszadók 96%-a egyetért azzal, hogy „A szelektív gyűjtés nem old meg minden problémát, a megelőzésre kell koncentrálni”, és csak 165-en gondolják a 4036 válaszadó közül, hogy „Nem kell kibocsátáscsökkentés, a szelektív gyűjtés megnyugtató megoldást jelent”. [3. ábra]

Ön szerint melyik állítás igaz?

Nem kell kibocsátáscsökkentés, a szelektív
gyűjtés megnyugtató megoldást jelent

A szelektív gyűjtés nem old meg minden
problémát, a megelőzésre kell koncentrálni

3) A legtöbben úgy ítélik meg, hogy az állam és a kereskedelem felelőssége, hogy a betétdíjas rendszer megvalósuljon, de a válaszadók mintegy fele szerint a fogyasztóknak is tenni kellene érte. [4. ábra]

Ön szerint kinek a felelőssége, hogy a fentiek megvalósuljanak?


Pontosan tudjuk, hogy egy
ilyen felmérés nem lehet reprezentatív.
Szociológialag korrekt
felmérésre nincsenek eszközeink.
A válaszadók nyilvánvalóan
az internetet naponta
használók közül kerülhettek ki,
tehát fiatalabbak és tanultabbak,
mint az átlag. Tegyük azért
hozzá, hogy a profi közvéleménykutatások
négyszer, nyolcszor kisebb
mintából dolgoznak.

4) Elég nagy szórást mutat az, hogy mekkora összeg lenne ideális a betétdíj esetében. A legtöbben úgy gondolják, hogy egy 50 Ft-os betétdíj már hatékony lehetne. [5. ábra]

Ön szerint hány forintos betétdíj kellene, hogy hatékonyan
működjön a rendszer?

Számunkra nagy és kellemes
meglepés volt, hogy ilyen robbanásszerűen
terjedt el a levelezőlistákon
és a különböző webhelyeken
a kérdőív, és hogy ennyi idő alatt
ilyen sok vélemény gyűlt össze. Ha
más nem, annyi mindenképpen elmondható,
hogy nagyon intenzíven
foglalkoztatja az embereket a
betétdíj (és a hulladék) kérdése, és
hogy a szelektív gyűjtés önmagában
kevés!

 

5) A legtöbb válaszadó más termékeket is betétdíjassá tenne. Szinte mindenki kiválasztotta az elemeket, és nagyon sokan az akkumulátorokra és a gumiabroncsokra is kivetnének betétdíjat. Nagyon sokan írtak részletes véleményt is, a teljes lap megtelne vele. Itt csak néhány véleményt villantunk fel, az egész olvasható lesz majd a honlapon.

Szilágyi László
* http://href.hu/x/8gbg

vasárnap, 2009, május 24 - 14:13


Jó, bevallom, ahogy így visszagondolok rá, a téma régóta foglalkoztat. Elsõ igazi zöld olvasmányélményem az Endreffy Zoltán és Kodolányi Gyula szerkesztésében 1984-ben megjelent Ökológia kapcsolatok volt. A kötet Lester Brown drámai tanulmányával kezdõdik: Az utolsó elõtti nap. Néhány évvel késõbb hosszú ideig „A fajok kihalása” foglalkoztatott, hiszen az Ehrlich házaspár könyvét fordítottam magyarra. A szerzõk az egész könyvet egy képzeletbeli, de rendkívül érzékletesen leírt jelenettel indítják. A repülõtéren a gépéhez igyekvõ ember észreveszi, hogy a légitársaság egyik alkalmazottja egy létrán állva nagy buzgalommal feszegeti ki a szegecseket egy repülõgép szárnyából. Emberünknek történetesen éppen ezzel a repülõgéppel kell utaznia. Mikor megkérdezi a munkást, hogy mit mûvel, az elmagyarázza, hogy a Nemzetközi Növekedési Õrület Légitársaság minden kihúzott szegecsért ötven centet fizet neki, hogy aztán két dollárért eladja. „Rengeteg szegecset kiszedtem már ebbõl a szárnyból, de amint látja, mégsem szakadt le. A Növekedési Õrület Légitársaságnak szüksége van a pénzre, ha nem húzogatnánk ki a szegecseket, a Növekedési Õrület nem terjeszkedhetne tovább.” Ehrlichék a könyvben sokféle szempontból megvilágítják, hogy a fajok egyre gyorsuló kipusztítása miért elfogadhatatlan és elviselhetetlen. Az érvek között a gazdasági szempontok mellett felsorakoztatnak esztétikai, etikai sõt filozófiai megfontolásokat is. Ám a legfontosabbat a szegecshúzogató története világítja meg. Nem tudhatjuk, hogy mikor jutunk túl azon a határon, amikor a repülõgép szárnya leszakad, vagyis az életfenntartó rendszerek összeomlanak. A vadon élõ állat- és növényfajok bonyolult kölcsönhatásai biztosítják számunkra a létfeltételeket. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy „modern” korunkban mi állítjuk elõ az ivóvizet, mezõgazdasági terményeink révén biztosítjuk a táplálékokat, ha kell, beporozzuk a növényeket, és még a légkör összetételét is szabályozhatjuk. Valójában, ha a vadon élõ növény- és állatfajok fokozatos kipusztítása miatt a természetes életfenntartó rendszerek összeomlanak, akkor nincs esélyünk az életben maradásra. Mindenestül a természet részei vagyunk.
Éveken át csak ritkán gondoltam az összeomlásra, de 2006 forró nyarát – feleségemmel együtt – megint egy segélykiáltással felérõ könyv fordításával, Al Gore „Kellemetlen igazság” címû mûvével töltöttem. A globális felmelegedés ténye éppen az elmúlt két évben vált megkerülhetetlen problémává – részben éppen Al Gore hatására. 2008. március 5-én a HuMuSz Házban Kardos Péter meteorológus, az Energia Klub munkatársa alapjában véve derûsen számolt be a Bali szigetén megrendezett klímacsúcsról, de volt egy emlékezetes kijelentése. Igazat adott azoknak, akik azt mondják, hogy bolygónk történetében voltak már nagyobb hõmérsékleti ingadozások is. Csak arra az „apró” tényre figyelmeztetett, hogy az emberi faj olyan mértékû éghajlatváltozást, amely a szén-dioxid koncentráció emberi eredetû növekedése miatt éppen most van készülõben, aligha tud elviselni. A bolygó könnyedén túléli ezt, a teljes bioszféra sem pusztul el, de az emberiségnek határozott lépésekkel gyorsan meg kell állítania a folyamatot, mert alkalmazkodóképességében nem bízhat.
Aztán két héttel késõbb eljött az „Összeomlás” címû elõadás ideje. A kiindulópont Jared Diamond kaliforniai földrajzprofesszor bestsellere volt. Diamond már eddigi mûveivel is bebizonyította, hogy zseniális ismeretterjesztõ, az Összeomlás pedig legalább olyan izgalmas, mint az eddigiek, ráadásul sokkal felkavaróbb, hiszen mindvégig úgy érezzük, hogy rólunk van szó. Vassy Zoltán fizikus, a könyv fordítója elõadásában elmondta, hogy az Összeomlás egyik kritikusa szerint minden eddigi történelemkönyvet ki kellene dobni, és ennek az egynek a természettudományos kutatásokon alapuló szemléletét, közelítésmódját minél többekhez eljuttatni. De hagyjuk a hangzatos túlzásokat! Elég, ha annyit mondunk, hogy a könyv olyanokat is alaposan el tud gondolkoztatni, akiknek eddig nem sok közük volt a környezetvédelemhez. A Húsvét-sziget rejtélyes szobrairól már Diamond elõtt is hallhattunk, a kihalt szigetet és a Földet mások is párhuzamba állították. Ha egy véges földterületen a szaporodó népesség feléli az erdõket és a többi erõforrást, akkor törvényszerû a pusztulása. Aztán jön a többi eltûnt civilizáció: az anaszázik Észak-Amerikában, a maják Közép-Amerikában, a grönlandi vikingek, és a többiek. Olvashatunk olyan népekrõl is, amelyek tudtak alkalmazkodni a természet korlátaihoz, és akár alulról építkezõ önkorlátozás, akár a felvilágosult uralkodó kikényszerített intézkedései hatására fennmaradtak. A könyv vége felé egyre több szó esik a modern társadalmakról és a gyakorlati tanulságokról. A sok jó példa és bíztató gondolat közepette a legtöbb olvasóban valószínûleg szaporodnak a megválaszolatlan kérdések is. Vassy Zoltán szerint ez azért is van így, mert Diamond sem tud vagy akar felülemelkedni az amerikai társadalom kötelezõ elvárásán: optimistának kell lenni, ha a fene fenét eszik is.
Humusz Ház, április 2. szerda este. Az elõadó Zaja Péter, akinek a neve mellé annyi került: visnyeszéplaki útkeresõ. Péter hosszan beszélt a fogyasztói társadalom csapdáiról, de számomra elõadásának azok a percei voltak a legfontosabbak, mikor arról beszélt, hogy miért határozták el 1991-ben Budapesten, hogy a Zselicségbe költöznek, és milyen elvek alapján alakult ki a 15 családból és néhány egyedülállóból álló élõfalu közösség. Kiderült, hogy már 15 éve is sok szó volt a fogyasztói társadalmak tarthatatlanságáról és várható összeomlásáról. Az elsõ perctõl kezdve fontos céljuk volt, hogy kialakítsák az önfenntartó települések modelljét. Persze az életük sokkal több, mint az összeomlás elleni küzdelem, csak én emelem ki gondolataikból ezt az elemet.

wwf034_400

a WWF plakátja

Úgy látom, hogy olyan kor következik, amikor egyre több jel figyelmeztet az összeomlás folyamatának megindulására. Bármilyen jól esne is, ha évek óta hangoztatott elõrejelzéseink beválnának, azt hiszem, hogy egyikünk sem kívánja a káosz és az erõszak terjedését. Egyelõre elég borúsak a kilátások, de szellemi kihívást is látok abban, hogy ilyen izgalmas korban élhetünk, ekkora döntés áll elõttünk.

kedd, 2010, január 26 - 03:40

A betétdíjas göngyölegekkel kapcsolatban, a környezetvédelmi és az ipari és kereskedelmi tárca határozott ígéretei ellenére az utóbbi 5 évben semmilyen szabályozás sem született. Idõközben szinte teljesen eltûntek a piacról az üveges gyümölcslevek, nektárok, túlnyomórészt az ásványvizek és az üdítõitalok is. A tejeknél üveges kiszerelés csak mutatóban akad és hóditanak a kombidobozok.

Most ismét szükséghelyzet van. Úgy ítélem meg, hogy amennyiben néhány hónapon belül nem történik intézkedés arra, hogy az egyes folyékony élelmiszerek esetében a kötelezõen betétdíjas göngyölegszabványt kijelöljék, akkor az üveges kiszerelésû betétdíjas rendszerek véglegesen összeomlanak. Ez azt jelenti, hogy a sör, illetve a három multinacionális üdítõitalgyártó egyedi PRB-palackjai kivételével nem maradnak betétdíjas élelmiszercsomagolások a piacon.

Egyre több olyan eldobó kiszerelésû bor, pezsgõ, alkoholmentes pezsgõ, szörp kerül kereskedelmi forgalomba, amelyek palackjai a betétdíjasokkal azonos formájúak és ûrtartalmúak. Ennek következtében a kereskedelem kétféle magatartást tanúsít. Egyes üzletláncok minden ilyen palackot visszaváltanak, ám rendkívül alacsony darabonkénti áron (4-8 Ft), mások címkére válogatják a palackokat és csak azokat veszik vissza amelyek azoktól a szállítóktól származnak, akik vissza is viszik a göngyöleget. Itt a betétdíjak lényegesen magasabbak, elérik a 15-25 Ft-ot.

Az eldobó üvegben forgalmazók számának intenzív növekedése miatt a boroknál és pezsgõknél 1 éven belül várható a betétdíj teljes megszûnése, mert a betétdíjasan forgalmazókhoz visszaáramló palackok mennyisége lényegesen meg fogja haladni igényüket, így átmeneti visszavételi korlátozások bevezetése várható. A kereskedelemben felhalmozódó, el nem szállított palackok okozta veszteség miatt a kereskedelmi láncok többsége véglegesen meg fogja szûntetni a visszaváltást. Ugyanez a jelenség játszódott le egyébként 2 esztendeje az 1 l-es "euro" üdítõitalos palackok esetében, melyekbe ma már csak az Apenta és csekély mennyiségben a Pepsi tölt, és csak egyes kis boltok váltják vissza õket címkére történõ válogatással.

A kötelezõ betétdíjas rendszer a szabvány üvegek esetében biztosítaná a meglévõ betétdíjas rendszerek fenntartását, illetve az ilyen típusú betétdíjas termékek megjelenését az országos kereskedelmi hálózatban, olyan helyeken is, ahonnan korábban már kiszorultak. Ez még nem jelent választékban tartási kötelezettséget, csupán azt, hogy ha legalább egyféle ilyen kiszerelésû terméket forgalmaz a bolt, akkor az ilyen típusú palackokat címkére válogatás nélkül vissza kellene váltania. Egyúttal tilos lenne, hogy az eldobó csomagolást választók ilyen típusú palackokat forgalmazzanak vagy ha mégis, akkor õk is csak betétdíjjal értékesíthetnének, függetlenül attól, hogy a visszagyûjtés után újratöltenek-e vagy sem. A szabvány bevezetésével egyidejûleg elõ kellene írni azt is, hogy a pótlásként beszerzett, új palackokba a "betétdíjas" elnevezést magyar, angol, német és francia nyelven a gyártáskor formázzák be. Ez a megoldás megfelel a Nyugat-Európában az üdítõitaloknál, tejeknél és gyümölcsleveknél újabban alkalmazott betétdíjas palackokon alkalmazottnak.

Egyidejûleg ismételten kísérletet kellene tenni a betétdíjak egységes szintjének megállapítására, amely a betétdíjas szabályozások teljes átalakításáig az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek bevonásával megoldható, amennyiben a Kormány a betétdíjas göngyölegszabványok bevezetéséhez ragaszkodik.

A kötelezõ betétdíjat az alábbi termékeknél, illetve palacktípusoknál javaslom bevezetni. A felsorolásnál a palack leírása mellett mai alkalmazási területét is megemlítem, hogy könnyen azonosítható legyen.

Konzervesüvegek: Az orosházi és a sajószentpéteri üveggyárak két általánosan elterjedt konzervesüveg típust gyártanak. Az egyik a síma, egyenes falú, a másik az alul és a nyak alatt bordázott típus. Közülük az egyiket, javaslatom szerint a síma felületût kellene betédíjassá nyilvánítani. Azért a simát, mert ebbõl többféle méret létezik. Betétdíjas lenne a 0,375, a 0,720, a 0,800 és a 4,500 I-es típus. Színük: átlátszó.

Mivel a konzervek betétdíjas üvegbe történõ palackozása ma már nagyon ritka és akkor is csak szörpös üvegbe történik, célszerû a nyugat-európai szabvány átvétele. 1 l-es és 0,75 l-es széles szájú palackok (mehrweg; returnable stb.), anyagában történõ feliratozással. Ausztriában jelenleg pl. O'Pfanner, Punica termékek vannak forgalomban. Színük: átlátszó, de aszeptikus változathoz barna.

Szörpök: A hagyományos sörösüvegekkel azonos alakú 0,5 I-es koronazáras palack. Színe: átlátszó.

Ásványvizek, üdítõitalok: A Pepsi által alkalmazott, korábban általános 0,25 l-es és az 1 l-es "euro" palack választható.

Tej és tejtermékek: Hazai tejesüveggyártás hiányában az osztrák szabvány átvétele javasolható.1,0, 0,5 és 0,2 l-es szélesszájú üvegpalack "Pfand-Milchflasche" anyagában nyomott felirattal. E típus bevezetése mellett szól, hogy az egyetlen hazai üveges tej palackozó, a Sárréti Tej Rt. is ezt alkalmazza. Színe: barna.

Borok: A hazai piacon három szabványosnak tekinthetõ típusú borosüveg van. Ezek 0,75 l-esek. Megkülönböztetõ tulajdonságaik alapján vállas, csapott nyakú magas és hasas alacsony palackok. (pl. BB, Tokaj Kereskedõház és Hungarovin termékek) Mindegyik változat talapzata lapos, így különbözik a nyugat-európai eldobó típusoktól. Betétdíjjal csak ezen típusok egy részét forgalmazzák. Mivel mellettük számos más, ma is eldobó változat létezik, mindhárom típus kötelezõ betétdíjának elrendelése javallható. Színük: zöld.

Szeszek, likõrök: A legnagyobb, ma még betétdíjat alkalmazó hazai gyártó, a Budapesti Likõripari Rt. által használt palacktípus jöhet szóba. Ezek a golyvás 0,2, 0,5 és 1 l-es üvegpalackok. Színük: átlátszó.

Pezsgõ és alkoholmentes pezsgõ italok: 0,75 l-es hagyományos, lapos talapzatú palack. (pl. BB és Hungarovin termékek) A nyugat-európai eldobó változat talapzata homorú bemélyedést tartalmaz. Színe: zöld

Sörök: Kötelezõ betétdíj elrendelése a piac jelenlegi helyzete alapján nem szükséges.

A betétdíjas göngyölegek piacának rendezése a fentiek szerint nem csupán környezetvédelmi, de jelentõs fogyasztóvédelmi kérdés is, mert a jelenlegi helyzet rendszeresen a fogyasztók megkárosításához vezet.

Javaslatunkat novemberben megküldtük a bevezetõben megnevezett két minisztériumnak, ahonnan válasz - mint ezt már megszokhattuk - még nem érkezett.

kedd, 2010, január 26 - 03:37

A júliusban megküldött, általunk is nagyon elõremutatónak tartott, de még általánosságokat tartalmazó koncepció szeptemberre - fõként az ipar élénk érdeklõdése folytán - számos negatív változáson ment át. Sõt, a tárca is visszatért jól megszokott gyakorlatához, és a megtárgyalandó, kibõvített anyagot az ülésterem bejáratánál adták át. Javaslatainkat a koncepció kiegészítésére így az ülést követõen, írásban tettük meg. A KukaBúvár olvasóinak ezek közül a legfontosabbnak tartottakat mutatjuk be.

1. Prioritások

A koncepció a hulladékgazdálkodás prioritásainak meghatározásánál a sorrend mellett, "optimális arányok kialakításáról" beszél. Az ipar szempontjából ugyanis pl. egy 90%-os égetési arány is optimális lehet. Egyértelmûen prioritási sorrendrõl kell beszélni, tehát mindenütt, ahol lehet a hulladék keletkezését kell elkerülni, a nem megelõzhetõ hulladékot, ha alkalmas, újrahasználni, ha nem anyagában újrahasznosítani kell, az ezután fennmaradó maradékot kell ártalmatlanítani.

A megelõzés terén szükségesnek tartjuk annak megfogalmazását, hogy a más megoldásokkal kiváltható veszélyes vagy súlyos környezeti terhelést jelentõ termékek, csomagolóeszközök visszaszorítására adminisztratív korlátozásokkal, tilalmakkal is élni kell. (pl. fémgõzölt mûanyagok, PVC, fém italosdobozok stb.)

A hasznosítási megoldások közé ismételten becsempészték az égetést ("energiatartalmában hasznosítani"). Az égetés álláspontunk szerint nem hasznosítás, hanem a végsõ ártalmatlanítás egy formája. Ilyen alapon a lerakást is lehetne hasznosításnak nevezni. (biogáz képzõdés) Az égetés az ártalmatlanítási módok között is szerepel. Ha akarom ez, ha akarom az?

A prioritási sorrendben az égetés a lerakás elõtt szerepel. Megítélésünk szerint az égetést csak az olyan, többnyire veszélyes hulladékok esetében szabadna elõtérbe helyezni, ahol a lerakás nem megoldás vagy a lerakás folytán magasabb hosszú távú közegészségügyi és környezeti kockázat állna elõ, mint az égetésnél. Minden más esetben az égetést kellene végsõ megoldásként szerepeltetni, hiszen pl. egy színvonalas szelektív gyûjtési és hasznosítási rendszer mellett nem feltétlenül képzõdik elégséges hõértékû maradék szemét. Különösen óvatosan kellene bánni az égetõkapacitások kialakításánál, hiszen a felépített kapacitás hosszú távon igényli a meghatározott mennyiségû és hõértékû hulladékot.

A koncepció gyakorlatilag megfeledkezik az országban már felhalmozódott, nem megfelelõen kezelt legálisan és illegálisan lerakott hatalmas hulladékmennyiségrõl. Véleményünk szerint kiemelten kellene foglalkozni a meglévõ, de a környezetvédelmi elõírásoknak nem megfelelõ hulladéklerakók bezárás utáni rehabilitációs feladataival.

2. Célok

A koncepció a környezetkárosítás elleni védelmi célt "hagyományos"-nak nevezik és vele "egyenrangú" célként fogalmazzák meg az ún. "fenntartható fejlõdés" biztosítását. Az ilyen és hasonló megfogalmazások a jogszabály teljes lejáratását szolgálják, amennyiben a védelmi célt egyfajta ósdi megközelítésnek állítják be a konzumerista pazarlást átmenteni hivatott "fenntartható fejlõdés" elnevezésû üres szóvirággal szemben. A mondat törlését követeltük. Helyette az emberi élet és egészség védelmét kellene nyomatékosabban hangsúlyozni a hulladékok és a hulladékkezelési tevékenységek káros hatásaival szemben.

Általános célként kellene továbbá megjeleníteni a nyersanyag- és energiatakarékos gazdaság kialakításának támogatását is, nem támogathatunk egy olyan Koncepciót, amely a Föld erõforrásainak mielõbbi felélésére ösztönöz.

3. Alapelvek

A "szennyezõ fizet" elv kiegészítésre szorul, mert tartalmaznia kell a hulladékképzõ termék gyártójának, elõállítójának a kezelés finanszírozásában való részvételi kötelezettségét is. A termék vásárlója ugyanis az esetek jelentõs részében nincs vagy képzettsége folytán nem lehet tudatában annak, hogy a termék elhasználódásával milyen mértékû és kockázatú hulladékprobléma keletkezik, így a szennyezés létrejöttéért a termék gyártója, hivatkozva a "termelõ felelõsségének elvére" legalább olyan mértékben felelõs, mint a felhasználó.

A "termelõ felelõsségének elve" kiegészítésre szorul, mert tartalmaznia kell a hulladékképzõ termék "hulladékkénti sorsának tervezésén" túlmenõen a hulladék hasznosításának, ártalmatlanításának finanszírozásában való részvétel kötelezettségét is.

A "legjobb elérhetõ technológia" elvének kiemelten kellene vonatkoznia a hulladékként magas kockázatot vagy környezetterhelést jelentõ veszélyes anyagtípusok nem veszélyesekkel történõ kiváltására.

További meghatározó elvként kértük felvenni a következõket:

  • a "nyilvánosság" elve: az érintett polgároknak legyen joguk megtudni a hulladékokkal kapcsolatos adatokat, tényeket, beruházási szándékokat és képviselõik kapjanak ellenõrzési jogosultságot a hulladékkezelõ létesítményeknél, beleszólási jogot a helyi hulladékgazdálkodási megoldások kialakításába,
  • az "együttmûködés" elve: a hulladékgazdálkodási feladatok megoldása katasztrófaállapot kialakulásának elkerülése, csak az összes érintett együttmunkálkodásával biztosítható,
  • a "példamutatás" elve: az állami, önkormányzati hivatalok, intézmények beszerzéseiben, hulladékgazdálkodásában kötelezõen kell érvényesíteni a törvényben foglalt elveket és a prioritási sorrendet.

4. Hulladékgazdálkodási feladatok, felelõsségi körök meghatározása

A tervezet tartalmaz egy felsorolást a külön jogszabályban szabályozandó területekrõl, anyagfajtákról. Ebben a háztartásokban képzõdõ szerves hulladékokról nem esik szó. Megítélésünk szerint az EU-harmonizációs igények alapján külön szabályozást igényelnek a növényi eredetû szerves hulladékok, hiszen pl. a települési szilárd hulladék maradék hulladékában arányuk nem haladhatja meg az 5%-ot. Ennek elérése nálunk olyan volumenû begyûjtõ- és komposztálókapacitások kiépítését igényli, melynek a közszolgáltatás részeként kellene finanszírozást kapnia és mûködnie.

A megelõzéssel és a termékfelelõsséggel kapcsolatos kötelezettségek között a felsoroltakon túl szerepeltetni kértük az újrahasználatot, a visszaváltási (-fogadási) kényszert, a választékbantartási és visszagyûjtési kötelezettséget is. Hangot adtunk azon véleményünknek, hogy a Koncepció az általunk fontosnak tartott hulladékképzõ termék iránti gyártói felelõsség elvét agyonmagyarázza gyönyörû általánosságokkal ahelyett, hogy utalna ennek megvalósulási formáira és a termékkörre, ahol ez érvényesítve lesz. Szerintünk hivatkozni kellene az EU-harmonizációs igényeknek megfelelõ, részletes szakmai szabályokat igénylõ hulladékkörre, miszerint a tárca ezen hulladéktípusok esetében élni fog a megelõzési megoldások (újrahasználat, csere, visszaváltási kényszer, választékbantartási és visszagyûjtési kötelezettség stb.) széleskörû alkalmazásával, illetve élni fog a "szennyezõ fizet" elv alkalmazásával oly módon, hogy a hulladékképzõ termék gyártójának felelõssége alapján bevonja õt a hasznosítás, ártalmatlanítás finanszírozásába.

A vita során az ipar képviselõi, különösen Viszkei György, a Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség fõtitkára többször és kiemelten beszélt arról, hogy szerintük a problémákat a törvényi háttér mellett a Àpiaci önszabályozó mechanizmusokª oldják meg. Ezzel szemben mi kértük a következõ mondat beiktatását a tervezetbe: ÀA hulladékszegény technológiák, megoldások elterjesztésére, piaci megjelenésük biztosítására adminisztratív eszközök alkalmazása is szükséges, amennyiben a piaci mechanizmusok ezeket nem indukálják. (pl. visszaváltási, választékban tartási és visszagyûjtési kötelezettség)ª

Felhívtuk a figyelmet egy, a prioritási sorrendet a gyakorlatba áthelyezõ követelmény megfogalmazásának fontosságára is. Ez így hangzik: "A hulladékot termelõ, illetve az önkormányzat az újrahasználható termékeket köteles újrahasználatra juttatni, az újrafeldolgozásra alkalmas hulladékokat pedig anyagfajtánként külön gyûjteni és gondoskodni a tényleges újrahasznosítás helyére történõ eljuttatásról."

Úgy véljük, a törvénynek kötelezõ erõvel kell rendelkeznie az újrahasznosítható hulladékok szelektív gyûjtésérõl, ha ez elmarad, nálunk soha nem lesz eredmény, a maradék szemét nem fog csökkenni, az ipar pedig elõáll az égetõk terveivel. A szelektív gyûjtés elrendelésénél legfeljebb fokozatosságot lehet megengedni, de azt is csak a határidõk konkrét megjelölésével. Elmaradását pedig szankcionálni kell.

A termékek anyagjelölése keretében javasoltuk, hogy a törvény rendelje el olyan jogszabály meghozatalát, amely a fémek és a mûanyagok kötelezõ anyagjelölésérõl rendelkezik.

Az ipar anyagi felelõsségét igenis meg kell jeleníteni, mint alapvetõ finanszírozási forrást. Kértük egy olyan megfogalmazás beiktatását, hogy a hulladékkezelés finanszírozását a "szennyezõ fizet" és a "termelõ felelõsségének elve" alapján a hulladék elõállítója és a hulladékképzõ termék gyártója az erre vonatkozó, részletes szabályozásoknak megfelelõen közösen legyenek kötelesek finanszírozni.

Az alábbi mondat pedig elsõsorban a lakosság magatartását kívánja befolyásolni: "A hulladék elõállítóját a kezelési szolgáltatás díjszerkezetével is ösztönözni kell a hulladékgazdálkodási prioritások sorrend szerinti érvényesítésére. Ennek keretében lehetõség szerint biztosítani kell a külön gyûjtött hasznosítható anyagok átvételének legalább a díjmentességét, illetve a maradék szemét tömegarányos és / vagy összetételarányos kezelési diját.

5. Hulladékreklám

A félrevezetõ reklámok, megjelölések, jelek keretében kértük, hogy a tv. tiltsa meg az olyan hulladékképzõ termékek pozitív környezeti reklámozását, illetve a velük kapcsolatos szelektív gyûjtési tevékenység propagálását, ösztönzését, amelynek a Magyarországon keletkezõ hulladékát feldolgozó, csomagolóanyagoknál legalább a kötelezõ újrahasznosítási arány szintjét elérõ, gazdaságilag megalapozott újrahasznosítása nincs. Hasonlóképpen tiltanánk az olyan szelektív gyûjtõrendszerek mûködtetését és reklámozását, ahol a begyûjtõ vállalkozás nem rendelkezik maga vagy szerzõdés útján tényleges újrahasznosítási háttérrel. Ezen elõírások megsértését a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvény módosításával, illetve a majdani fogyasztóvédelmi törvény keretében is szankcionálni kellene.

6. Az önkormányzatok

A hatáskör szabályozási résznél - a települési hulladékkezelési rendszerrel kapcsolatban - az anyag megállapítja ugyan a jelenlegi szabályozatlanságot, de nem jelzi a megoldást. Megítélésünk szerint ezen a területen erõsíteni kell az önkormányzatok hatósági, jogi szabályozási lehetõségeit, jogot kell kapniuk a helyi szintû szabályozás megalkotására.

A helyi önkormányzatok az országos (megyei) hulladékgazdálkodási koncepcióhoz/tervhez igazodóan kötelesek helyi koncepciót/tervet készíteni. Legyen azonban jogi eszköz a kezükben ahhoz is, hogy ezek végrehajtása érdekében rendeleteket alkothassanak (ne csak a szemétdíjról, hanem a kötelezõ szelektálásról, a kötelezõ választékbantartásról, a közterületen árusítható élelmiszercsomagolásokról is stb.) és ezek betartását ellenõrizhessék, szankcionálhassák.

7. Ellenõrzés

A hatósági résznél teljesen kimaradt a hulladékkezelõ létesítményekkel kapcsolatos speciális szabályozás szükségessége (a létesítéssel, üzemeltetéssel, felszámolással kapcsolatos engedélyezési eljárás, a kisajátítás, az üzemeltetõ kötelezettségei az egyes fázisokban, illetve a lakosság, a társadalmi és érdekképviseleti szervek speciális jogosítványai az eljárásokban. Hasonlóképpen hiányoznak a hatóságok ellenõrzési jogosítványai is.

Az ellenõrzési résznél teljesen kimaradt a társadalmi ellenõrzés. Az, hogy egyedül a "szakmai kamarák" vannak nevesítve, elfogadhatatlan. A lakosság fizeti a szemétdíjat, õk kénytelenek elviselni az odatelepített hulladékkezelõ létesítmények káros hatásait, ugyanakkor képviselõi nem kapnának lehetõséget arra, hogy ellenõrizzék, mi kerül a lerakóra, valóban újrahasznosításra kerül-e a szelktíven gyûjtött hulladék, mit égetnek stb.

8. Kapcsolódás a termékdíjakhoz

A szeptemberi tervezetbe bekerült egy mondat, hogy a jelenleg érvényben lévõ, a hulladékokkal kapcsolatos termékdíjak a hasznosítási rendszerek kialakulását követõen megszüntethetõk. Ez ellen élesen tiltakoztunk, hiszen ránézésre az ipar már ismert "önszabályozási" ideológiája alapján született és a jól-rosszul mûködõ, de legalább létezõ öko-jellegû gazdasági szabályozóeszköz mihamarabbi felszámolását célozza. Helyette az alábbi megfogalmazást követeltük:

"A termékdíjrendszer tovább bõvítendõ, bevételeit elsõsorban az adott termék hulladékainak kezelésére, illetve a termékdíjjal érintett hulladékok keletkezésének megelõzésére kell fordítani. ... Kivételt képez ez alól az újrahasználati/betétdíjas rendszerek mûködtetési támogatása, amely az ilyen megoldások eldobó rendszerekhez viszonyított üzemeltetési többletköltségeit hivatott ellensúlyozni."

9. Csomagolási hulladékok

Szükségesnek tartjuk, hogy a tv. olyan fogyasztóvédelmi meghatározással is kiegészüljön, ami biztosítja a vásárlók jogát arra, hogy a termékek csomagolását, különös tekintettel a terjedelmes vagy többes csomagolásokra, az eladónál kicsomagolva vagy a kicsomagolást kérve visszahagyhassák. A szabályozás nem vonatkozna az olyan termékeket közvetlenül borító csomagolásokra, melyek csomagolás nélkül nem szállíthatók vagy kibontva az eladóteret beszennyezhetnék.

A törvénynek deklarálnia kellene a fogyasztók jogát a hulladékgazdálkodási szempontok alapján történõ választásra is. A fogyasztónak törvényben foglalt lehetõsége legyen arra, hogy a hulladéktermelést elkerülhesse, ne válhasson kényszerûen pl. csomagolási hulladék birtokosává. Ez a jog kellõképpen indokolja, hogy a tv. rendelkezzen az újrahasználat, a betétdíjak, a választékban tartási kötelezettség, a visszaváltási és visszagyûjtési kényszer, a csereköteles termékek stb. körérõl és mértékérõl, illetve felhatalmazást adjon ezek elrendelésére alacsonyabb szintû jogszabályokban.

10. Összefoglalva

A törvényt elõkészítõ tárcától elvárjuk, hogy a koncepcióban többször kihangsúlyozott prioritási sorrend a törvénytervezet gyakorlati meghatározásaiban is érvényesüljön. Amennyiben pl. a megelõzés prioritása az óhaj szintjén marad és nem jelenik meg konkrét jogszabályi elõírásokban, úgy a törvény nem fogja elõsegíteni a hulladékok keletkezésének hatékony visszaszorítását, így a társadalmi szervezetek támogatására sem tarthat igényt.

Aggasztónak tartjuk továbbá a szeptember 2-i fórumon többször hangsúlyozott törekvést, hogy az ipar közvetlen felelõssége és finanszírozásba történõ bevonása helyett, az állam venné át a hiányzó források kipótlójának szerepét, természetesen az adófizetõk pénzébõl. Ezzel kiváló lehetõséget teremtene a hulladéktermelésben élenjáró iparágaknak arra, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak a hulladékszegény, jövõbe mutató megoldásokkal szemben.

kedd, 2010, január 26 - 03:28

A Hulladék Munkaszövetség meghírdette a

fedõnevû akcióját.

 

Alapállás: a gyorsetetõ étterem marha fontos dolog, de drága. Azért drága, mert egy csomó kiadása van (a szórólap felsorolja, hogy miféle) és így nem marad már pénze többszörhasználható étkészlet, evõeszköz beszerzésére. Majd mi segítünk. Összegyûjtünk nekik párszáz kistányért, ezzel is segítve az átállást... A kergemarhakór miatt ez most úgyis aktuális, mert a hamburgerrõl várhatóan egészségesebb ételválasztékra lesz kénytelen átállni.

 

 

Feladat: a környezetvédõ szervezetek népszerûsítsék, támogassák az akciót és próbáljanak minél több kistányért begyûjteni, majd a megadott címre eljuttatni. Ha bezárt étteremtõl, üzemi kajáldától valaki nagyobb mennyiséget olcsón tudna venni, az szóljon, mert küldünk rá pénzt. Megtérítjük nektek a postaköltséget is.

 

Az Ideális Fogyasztó
Az Ideális Fogyasztó

 

Átadás: az adományt a Környezetvédelmi Világnapon ünnepélyesen szeretnénk átadni az elõre kisorsolt gyorsetetõnek (McDonalds? Burger King?) - de ehhez legalább 5-600 kistányér kell! Mit gondoltok átveszi? (lehet tippelni)

 

Ha visszautasítja az átvételt, akkor az összegyûlt adományt szétosztjuk a természetvédelmi gyerektáborok között (tehát köztetek).

Az akcióhoz B/4 formátumú plakátszerû szórólapok készültek - jelezzétek az igényeket és postázzuk (aki a május 14-i "gyorskonferenciáig" visszaszól, annak felviszem a szórólapokat Budapestre).

 

Legyen nagylelkû - küldjön egy kistányért!

 

kedd, 2010, január 26 - 03:37


Az azonban kevésbé közismert, hogy a HuMuSz nem csak beszél a hulladékkezelésrõl, hanem szolgáltatóként is foglalkozik szelektív hulladékgyûjtéssel. A HuMuSz Intézményi Szelektív Hulladékgyûjtés (ISZH) programja 1999-ben, kísérletként indult. Célja egy-egy intézményben keletkezõ hulladék folyamatos, gazdaságos és környezetkímélõ szelektív gyûjtésének megszervezése.
Mára az ISZH program már harminc nagy irodaházban professzionális szolgáltatásként mûködik, számos nagy cég mellett igénybe veszi az Országgyûlés, a Köztársasági Elnök Hivatala és a Környezetvédelmi Minisztérium is. A munka pár év alatt kinõtte a civil szervezeti kereteket. 2004-ben jött létre a HuMuSz-Recycling Kft, 2007-tõl pedig állandó szállító és feldolgozó partnerünk az Avermann Hungária Kft.
A HuMuSz-Recycling a szolgáltatások színvonala és ára tekintetében igen versenyképes ajánlatokkal tud szolgálni. Ideális esetben a már meglévõ hulladékgyûjtõ edények helyett állítunk be szelektív gyûjtõket, így a válogatás nélküli vegyes szemét mennyisége, és a szemétdíj is csökken, a különbözetbõl pedig mûködtethetõ az ISZH program. Az alapszolgáltatásban a szelektíven gyûjtött hulladék elszállításáról és anyagában történõ hasznosításáról gondoskodunk – ez esetben az épületen belüli gyûjtés megszervezése a megrendelõ feladata. A komplex szolgáltatás jóval több, mint szállítás: ez esetben megtervezzük, kialakítjuk és mûködtetjük az épülten belül a szelektív hulladékgyûjtést, a megrendelõnek nincs más dolga, mint a HuMuSz-Recycling által biztosított gyûjtõkbe dobálni a hulladékot. A többit ránk bízhatja.
További részletek

kedd, 2010, január 26 - 03:40

A HuMuSz Ház májusi megnyitóját követően kezdődött meg irodánkban a lakossági tanácsadás. Július óta a Környezetvédelmi Tanácsadó Irodák hálózatának tagja vagyunk. Szeptemberi környezeti nevelési évadnyitónkon az alábbi tevékenységeket hirdettük meg:

  • hulladékos játszóház nyílt a HuMuSz Házban elsősorban iskolai csoportok számára
  • ezzel párhuzamosan a fővárosi állatkertben is üzemeltetünk egy kis kiállítást
  • iskolai előadásokat vállalunk a budapesti iskolákban ill. megkezdjük országos oktatóhálózatunk kialakítását
  • együttműködést indítunk a Sulinettel, közösen fogjuk az Interneten publikálni hulladékos kiadványainkat és CD-ROM-unkat
  • az ELTE Földrajz Tanszékén kurzust indítunk Hulladékgazdálkodás és fogyasztói társadalom címmel
  • havonta egy lakossági fórumot szervezünk a környékbeliek számára a hulladékprobléma és az ökológiai fogyasztóvédelem különböző, elsősorban a mindennapi életet érintő kérdéseiről
  • a jövő év első felében hulladékgazdálkodási és fogyasztóvédelmi továbbképzést szervezünk pedagógusok számára
  • tagszervezeteink aktivistáit is folyamatosan képezzük, hogy vidéken is több helyen elkezdődhessen hasonló tevékenység
  • folytatjuk eddigi Sulibüfé kampányunkat ill. Újrapapír kampányt indítunk iskolák és papírgyárak bevonásával.
  • kedd, 2010, január 26 - 03:35


    HuMuSz ház

    Örömmel tudatjuk minden kedves drukkerünkkel, támogatónkkal és követõnkkel, továbbá mindenkivel, akinek fontos a környezetvédelem ügye, hogy szervezetünk hosszas keresgélés, nem kevés fáradozás, sokmenetes tárgyalgatás, többszöri elkeseredés és egy-két idegösszeomlás után végre oktatóközpont létesítésébe kezd.

    Sikerült a fõváros XI. kerületének polgármesteri hivatalával megegyeznünk, így ez év augusztusától 20 évre egy önkormányzati ingatlan büszke bérlõivé váltunk. A HuMuSz-villa egy ex-bölcsi (késõbb asztalosmûhely.), mely évek óta elhagyatottan várta sorsa beteljesülését, ezért állapota -- szolidan fogalmazva - némi kívánnivalót hagy maga után. Elsõ nekifutásra talán nem tûnik az évszázad üzletének, viszont a felújítás költségeit lelakhatjuk, ami azért javít az összképen.

    Az oktatóközpont -- terveink szerint -- három lépésben kerül "beüzemelésre": 2003. januárának elsõ felében költözik át és nyit lakossági tanácsadó irodát a csapat; március-április táján adjuk át felújított kiállításunkat és oktatótermünket, õszre pedig elkészítjük a házat övezõ oktató-parkot, ahol környezetvédelemi információkkal, játékos feladatokkal, kukákkal (természetesen.) fûvel, fával, virágokkal és talán kerti tóval is találkozhat a hozzánk betérõ vándor.

    kedd, 2010, január 26 - 03:35
    Alsótagozatos iskolásoknak (1-4 osztály):

    Én inkább ilyen büfét szeretnék!

    Az iskolabüfék működtetési feltételeit az iskolavezetés határozza meg, tehát érvényesítheti az egészséges életmóddal és felelős hulladékgazdálkodással kapcsolatos alapvető elvárásokat. Elméletileg. Mivel a gyakorlatban azonban az üzemeltető (büfés) anyagi érdeke diktál, a legtöbb büfében a választék csokiszeletekből, rágókból, cukorkákból, édes süteményekből, csipszekből és hamburgerekből, egészségtelen szénsavas üdítőkből és gyermekek egészségére különösen káros kólaitalokból áll. És hogy a büfésnek kényelmesebb legyen, természetesen minden ital eldobó műanyag- vagy Tetra Pak-féle csomagolásban kapható (a szemétdíjat az iskola fizeti).

    Arra kérjük az erre érzékeny pedagógusokat, hogy beszélgessenek ezekről a problémákról többet a kisiskolásokkal. Szeretnénk, ha minél több gyerek lerajzolná, hogy ő (az iskolás) igazándiból milyen iskolabüfét és milyen választékot szeretne.

    Szeretettel várunk minden erről készült rajzot. A rajzok A/4 vagy A/3-as rajzlapon tetszőleges technikával készülhetnek és szívesen vesszük, ha mellé egy kis magyarázatot is csatolnak.

    Felsőtagozatos iskolásoknak és középiskoláknak (5-12 osztály):

    Zöld piktorok

    Az iskolabüfék (ami még rosszabb: az automaták) választékában általában azok a reklámozott élelmiszerek jelennek meg, amelyeknek nincs sok közük az egészséges táplálkozáshoz. A nagyobb kelendőség érdekében reklámjaik azonban szívesen hivatkoznak a "friss", "egészséges", "legjobb", "természetes" alapanyagra, vagy a termék magas "tápértékére", "vitamintartalmára", stb.

    A reklámnak azonban pontosnak és igaznak kell lenni. Ezt az alapvető elvárást a fogyasztó csak úgy tudja ellenőrizni, ha összehasonlítja a termék reklámját a csomagolásán kötelezően feltüntetett összetételével.

    Arra kérjük a fiatalokat, hogy figyeljék az iskolabüfék és boltok választékát és hasonlítsák össze a termékek összetételét az azokról szóló reklámígéretekkel. Különös figyelmet érdemelnek az édességek, üdítők, szörpök, ivólevelek és a tejtermékek. Ha valami nem stimmel, írják meg nekünk pontosan (vagy mellékeljék a reklámkivágást és az üres csomagolóanyagot). Aki kéri, annak a ?nyomozáshoz? segítségül ingyen megküldjük a témában nemrég megjelent ?Nyisd ki szemed ? csukd be szád!? című brosúránkat.

    Beküldési határidő mindkét pályázatra: 2003. május 31.
    A beküldők között a 'Környezetvédelmi világnapi' rendezvényünkön (június 5-én) mindkét kategóriában 15 -15 főnyertest sorsolunk ki. Nyereményük egy-egy HuMuSz vászonszatyor telis-tele egészséges élelemmel és ?környezetbarát? írószerekkel. Kisorsolunk további l00 db különdíjat is.

    Címünk: Hulladék Munkaszövetség, 1111 Budapest, Saru u. 11.

    kedd, 2010, január 26 - 03:35

    Oldalak