KukaBúvár magazin archívum

 

Egyszerûsített mérleg

A tétel megnevezése Elõzõ év Tárgyév
Befektetett eszközök 1080 1770
Immateriális javak   160
Tárgyi eszközök 1080 1610
Forgóeszközök   6194
Készletek    
Követelések    
Pénzeszközök 6116 6194
ESZKÖZÖK ÖSSZESEN: 7196 7964
Saját tõke 7196 7964
Eredménytartalék 4082 6660
Mérleg szerinti eredmény 7196 7964
ESZKÖZÖK ÖSSZESEN: 3114 1304
Kötelezettségek (rövid lejáratú) 361 16
FORRÁSOK ÖSSZESEN: 7196 7964

 

Megjegyzések:

 

 

Követelések:

 

A HuMuSz-nak behajtatlan, függõ követelése nincs.

 

Kötelezettségek

 

A HuMuSz-nak hosszú lejáratú kötelezettsége nincs.

 

Eredmény-kimutatás

 

A HuMuSz 1998. évben vállalkozási tevékenységet is folytatott, melybõl 1.826 eFt. bevétel származott. Az arányosítást figyelembe véve, a társasági adó és az eredmény meghatározása a melléklet szerint.

 

II. Költségvetési támogatás felhasználása

 

Kapott parlamenti támogatás összege: 500 eFt., melyet mûködési költségeink fedezésére fordítottunk.

 

III. A HuMuSz vagyona:

 

7.964 eFt.

 

IV. Cél szerinti juttatások kimutatása:

 

HUBA támogatása (kölcsön) : 50 eFt.

 

V. Központi költségvetési szervtõl, elkülönített állami pénzalaptól kapott támogatások:

 

Központi Környezetvédelmi Alapból (KKA) pályázatokból: 6.545 eFt.

 

VI. Vezetõi tisztségviselõinek nyújtott juttatás összege:

 

nem volt

 

VII. Rövid tartalmi beszámoló a HuMuSz 1998. évi tevékenységérõl:

 

1.) PROGRAMOK, AKCIÓK

  • 98. február: budapesti "Iskolatej" akció lebonyolítása
  • 98. március: az Országos Találkozón hulladék-kiállítás rendezése, szekcióülések levezetése
  • 98. április: a "Föld napi" hulladék-kiállítások koordinálása
  • 98. június: hulladékhasznosítók számítógépes nyilvántartó rendszerének közzététele
  • 98. augusztus: "hulladékos kerékpártúra" Észak-Magyarországon (hulladékkezelõ létesítmények megtekintése, vadlerakók felmérése, lakossági fórumok)
  • 98. szeptember: "Sulibüfé II." akció folytatása
  • 98. október: országos kampány a vadlerakók felszámolásáért
  • 98. október-december: oktatófilm készítése
  • 98. november: "PVC-mentes karácsonyért" elindítása
  • 98. december: "Zöld karácsony" akciók koordinálása. A gyõri szelektív papírgyûjtési rendszer elõkészítése.

2.) KIADVÁNYAINK:

A HuMuSz "KukaBúvár" c. szakmai folyóiratát 1998-ban is négy alkalommal jelentettük meg ."Guberáló" címmel a múlt évben is két melléklet foglalkozott az iskolai környezeti neveléssel. Egy mellékletet "Mûanyagok" címmel jelentettünk meg, egyben pedig az országos szelektív hulladékgyûjtésrõl adtunk részletes körképet (adatbázis).

Saját kiadványunk volt a "Veszélyes hulladékok a háztartásban" c. munka illetve a kiskerti komposztálás témakörét feldolgozó "Gombácska komposztot készít" c. brosúra. Ismét kinyomtattuk a "Szeretettel betekerve" c. szórólapunkat. Új szórólapot adtunk ki a "Sulitej" akcióinkhoz. Gondozásunkban került kiadásra az "E-számok rejtélye" c. brosúra második kiadása, támogattuk továbbá az "Eledel-E?" ill. a "Génmanipuláció" c. füzetek megjelentetését.

3.) Szakmai tevékenységek:

  • A HuMuSz szakértõi szinten 1998-ban is aktívan kapcsolódott be a szakmai jogszabálytervezetek elõkészítésébe. Ezt természetesen csak azon jogszabályok tekintetében tudtuk megtenni, ahol a jogalkotó vagy jogszabály-elõkészítõ szerv közremûködésünkre egyáltalán igényt tartott (pl. a géntörvény végrehajtási jogszabálya, a termékdíj törvény módosítása).
  • A KTM-mel továbbra sem sikerült korrekt szakmai kapcsolatot kialakítani - az ott készült jogszabályokról sajnos, egyáltalán nem, vagy csak késve értesültünk. Mellõzésünk különösen a hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban érthetetlen, hiszen a HuMuSz önként vállalta fel a hulladéktörvény (és a kapcsolódó rendelkezések) mozgalmi vitájának megszervezését és koordinálását.
  • A jogalkotó munka szakmai elõkészítése céljából több tanulmányt publikáltunk (pl."A betétes csomagolási rendszerek megmentése" illetve a "Magyar üvegcsomagolás helyzete és jövõje" címekkel).
  • Azt ökológiai fogyasztóvédelelem témája 1998-ban is kiemelet jelentõséget kapott. Aktivistáink több új, sikeres fogyasztóvédelmi eljárást indítottak a Versenyhivatalnál. A Reklám-Fogyasztás-Hulladék témában számtalan iskolai ismeretterjesztõ elõadást tartottak és folytattuk az 1996-ban beindított fõiskolai programunkat.
  • A mozgalom felé szolgáltató jellegû tevékenységet végeztünk (tájékoztatás jogi rendelkezésekrõl, új kiadványainkról, hulladék-megelõzési, újrahasznosítási és ártalmatlanítási lehetõségekrõl, országos akcióinkról, stb.).
  • Az egyes szervezetek megkeresése alapján Szövetségünk szakmai tanácsokkal segített, vagy ügyfélként avatkozott be a KHV eljárásába (Dorog, Garé, Kengyel, Gyõr-Bácsa).

    Tovább

kedd, 2010, január 26 - 03:35

1. 2001. évi számviteli beszámoló 1. sz. melléklet

2. Költségvetési támogatások és felhasználásuk

Magyar Országgyûlés Társadalmi Szervezetek támogatása   400.000.-
APEH SZJA 2000. évi 1%-os támogatás
Felhasználása 2001-ben nem történt meg.
Az összeget 2002. õszén beruházási célra kívánjuk felhasználni.
  309.042.-

3. A vagyon felhasználása

A szövetség vagyona 2001. január 1-én   12,006.000.-
2001. évi közhasznú tevékenységbõl származó eredmény:   -457.000.-
2001. évi vállalkozási tevékenységbõl származó eredmény:   279.000.-
A szövetség vagyona 2001. december 31-én   11,828.000.-

4. Cél szerinti juttatások kimutatása

Tájsebészet akció során juttatott pólók   322.000.-
Fogyasztóvédelmi rendezvényeken,
Környezetvédelmi képzéseken, oktatásokon juttatott étkeztetés
  22.184.-
Pályázati forrásokból finanszírozott programok során juttatott kiadványok és költségük:
ELEDEL-e kiadvány
  330.000.-
E-számok rejtélye kiadvány   225.000.-
Tájsebészet hírlevelek   17.500.-
Összesen:   916.684.-

A fentieken túlmenõen a közhasznú tevékenység keretében került juttatásra a 2001. évben 4 alkalommal egyenként 4000 példányban megjelent KukaBúvár folyóiratból megjelenésenként 3300-3500 db. A megjelenésenként fennmaradó 500-700 példány elõfizetés alapján értékesítésre került.

5. Az elkülönített állami pénzalapoktól kapott juttatások bemutatása

Gazdasági Minisztérium fogyasztóvédelmi tevékenység tám.   3,690.000.-
Környezetvédelmi Minisztérium Körny.véd. Alap Célelõirányzat   6,700.000.-
Munkaügyi Központ foglalkoztatási támogatás   332.875.-
Összesen:   10,722.875.-

A pályázati úton az elkülönített állami pénzalapokból elnyert támogatások felhasználása és azok elszámolása a szövetség székhelyén letétbe helyezett elszámolásokból megtekinthetõ.

6. A szövetség vezetõ tisztségviselõinek juttatott juttatások bemutatása

A szövetség ügyvivõi testületének két tagja, Szilágyi László és Dr. Kalas György a szövetség alkalmazottja. Bérük és személyi jellegû juttatásaik 2001. évben a törvényes járulékokkal együtt összesen 1.143.200.- forintot tettek ki. A szövetség többi vezetõ tisztségviselõje feladatát társadalmi munkában látta el.

7. A 2001. évi közhasznú tevékenység tartalmi beszámolója

Gyõr, 2002. szeptember 10.

1. sz. melléklet a HUMUSZ 2001. évi közhasznúsági jelentéséhez

A HUMUSZ éves beszámolójának mérlege minden adat ezer forintban

  Elõzõ év   Tárgyév
Immateriális javak   134   68
Tárgyi eszközök   907   731
Befektetett eszközök összesen   1,041   799
Készletek   0   0
Követelések   550   1,639
Értékpapírok   0   4,000
Pénzeszközök   10,812   9,002
Forgóeszközök összesen   11,362   14,641
Aktív idõbeli elhatárolások   0   0
Eszközök (aktívák) összesen   12,403   15,440
Tõkeváltozás/Eredménytartalék   3,954   12,006
Tárgyévi eredmény vállalkozási tev.-bõl   7,408   -457
Tárgyévi eredmény közhasznú tev.-bõl   644   279
Saját tõke összesen   12,006   11,828
Céltartalékok   0   0
Hosszú lejáratú kötelezettségek   0   0
Rövid lejáratú kötelezettségek   397   2,608
Passzív idõbeli elhatárolások   0   1,004
Források (passzívák) összesen   12,403   15,440

A HUMUSZ 2001. évi éves eredménykimutatása minden adat ezer forintban

  Elõzõ év   Tárgyév
Közhasznú mûködésre kapott támogatás   894   709
Pályázati úton elnyert támogatás   15,428   13,280
Közhasznú tevékenységbõl származó bevétel   1,161   1,954
Tagdíjból származó bevétel   0   14
Egyéb bevétel   998   426
Közhasznú tevékenységek bevételei összesen   18,481   16,383
Vállalkozási tevékenység bevétele   1,822   5,051
Bevételek összesen   20,303   21,434
Anyagjellegû ráfordítások   1,465   7,993
Személyi jellegû ráfordítások   1,877   5,750
Kértékcsökkenési leírás   705   928
Egyéb ráfordítások   7,026   2,169
Közhasznú tevékenység ráfordításai összesen   11,073   16,840
Anyagjellegû ráfordítások   166   1,299
Személyi jellegû ráfordítások   213   1,713
Értékcsökkenési leírás   0   223
Egyéb ráfordítások   799   1,504
Vállalkozási tevékenység ráfordításai összesen   1,178   4,739
Ráfordítások összesen   2,251   21,579
Adózás elõtti eredmény   8,052   -145
Adófizetési kötelezettség   0   33
Tárgyévi vállalkozási eredmény   644   279
Tárgyévi közhasznú eredmény   7,408   -457

2. sz. melléklet a HUMUSZ 2001. évi közhasznúsági jelentéséhez

A Magyar Országgyûlés Társadalmi Szervezetek támogatásának felhasználása

kedd, 2010, január 26 - 03:35

A fém italosdobozok használata a fogyasztói társadalom felelõtlen nyersanyagpazarlása, gyártásuk, használatuk és ártalmatlanításuk egyaránt súlyos környezetterhelést okoz. Piaci arányuk növelése része az ipar és a kereskedelem taktikájának: a többutas csomagolási rendszerek leváltásával igyekszenek visszafordíthatatlan helyzetet kialakítani. A jelenlegi folyamat megállítása azonban nem csupán környezetvédelmi, de nemzetgazdasági és fogyasztóvédelmi érdek is.

A HuMuSz - dán példa alapján - követeli az alumínium és fehérbádog italosdobozok teljes piaci kitiltását. Követeli, hogy a szénsavas üdítõitalok és sörök a kitiltás után csak újratölthetõ többutas csomagolásban kerülhessenek forgalmazásra. A kitiltást 2000-ig - a fokozotosság betartásával- az alábbi lépcsõkben javasoljuk végrehajtani:

1. Az italos fémdobozok kereskedelmi forgalmi arányának, az elárusítóhelyek és italautomaták számának; a töltõ gépsorok kapacitásának azonnali befagyasztása a jelenlegi szinten.

2. A dobozos italforgalom kereskedelmi reálértáékének, az elárusítóeszközök számának évi min. 25 %-os csökkentése az 1995-ös bázisévhez viszonyítottan 1997 január 1-tõl.

3. Az utcán át történõ és éttermi (büfé) árusítás tilalmának bevezetése 1998. január 1-tõl.

4. Általános forgalmazási és importtilalom 2000. január 1- tõl.

kedd, 2010, január 26 - 03:37

Kezdjük az alapvetéssel! A dokumentum szerint olyan energiapolitikára van szükség: „amely egyszerre szolgálja a hazai gazdaság növekedését, biztosítja a szolgáltatások elérhetőségét és a versenyképes árakat.” Ez jól hangzik, de egy bizonyos fogyasztási szint elérése után, egy véges rendszerben nem lehet cél a gazdasági növekedés fokozása, legfeljebb a jóllét növekedése. Az energiatakarékossághoz, a hatékonyság növeléshez, a CO2 kibocsátás csökkentéséhez elengedhetetlenül fontos a jelenlegi energia árak drasztikus emelése. A célkitűzések összeegyeztethetetlenek a klímaváltozással, a természeti erőforrások szűkösségével, holott az elkövetkező évtizedeket ez fogja jellemezni.

A vezetői összefoglalóban említés sem történik a fosszilis energiahordozók korlátozott mennyiségéről, az olajhozamcsúcs (peak-oil)1 elméletről, amely alapjaiban kellene, hogy meghatározza egy ország energiastratégiáját, mint azt külföldi példák sora mutatja.

A dokumentum megemlíti az energiatakarékosságot és az 1 A kifejezés a kőolaj kitermelésének időbeli maximumát jelenti, ami az Egyesült Államokban 1971-ben volt. A fosszilis erőforráskészletek végesek, tehát a csúcs után kitermelésük már nem növelhető. energiahatékonyságot is, majd ezt követően kijelenti, hogy az elkövetkező 20 évben további hat százalékkal fog nőni az energiafogyasztás, miközben félmillióval csökken az ország lélekszáma. A javasolt megújuló energia részaránya igen szerény, 13%-os növekedést vár 20 esztendő alatt, pedig lényegesen jobb potenciállal rendelkezünk. Szélenergiából például 2030-ra 7100 MW lenne a reális cél. A stratégia támogatja az új atomerőművi blokkok létesítését is, ami ellentmond a stratégiában célként kitűzött energiafüggőség csökkentésének, ráadásul a koncentrált energiatermelés ellátási szempontból sem kedvező, a radioaktívhulladék- elhelyezés megoldatlanságáról nem is szólva. A bioüzemanyag-felhasználás növelése (2030-ig 15%-kal) rendkívül energiaigényes, monokultúrás, nagyüzemi mezőgazdaságon alapul. Ez a technológia a rossz társadalmi helyzetben lévők megélhetését nehezíti, annak érdekében, hogy egy luxus igényt kiszolgáljon.

Végül a számunkra egyik legérzékenyebb terület: a „pirolízis erőművek kerülnek előtérbe”, ami több szempontból sem jó választás. Egyrészt a pirolízis üzem átalakítási hatásfoka alacsonyabb az égetőkénél, másrészt a klímaváltozást is fokozza a károsanyag-kibocsátással, a kiforratlan technológia pedig önmagában is komoly veszélyeket rejt.

A Nemzeti Energiastratégia több helyen említi a hulladékot, mint megújuló energiaforrást, ami súlyos tévedés. A hulladék jelentős része fosszilis energiahordozók segítségével és/vagy fogyó nyersanyagokból előállított termékekből származik. A hulladék addig számít megújuló energiaforrásnak, amíg a túlfogyasztás és pazarlás jellemzi a fejlett országokat.

Az energiastratégia egyik célja az anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék alapú energiatermelés. Az energetikai hasznosítás támogatása az égetőkapacitások bővítésében fog megnyilvánulni, amelynek nem véletlenül jelentős a társadalmi elutasítottsága, ugyanis egészségügyi kockázatokkal jár és környezetvédelmi szempontból is aggályos. Nyugat-Európa több országában most a túlméretezett égetőkapacitások kihasználásával küzdenek, akár az újrahasznosítás rovására is. Az energiastratégiának ugyanúgy figyelembe kellene vennie a hulladékos hierarchia előírásait, amikor alapanyagnak tekinti a hulladékot.

A jó elemeket is tartalmazó dokumentum a hulladékos aspektusában jó évtizedes lemaradásban van. Az energiaproblémára nem a hulladékprobléma a megoldás, hanem a megelőzés, a hulladék keletkezésének megelőzése.

péntek, 2011, október 14 - 17:06

Például azért, mert az új uniós irányelv szolgál alapul a hazai szabályozáshoz, ez utóbbi pedig hatással lesz arra, hogy a kertünk végében komposztdomb figyel majd vagy hulladékégetõ.
A HuMuSz – több nemzetközi zöld szervezettel együtt – inkább a komposztdomb típusú megoldásokat részesíti elõnyben, égetõket pedig nemhogy a kertek végében, de egyáltalán sehol nem látunk szívesen. Ezért tehát megpróbáltunk hatással lenni az uniós irányelv alakulására. Ezt a nemzetközi irodalom lobbimunkának nevezi, ám hívhatjuk nyugodtan szélmalomharcnak is. Persze csak rosszabb napjainkon. Jobb napjainkon tudjuk, hogy bár nem volt élvezetes a küzdelem, de végül egy kicsit jobb keretirányelv született, mint amilyen a zöldek nélkül készült volna.

 

Röviden az elõzményekrõl
Az Európai Bizottság 2005 decemberében bocsátott ki egy javaslatcsomagot az 1975-ben született hulladék keretirányelv módosítására. Ezt a következõ két és fél évben az Európai Tanács és az Európai Parlament több menetben tárgyalta. A folyamat idén júniusban a Parlament plenáris szavazásával zárult, ahol elfogadtak egy ún. kompromisszumos javaslatot.
A keretirányelv felülvizsgálatára a Bizottság indoklása szerint azért volt szükség, mert‚ 1975 óta sokat változott a hulladékgazdálkodás helyzete, ehhez tehát igazodni kell: cél a „recycling society”! Már a „recycling society” is necces egy kicsit, hiszen nem az újrahasznosításra kellene a hangsúlyt fektetni, hanem a „nulla hulladék” állapot elérésére. Ám ha mégis elfogadjuk ezt az elképzelést, akkor logikusan azt várjuk, hogy a Bizottság javaslatcsomagja konkrét célkitûzéseket tartalmazzon az újrahasznosítás arányának növelésére. E helyett azonban a Bizottság nyilvánvaló szándéka az volt, hogy a hulladékégetésnek biztosítson kedvezõbb szabályozási körülményeket, újrahasznosítási célkitûzések az anyagban nem szerepeltek. Innen indultunk tehát.

 

Az eredmény
Ehhez képest az elfogadott kompromisszumos javaslat már konkrét célkitûzéseket tartalmaz az újrahasznosításra. A tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük a következõ célok elérésére:

  • 2020-ra a háztartási és hasonló eredetû hulladékok közül a papír, a fém, az üveg és a mûanyag hulladékok 50%-os újrahasználata vagy újrahasznosítása (tehát nem a háztartási hulladékok 50%-áról van szó, hanem annak egy részének 50%-áról, ami az EEB számításai szerint kb. 20%)
  • 2020-ra a nem veszélyes építési- és bontási hulladékok 70%-os újrahasznosítása.

További fontosabb elemek – csak nagyon vázlatosan:

  • a tagállamoknak hulladékmegelõzési programokat kell készíteniük
  • intézkedéseket kell hozniuk a biológiailag lebomló hulladékok elkülönített gyûjtésére
  • a hulladékégetés egy bizonyos hatékonysági küszöb felett hasznosításnak minõsül (ez a becslések szerint a jelenleg mûködõ égetõk kb. 60-70%-ának átsorolását jelenti)
  • az elfogadott „melléktermék” definíció következtében potenciális veszélyes hulladékok kerülhetnek ki a hulladékokra vonatkozó ellenõrzés alól, sõt ezeket harmadik világbeli országokba is lehet majd exportálni.

Az irányelv várhatóan az év végén lép hatályba, utána lehet azon dolgozni, hogy hazai adaptálása a lehetõ legkedvezõbb legyen.

 

Értékelés
Az újrahasznosítási arányszámok ellenére a kompromisszumos javaslat zöld szempontból gyengének minõsíthetõ, többek között az alábbiak miatt:

  • az újrahasznosítási arányszámok alacsonyak
  • nincsnek konkrét célkitûzések a biológiailag lebomló hulladékok elkülönített gyûjtésére
  • nincsenek konkrét célkitûzések a hulladéktermelés növekedésének megállítására
  • az égetõk az átsorolással kedvezõbb helyzetbe kerültek
  • bizonyos anyagokra ezentúl nem a hulladékokra vonatkozó szigorúbb, hanem a termékekre vonatkozó enyhébb szabályozás lesz érvényes.

 

Parlament kontra Tanács
A valóban elõremutató módosító indítványok közül szinte mindegyik az Európai Parlamenten keresztül jutott be a vitaanyagba, s került egyáltalán tárgyalásra. A tagállamok környezetvédelmi minisztereibõl álló Tanács azonban folyamatosan blokkolta ezeket. A Tanácsnak jól jött, hogy a Parlamentet ezeken a tárgyalásokon egy olyan képviselõ (Caroline Jackson, Néppárt, UK) képviselte, aki az Egyesült Királyság egyik legnagyobb hulladékkezelõ cégének (Shanks) tanácsadó testületi tagja, s onnan korábban jutattást is kapott. Ezt a képviselõ nem említette képviselõtársainak, amikor a keretirányelv fõtárgyalójának jelölték – noha a Parlament szabályzata szerint az ilyen érdekütközéseket jelezni kell. Ettõl persze õ még lehetett korrekt, csak valahogy mégsem szép ez így.
Sokan vélik úgy, hogy Jackson túl sokat adott fel a Parlament álláspontjából. Szerinte azonban a Tanács nem volt hajlandó engedményekre, így ez volt az elérhetõ legjobb megállapodás. Ha újabb tárgyalások felé terelte volna a folyamatot (ahogy azt a zöldek szerették volna), akkor a már elfogadott újrahasznosítási célok is veszélybe kerülhettek volna. A Tanács és Jackson közötti tárgyalások (mint ahogy a Tanács tárgyalásai általában) zártak voltak. A történtekrõl csak kiszivárgott információink lehetnek.
Jackson sajátságosan vélekedett a hulladékégetõk átsorolásáról is. Szerinte nem rossz az, ha a mai nyersanyaghiányos idõkben a hulladékot is fûtõanyagnak használhatjuk. Úgy vélte, hogy a megelõzés és az újrahasznosítás mellett szépen megfér a maradék hulladékok égetése is. Nem tudjuk, feltette-e magának a kérdést, hogy akkor a dánok vajon miért nem támogatták a magasabb újrahasznosítási célkitûzéseket. Lehet, hogy azért, mert náluk már annyi égetõ van, hogy egyáltalán nem érdekük az újrahasznosítási rendszerek bõvítése? Egyrészt az újabb pénzkiadás lenne, másrészt az égetõk elõl vennék el a hulladékot. (Erre persze megoldás lehet, ha még több hulladékot termelünk.)
Sajnos a magyar képviselõk közül csak Olajos Péter és Hegyi Gyula szavazott néhány fontos kérdésben a zöldek által javasolt módosítókra.

 

Kit érdekel a klímaváltozás?!
Fura dolog látni, hogy miközben a klímaváltozást már az Unió hivatalosságai is tényként kezelik, s feltehetõleg nem kis összeget költenek arra, hogy kampányokkal az állampolgárokat környezettudatosabb életmódra ösztönözzék, a döntéshozatal során valahogy megfeledkeznek saját felelõsségükrõl.

 

Lentrõl nézve
A folyamat értékelésekor többen azt hangoztatják, hogy a szabályozás az elvárthoz képest gyenge lett ugyan, de hosszú távon szemlélve mégis elõrelépést jelent, hiszen konkrét újrahasznosítási célok kerültek bele. Ez azonban valószínûleg nem vigasz azok számára, akik már most égetõ(k) közelében laknak, vagy hamarosan ott fognak lakni... Csak egy brit barátunk levelét tudom idézni:
„Nyomasztó, hogy (a döntéshozók) figyelmen kívül hagynak minden aggasztó jelet, még akkor is, ha az orvosoktól érkezik, akik állításaikat adatokkal támasztják alá. (…) Nem lehetek elégedett az eredménnyel, mert egy olyan településen lakom, ahol az egészségemet 5 mérföldön belül egy 800 ezer tonna/év ÉS egy 600 ezer tonna/év kapacitású hulladékégetõ veszélyezteti. Azt tudom, hogy (...) a kibocsátott szennyezõanyagok közvetlenül az unokáim, majd az õ gyerekeik, és azok gyerekeinek fejére hullanak majd, legalább 35-40 éven keresztül. (…) Mindannyian meg fogjuk fizetni ennek az árát, csak éppen az én településem kicsit hamarabb kezdi el fizetni, mint a többség.”
Hogy ezt a sorsot itthon minél többen elkerüljük, a következõ években helyi és országos szinten is sokat kell dolgoznunk. A takarékos életmódot, a tárgyak továbbhasználatát, a házi komposztálást, a differenciált szemétdíjat, az újrahasznosítást kell támogatnunk, mindenkinek a saját eszközeivel.
Köszönjük mindenkinek, aki a folyamat során részt vett e-mail kampányainkban! A továbbiakban is számítunk Rátok/Önökre. Sõt, mostantól még inkább.

kedd, 2010, január 26 - 03:40

A téma fontosságát erősíti az a tény is, hogy számos régi depóniát az önkormányzatok, sokszor jóhiszeműen, néhány centiméter földdel betakartak, ezzel a problémát megoldottnak is tekintették. Ezt látszik erősíteni a hulladékgazdálkodásról szóló törvényünk is, hiszen csak a működő lerakókkal foglalkozik, melynek fontosságát nem vitatjuk.

Az úgynevezett rekultivált szemétgödrök is számos veszélyt hordoznak magukban. A takarással a szigeteletlenségük nem változott, a környezetükkel, a talajvízzel, a levegővel továbbra is kapcsolatban vannak. Mondhatnánk azt is, hogy a lerakó tovább él, azaz hat a környezetére a kilépő csurgalékvíz, a felszabaduló gázok és a szennyezett növényzet útján. Az EU-ban előírták az elmúlt évben, a bezárt hulladéklerakókat további 30 évig folyamatosan ellenőrizni kell. Ez ugye elgondolkoztató?

 

Milyen anyagokat tartalmaz egy települési lerakó?

 

Papírt, műanyagot, üveget, fémet, textilt, szerves hulladékot és ezek minden féle kombinációját kisebb nagyobb darabokban. Emellett számos helyen szennyvíziszapot és más, oda nem való hulladékféleséget szállítottak adepóniákra, így közvetlenül veszélyesnek mondható anyagokat, pl.: szárazelemeket, akkumulátorokat, vegyszeres göngyölegeket, lejárt gyógyszereket, fáradt olajjal szennyezett rongyokat, mosószeres anyagokat, növényvédőszerek maradványait és még nagyon sok mást.

A témával foglalkozó szakkönyvek közül jó néhányban találunk olyan listát, hogy mely anyagokat nem szabad egymással keverni erős reakcióképességük, tűz- és robbanásveszélyességük, toxikusságuk miatt. ?gy nem célszerű keverni a hulladék növényvédőszert az oldószerekkel, hulladékolajjal, a lúgos tisztítószerek nem találkozhatnak az akkumulátorsavval, alkohollal, s táblázatok tömkelegével lehetne sorolni tovább a példákat.

 

Mi történik a lerakás után?

 

Először is, átrendeződés. Egyes hulladékok helyet cserélnek, aprózódnak, deformálódnak, tömörödnek. Elvesztik eredeti alakjukat és megkezdődik lassú átalakulásuk. Persze már itt is akadhatnak renitensek. A lerakóra került műanyagpalackok nem nyomódnak össze kellő képpen, így a helyet foglalják levegővel a belsejükben.

A hulladéklerakóban lejátszódó folyamatok nem függetlenek egymástól, inkább egymás következményei. ?gy zajlanak kémiai valamint a biokémiai folyamatok, hogyan oldódnak vagy éppen kicsapódnak egyes anyagok; esetleg megkötődhetnek különböző felületeken, kiszűrődhetnek vagy elmozdulhatnak. A hőmérséklet először megemelkedik, majd csökken. Gázok keletkeznek, jönnek és mennek.

 

Mi látható és mi érezhető?

 

A hulladékhegy összeesik, kellemetlen szagokat áraszt, ha netán az elfolyó vízre is rábukkanunk, gusztustalan, sűrű, barna folyadékot láthatunk. Nézzük, mit is kotyvaszt a lerakó vegykonyhája.

Még szinte be sem érkezett a hulladék, szerves része a mikrobák hatására bomlásnak indul és megkezdődik az átalakulás. Ez a biológiai bomlás meghatározza a gázképződést, valamint a csurgalékvíz összetételét.

A folyamatok bonyolultsága miatt csak néhány fontos tényre szeretnénk felhívni a figyelmet. A legfontosabb dolgokat és néhány folyamat változását egy ábrában is összefoglaltuk.

Már az előzőekben megállapítottuk, hogy a hulladékunk folyamatosan esik össze, az elején intenzíven, később lassabban. A hulladéklerakókban lejátszódó folyamatokat öt szakaszra oszthatjuk. Míg az első szakasz csupán néhány nap, az utolsó szakasz végét még nem látjuk.

 

Mi változik?

 

Szinte minden. A semleges kémhatású víz savas felé tolódik a szerves anyagok bomlása következtében. A csurgalékvíz egyre több anyagot old magába, nagy mennyiségű szerves anyagot, egyre több fémet, nehézfémet tartalmaz. A következmény félelmetes. Az eddig oldhatatlannak hitt anyagok feloldódnak, mobilakká válnak, és irány a környezet. A KOI, azaz a kémiai oxigénigény gyorsan emelkedik, amely a megnövekedett szerves anyag mennyiség következménye. A pH csökkenésével párhuzamosan megnövekszik a fémek, nehézfémek oldhatósága. Megnövekszik a víz oldott ammónia, nitrit és nitrát tartalma is.

Többekben felvetődik a kérdés, hogy honnan kerül oda a víz. Ez adódik a hulladék tömörödése során kiszoruló, a biológiai bomlások során keletkező vízből, a lehulló csapadékból és a befolyó vízből.

 

Robbanhat, büdös és veszélyes

 

Az első szakasz lezajlása után, a szerves anyagok bomlásának következménye nemcsak a kémhatás változása, hanem az oxigénhiányos környezetben megindul a gázok egyre intenzívebb termelődése. A 6-8. hónaptól kezdve folyamatossá válik a biogáz keletkezése, amely 25-30 évig is eltarthat. A keletkező gáz minősége és összetétele függ a hulladék minőségétől, a lerakó életkorától. Általánosságban elmondható, hogy a depóniagáz 40-60% metánból, 40-60% széndioxidból, 0,1-2% szénmonoxidból, nitrogénből, valamint némi kénhidrogénből, illékony zsírsavakból, merkaptánokból, indolból, szkatolból és kísérőként megjelenő vízgőzből áll. Az elméleti számítások szerint minden egyes hulladék tonnájára 40-300 m<^>3<^*> gáz jut. A metán tartalom miatt égés és robbanásveszélyre számíthatunk. A kénhidrogén, a zsírsavak, a merkaptámok jelenlétét kellemetlen szag jelzi. Zárt terekből, aknákból, gödrökből kiszoríthatja az oxigént, így fulladást okozhat.

 

Robban-e a hulladékbomba?

 

Nagyon sok működő és már bezárt lerakót helyeztek el régi homok vagy kavics bányákban. Számuk csak becsült, hiszen a jelenlegiekről sincs pontos számadatunk, talán 3-4000 ilyen területről beszélhetünk. Homok vagy kavicsrétegen lévő hulladékból szabad az útja a szennyezett víznek a felszínalatti vizekbe, ezzel veszélyeztetve ivó- és öntözővíz készletünket. Az is gyakori, hogy magas vízállású területekre, vagy közvetlenül élő vizekbe, tavakba, időszakos tavakba rakjuk szemetünket, így közvetlen kapcsolatot teremtünk a vízzel és az élővilággal.

kedd, 2010, január 26 - 03:39

Égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul: salak, pernye, füst (és energia) lesz belőle. A kéményeken át távozó füstöt alkotó részecskék a levegőből kiülepedve a talajba, a növények leveleire, vagy az élővizekbe kerülnek, a hulladék többi alkotója pedig beépül a salakba, illetve a  füstgáztisztítóból kikerülő sószerű anyagokba. Ez utóbbiak, mivel veszélyes hulladéknak minősülnek, jó esetben zárt lerakóra kerülnek.
A hulladékégető tűzterében egyrészről felszabadulnak a hulladékban kötött formában jelen levő mérgező komponensek, másrészről a gyakorlatilag ellenőrizhetetlen kémiai folyamatok során új, gyakran súlyosan mérgező vegyületek keletkeznek.
A kéményből távozó füstgáznak még a pontos összetétele sem ismert, s csak néhány alkotó (pl. dioxinok, egyes nehézfémek) hatásairól készültek eddig tudományos igényű tanulmányok. Közismert tény azonban, hogy a keletkező kén-dioxid és a nitrogén-oxidok  a savas esők keletkezésében, a szén-dioxid a globális felmelegedésben játszik nagy szerepet.
A szerves (egyébként komposztálható) anyagok égetésekor keletkező poliaromás szénhidrogének (PAH-ok) az élőlények bőrére, szervezetébe, illetve tüdejébe jutva rákot okozhatnak, s a legújabb kutatások igazolták génkárosító hatásukat is.
A dioxinok elsősorban a műanyagok égetése során keletkező, klórtartalmú szerves vegyületek, melyek a természetben nem fordulnak elő, ám igen stabil, nehezen lebomló vegyületek. Legveszélyesebb tulajdonságuk, hogy zsírban jól oldódnak, így a zsírszövetben és az anyatejben halmozódnak föl, illetve közvetett úton bekerülhetnek a tehéntejbe, sajtokba és a vajba is. Jellegzetes mérgezési tünet az ún. klórakne, a 2004 szeptemberében megmérgezett Viktor Juscsenko arcát is ez torzította el. Az emberi szervezetre kifejtett káros hatásuk igen sokrétű: megzavarják a hormonrendszer normális működését, rosszindulatú daganatok kifejlődését idézik elő többek között a kötő-, és támasztószövetekben, a tüdőben és a májban, valamint megnövelik a veleszületett fejlődési rendellenességek (farkastorok, nyúlajak, szemfejlődési zavarok) kialakulásának esélyét. Veszélyességük miatt célirányos gyártásuk és a velük való kereskedelem  az ún. Stockholmi Konvenció értelmében számos országban tilos.
A szilárd anyagok por és pernye formájában távoznak a rendszerből, közülük különösen a nehézfémeket tartalmazó porok okozhatnak komoly egészségkárosodást. A higany gátolja egyes létfontosságú enzimek működését, károsítja a veséket, a vér-agy gáton áthatolva elpusztítja az agysejteket, s az anya véréből a méhlepényen keresztül a magzatba jutva fejlődési rendellenességet okozhat, míg a kadmium belélegezve a tüdőt, lenyelve az emésztőrendszert, majd a májat károsítja.
Az füstgázban található, amúgy veszélytelen részecskék apró méretük miatt jelentenek komoly problémát, hiszen felületükön a fent említett szerves és szervetlen szennyezők kitűnően meg tudnak tapadni, s így, a porszemcséken „utazva” az égetőtől távolabbi területekre is eljuthatnak.

kedd, 2010, január 26 - 03:39

Az általunk indított környezetvédelmi reklámperek kapcsán mát többször esett szó a jogi szabályozás milyenségéről. Arról, hogy a környezetbarát megkülönböztető jelzés használatának feltételeiről alkotott 29/1997. (VIII.29.) KTM sz. rendelet gyatra teljesítmény a hatóságokat a legképtelenebb nyelvtani és logikai értelmezésre kényszeríti. Némi naivitással azt hittük, hogy a helyes joggyakorlat kialakításában segít majd a jogalkotó minisztérium vagy az általa létrehozott Környezetbarát Termék Kht.

Frászt. Az egy dolog, hogy eleddig egy eljárást sem kezdeményeztek a reklámszédelgőkkel szemben  de megnyilatkozásaikkal is inkább ártottak az ügynek, mintsem használtak.

Így hát manapság gyakran a gyár(tó) fantáziáján vagy önmérsékletén múlik, hogy melyik termékét vagy technológiáját reklámozza környezetbarátként. Nemrégen például a Győri Hulladékégető Kft. gondolta, hogy eljött zöldre mázolásának ideje megrendelt tehát tenmagáról egy piár-cikket a Népszavában.

Összhangban a természettel, indít lazán az alcím, holott ennek a műnek a környezethez és lakossághoz való viszonyát a helyi elvtársak már az elején agyoncsapták. Az égető helyét otromba módon az ivóvízbázis védőidomán jelölték ki, belvízjárta területen, ráadásul a lakóházakhoz előírt védőtávolságon belülre. A veszélyeshulladék-égető történetét folyamatos botrányok, lakossági tiltakozások, rendkívüli események és hatósági intézkedések kísérték, miközben a mű sósav, toluol, higany, ammónium, klór-benzol, nehézfémek, dioxin határérték-túllépésekkel izgatta a környezeti elemeket és az emberek tüdejét.

Most meg, lám, a környezetnek nagy barátja lett. Legalább is a reklámcikk szerint, amelyik a forgódobos kemence és mozgóágyas abszorber kellő tömjénezése után  így summázza a technológia lényegét: Ezért környezetbarát az 1990-ben létesített, azóta folyamatosan korszerűsített győri hulladékégető.

Bizony, bizony, ezért környezetbarát, azannyát. Valami azért mégsem stimmelhet, mert a környezetbarát jelző használatát az elsőfokú fogyasztóvédelmi felügyelőség jogsértőnek találta és a céget kemény 50 ezer Ft bírsággal sújtotta. Komoly summa. A forgókemence kapacitásával számolva a bírság összege bő negyedórás hulladékégetéssel kigazdálkodható.

Persze összhangban a hulladékégető természetével.

kedd, 2010, január 26 - 02:59

Termékdíjat a csomagolások, az akkumulátorok, a gumiabroncsok, az elektronikai eszközök, bizonyos kőolajtermékek és az információhordozó papírok után kell fizetni. Eddig három lehetősége volt egy kibocsátónak: befizetni a termékdíjat az államkasszába, hasznosítási díjat fizetni egy koordináló szervezetnek (mint pl. az Öko-pannon Kht.) vagy egyéni hasznosítást vállalni. Az eddigi kormányok fokozatosan a második út felé terelték a kötelezetteket. Jómagam sokszor leírtam, hogy egy teljesen szabadjára engedett rendszer alakult ki, ahol állami és civil kontroll nélkül maguk a kötelezettek szabták meg, hogy mekkorák legyenek a hasznosítási díjak (hiszen a nagyobb koordináló szervezetekben ők maguk a tulajdonosok). Az sem véletlen, hogy a csomagolások és az elektronikai hulladékok piacán 6-7 koordináló szervezet alakult, szinte az adóelkerülés egyik formája lett ilyet alapítani. Éppen ideje volt tehát hozzányúlni a termékdíjas szabályozáshoz, kérdés, hogy most találták-e meg a megfejtést.

Az új rendszerben minden termékdíjat az Államkincstárnak kell majd befizetni. A kincstár majd negyedévente átutalja a pénz felét egy bizonyos Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek (OHÜ). Illetve úgy utal a kincstár, hogy a büdzsé része biztosan elérje a 24,5 milliárdot, az OHÜ-nek meg jut, amennyi jut. Az OHÜ fogja majd a begyűjtést és a hasznosítást finanszírozni, vagyis amit eddig a koordináló szervezetek bonyolítottak, azt ezután az állam veszi a nyakába.

Több lesz-e a begyűjtés és a hasznosítás Illés rendszerében? Ez egyáltalán nem látszik az elfogadott törvényből. A begyűjtési célokat sokkal egyértelműbben kellett volna meghatározni. A rendkívül zavaros szövegben több helyen keverednek a begyűjtési és hasznosítási arányok. A bemutatott számok sajnos eleve kódolják, hogy Magyarország nem fogja tudni teljesíteni ilyen módon az Unió által kitűzött hasznosítási kvótákat. És akkor tényleg jön majd a rettenetes büntetés...

Ki fog hasznosítani? Finanszírozza az OHÜ az eddigi kapacitásokat, vagy teljesen felforgatja a piacot? Van egy másik vállalkozói garnitúra, vagy majd létrehozzák? Érdekesen alakulnak a díjtételek is. A nagy kötelezettek nem fognak lényegesen többet fizetni, de pl. az élelmiszeripar, a borászok sokat fognak veszteni az új rendszeren. Ezután is lehet majd egyéni hasznosítást választani, de csak kevesen tudnak majd megfelelni a követelményeknek.

Az új törvény benyújtásának körülményei minden elképzelést alulmúltak (ld. erről bővebben a kukabuvar.hu-n).

Egy évig a kormány nem tett semmit a tervezés és a szabályozás terén. Jelen pillanatban nincsenek hulladékgazdálkodási céljaink (2009. január 1-je óta nincsenek, akkor vesztette hatályát az előző Országos Hulladékgazdálkodási Terv, OHT). Nem tudjuk, hogy honnan hova akarunk eljutni, mennyi hulladék keletkezik, hogyan akarjuk ezeket begyűjteni és hasznosítani, milyen intézményrendszert kellene felállítani, miből lesz erre forrás stb. Új hulladékgazdálkodási törvény (Hgt.) sincs; pedig az uniós Hulladék Keretirányelv (HKI) rendelkezéseit át kellett volna már ültetni a magyar jogrendbe. Az előző kormány ezt is elkészítette, de nem kellett Illéséknek. Az Európai Bizottság már jelezte, hogy büntetni fog. Tehát a jelenlegi helyzet: nincs stratégia, nincs jogharmonizáció, de van termékdíj törvény, ami nagyjából szembe megy ezeknek.

A törvény komoly veszélyeket rejt magában. Könnyen lehet például, hogy a nagy kibocsátók egyéni teljesítést fognak vállalni (a nehezítés ellenére), ezért nem teljesül az a bevételi előirányzat, amit Matolcsyék vizionálnak. Még egy veszély, hogy nemzetközi közbeszerzéseket kell majd kiírni (ezt nemigen lehet megúszni), és simán előfordulhat, hogy külföldi cégek nyernek. El fogják vinni azt a hulladékot, amit mi itt szépen szelektíven gyűjtünk, így a hazai hasznosító vállalkozások padlót fognak. Ez esetben nem munkahelyek születnek, hanem munkahelyek vesznek el.

Törvényhozási kuriózum, hogy a törvényt, elfogadása után egy héttel, máris módosítani kellett. És hamarosan újra hozzányúlnak. Havi elszámolást szeretnének az állammal, újabb díjemelést(!), és sok apró technikai módosítást, amit már a vitában is jeleztünk. Teljes zavart okoztak a csomagolóanyagok és a csomagolások összezagyválásával, ezt most – még hatályba lépés előtt – ki kell javítani. A legfrissebb hír, hogy egy hét múlva már olvasható lesz a Hgt. új változata, aminek sarokköve az lesz, hogy a hulladékos közszolgáltató cégekben az önkormányzatoknak nem lehet ezután 49%-nál kevesebb tulajdona és szavazata. Ez szép cél, értjük is, támogatnánk is, de hogyan fogják ezt elérni? Az önkormányzatok majd megveszik a többségi tulajdont? Vagy az állam egyszerűen lenyúlja? A kormányfő meg bejelenti, hogy maximálják a szemétdíjat. Ez megint nemes gondolat, de miből fogják fenntartani az új rendszereket? Vagy vissza kell majd fizetni az uniós támogatásokat?

hétfő, 2011, október 24 - 17:22

Az EU környezetvédelmi hivatala, a European Environment Agency (EEA) adatai szerint a hulladék keletkezése szoros összefüggést mutat az országok gazdasági fejlettségével, illetve a gazdasági növekedés ütemével. Az EU és az EFTA tagországaiban 1990 és 1995 között 10%-os hulladéknövekedés mutatható ki (a trendek régóta változatlanok, hiszen az elmúlt 15 esztendőre vetítve 30%-os növekedés mutatható ki), miközben a jelzett 5 éves időszak gazdasági növekedése 6,5%-os volt. Az EEA szerint a hulladék mennyiségének növekedése az elkövetkező 10 évben sem lesz megállítható. AZ EU V. Környezetvédelmi Akcióprogramja - amely az 1992 illetve 2000 közötti időszakra határoz meg feladatokat (és magyar fordításban is hozzáférhető) - azt irányozta elő, hogy a települési hulladék mennyiségét 2000-re az 1985-ben mért 320 kg/fő/év értékre kell visszaszorítani. Bár az elmúlt néhány esztendőben tapasztalható volt némi javulás a tendenciákban, most már világos, hogy ez nem fog sikerülni, hiszen mostanában mintegy 400-450 kg/fő/év mennyiséggel kell számolnunk.

A visszaszorítására irányuló intézkedések ellenére a lerakás még mindig a legelterjedtebb ártalmatlanítási módszer az EU-ban. Az okok között a legfontosabb a folyamatosan növekvő hulladékmennyiség. A hulladéklerakást, mint ártalmatlanítási módszert csak néhány ország (Ausztria, Svájc, Hollandia, Svédország és Németország) szorította vissza sikeresen. Ez annak köszönhető, hogy ezekben a tagországokban a kilencvenes évek elején számos gazdasági és környezetpolitikai intézkedést vezettek be, amelyeknek eredményeként a hulladékgazdálkodásban a súlypont a gyűjtés és lerakás területéről áttevődött az integrált hulladékgazdálkodás felé - ebbe beleértve az újrafeldolgozás, a központi komposztálás valamint az égetés problémakörét is. Az említett országok általában valamilyen korlátozást vagy egyenesen tiltást vezettek be a lerakásra.

Természetesen a nemzeti szabályozások kialakítására az EU direktívái is hatással voltak. Így megemlíthető, hogy a közösség előírásai között szerepel például a lerakással ártalmatlanított hulladékok esetében a szerves alkotórészekre bevezetett 5%-os mennyiségi korlátozás.

Az EU tagországai közül azokban értek el sikereket a hulladéklerakás visszaszorítása terén, ahol komolyan vették az újrafeldolgozás, a komposztálás és az égetés infrastruktúrájának fejlesztését.

 

Körkép

 

 

Ausztria néhány évvel ezelőtt változtatott hulladékpolitikáján, amikor törvényben korlátozta a lerakással ártalmatlanítható hulladék mennyiségét. A legutóbbi évek az újrafeldolgozás és komposztálás gyors előretörését hozták, míg a jövőben az égetéses ártalmatlanítás térnyerése várható. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az osztrák szemétdíj a legmagasabbak között van Európában.

 

 

Dánia célja a lerakás teljes megszüntetése, amit az újrafeldolgozás jelentőségének 40-50%-ra emelésével valamint az égetés 50-60%-ra emelésével kívánnak elérni. Ez az ország rendelkezik a legnagyobb égetőmű-kapacitással az EU-ban.

 

 

Hollandia az elsők között vezette be az EU-nak azt a lerakással kapcsolatos direktíváját, amely a lerakón elhelyezett szerves anyag arányát 5%-ban korlátozta. Ennek köszönhetően ezen komponens szelektív gyűjtése igen széleskörűen valósult meg, de jelentőségének növekedése a jövőben minden bizonnyal tovább folytatódik.

 

 

Svájc elsősorban az égető- és komposztáló-kapacitás növelésébe fektetett igen jelentős összegeket.

 

Érdekes, hogy az eredményes országok mindegyike kis népességű (lakosságuk kevesebb, mint 15 millió fő), az viszont talán nem meglepő, hogy ugyancsak a közös vonások közé tartozik a magas szemétdíj. Ezekben az országokban már felismerték, hogy a gondok orvoslására a hulladék keletkezésének radikális visszaszorítása a legkézenfekvőbb megoldás. Ennek érdekében a következő területeken történtek lépések:

1. a tisztább technológiák alkalmazásának támogatása, környezetközpontú irányítási rendszerek és hulladékcsökkentési programok bevezetése az iparban.

2. Az alkatrészek szétszerelhetőségének megkönnyítése; 3R (Reduce, Reuse, Recycle) elvének teljeskörű alkalmazása a termékfejlesztés területén; illetve a 3R mellett negyedik R-ként az elromlott berendezések javítása (Repair) is egyre nagyobb jelentőséget kap - továbbá mindezen területeken az életciklus elemzések szerepének erősítése.

 WARMER Bulletin

kedd, 2010, január 26 - 03:39

Oldalak