Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vaskos és semmitmondó

  • 2008. március 18.
  • humusz
szuhi_120Az Ausztriába, Szentgotthárd városa mellé tervezett hulladékégetõ ügye, talán a legtöbb figyelmet kapott hulladékégetõs ügy. A hatástanulmányok terjedelme lassan eléri a félezer oldalt. Ezt az anyagot böngésztük át, hogy rámutassunk arra, miért is nincs szükség a tervezett égetõre. Szuhi Attila elemzése

Az első és legfontosabb tény és érv: nincs elég hulladék. Burgenland égetésre alkalmas szemetének mennyisége mindösszesen 15 ezer tonna. Ha a közeli tartományokat is figyelembe vesszük Stájerországban akad még vagy 45 ezer tonna, Alsó-Ausztriában talán 50 ezer. De hol van ez még a tervezett 325 ezer tonnás kapacitástól?! Aligha lehet kérdés, hogy a tervezett égető, nem a helyiek szemetét égetné, hanem Ausztria és talán más országok szemetét is.

A másik fő probléma a légszennyezettség. A hatástanulmány készítői igyekeztek kikerülni a magyar oldal levegőállapotának bemutatását - lévén az lényegesen kedvezőtlenebb, mint az osztrák oldalé. De szálló por tekintetében a sógorok sincsenek kedvező helyzetben, igen gyakori a határérték túllépés a közeli oberwarti mérőállomáson. Ha figyelembe vennék az ENSZ szakosított szervének a WHO-nak az ajánlását, akkor hamar kiderül: egészségügyi szempontból a tervezett égető nem fogadható el. A legfontosabb kérdés természetesen az, hogy az égető mennyi szennyező anyagot bocsát ki a környezetbe, és az milyen mértékben rontja a levegő állapotát. A hatástanulmány készítői szerint a maximális hatás az égetőtől 4-600 méterre jelentkezik. Aki egy kicsit is gondolkodik, annak szöget üthet a fejébe: hogyan lehetséges, hogy egy száz méteres kéményből származó szennyezés ilyen közel érje el a talajközeli koncentráció maximumát? Nos a kérdés bennünk is felmerült, és elvégeztünk egy számítást, amely a szennyezőanyagok terjedését vizsgálja. A hatályos magyar szabványok felhasználásával készült számítás, az osztrák értékektől merőben eltérő eredményeket hozott. Számításaink szerint a talaj közelében várható koncentráció maximum 4500 méterre jelentkezik az égetőtől, azaz magyar területeken, így Szentgotthárd városát is érinti. Persze ezt lehetet sejteni számítás nélkül is...

A hatástanulmány talán legbicskanyitogatóbb fejezete az, amikor azt taglalja, hogy az égető dioxin-megsemmisítőként is felfogható, mert annyira tökéletesen megsemmisíti ezeket a vegyületeket, amelyeket méltán sorolnak a legveszélyesebb vegyi anyagok közé. A tanulmány szerint az égetőbe 12g-nyi dioxin megy be, és csupán 0,5 g távozik. Ez valóban jól hangzik. A gond csak ott van, hogy az Európai Dioxin Leltár szerint, Ausztria oly korszerű égetői 460 ezer tonna szemét elégetése során 16-41 grammnyi dioxint juttatnak a környezetbe. Ezek után aligha hihető, hogy a tervezett 325 ezer tonnás heiligenkreutzi égető csupán 0,5 grammot produkálna.

Az már csak hab a tortán, amikor kiderül, hogy a tervezett égető bizony több szennyezőanyagot bocsát ki fajlagosan, mint az Európában működő égetők jelentős része. Magyarán szólva: szó sincs az elérhető legjobb technológiáról. Azon pedig, hogy más helyszínt meg sem vizsgál a tanulmány, már nem is csodálkozunk - ez nálunk is bevett szokás. Olyan nagyon nem nyugtat meg, de úgy látszik, nincs nagy különbség a magyar és az osztrák gyakorlat között. Ami a beruházó szempontjából elkerülendő, annak vizsgálatát elkerülik. Nemcsak itthon, hanem Ausztriában is.

Az viszont tényleg meglepő volt, hogy a közel félezer oldal átnyálazása után sem találtunk meg egy fontos számadatot. Tudniillik azt, hogy az égetőből mennyi salak és mennyi hamu kerül ki. Pedig ezt még idehaza is meg szokták említeni, még ha kényelmetlen is a kérdés. Hogy azt sem vizsgálják, mi történne, ha meghibásodna a szűrőrendszer? Nos, a fentiek után ezen aligha van mit csodálkozni. A monitoring rendszerre, és az egészségügyi hatásokra pedig kár is szót vesztegetni. Elég egy név aki kijelenti, mindenféle alátámasztás nélkül, hogy nem várható egészségügyi hatás. Pecsét, aláírás.

Azt pedig, hogy a magyar - minisztériumi - észrevételek döntő többségére egyáltalán nem reagál a hatástanulmány némi kárörömmel vesszük tudomásul. Legalább egyszer a magyar hatóság is megtapasztalja, milyen amikor a civilek keserves fáradtsággal összegyűjtött érveit szóra sem méltatja a magyar szakhatóság. (Minden bizonnyal azért, mert nem tudna velük mit kezdeni.) De azért ne legyünk kárörvendők, hiszen most nem lehet kétséges: a minisztériumnak drukkolunk. Mutassa meg, hogy milyen a magyarok istene! Mert ez a hatástanulmány igen hosszú, de ezzel fel is soroltuk minden érdemét. Szakmailag hibás, a befektetői érdek által vezérelt, és meglehetősen szűk látókörű. A határ túloldalán lévő ország mintha nem is létezne. Akár rá is írhatnák a térképükre: terra incognita - ismeretlen föld.